Gárdos Mariska (1885–1973) író, újságíró, nőmozgalmi vezető

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Gárdos Mariska (1885–1973) író, újságíró, nőmozgalmi vezető

június 26, 2014 - 07:49
Az Asszonyok első számának vezércikkében így határozta meg a „demokratikus Magyarország első női lapjának” jelszavát:  „Építő munka, egyenjogúság, szabadság!”

Gárdos Mariska 1885.május elsején született, a kereskedelmi iskola befejezése után egyik alapítója, majd vezetőségi tagja volt a Kereskedelmi Alkalmazottak és Magántisztviselők Szakegyletének. Fiatal korától kezdve foglalkozott a dolgozó nők problémáival. Alapító tagja a Nők Asztaltársaságának, az 1905-ben induló Nőmunkás című lap belső szerkesztője, valamint a havonta megjelenő A dolgozó nő című szociális női lap felelős szerkesztője volt.

1904-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a gyári munkásnőket és házicselédeket tömörítő Magyarországi Munkásnő Egyesület, mely 1905. április 24-én tartotta első értekezletét Budapesten. Ezen az értekezleten Gárdos Mariska a politika mellett a nők magánéletéről is szólt, a szabad szerelem jogosságát hirdette “a szemünk előtt folyó erkölcstelenségekkel szemben". Itt beszélt arról is, hogy a munkásnők igen gyakran szexuális zaklatásnak is ki vannak téve munkahelyükön.

Az Olvasótábor, a Népszava első irodalmi mellékletének munkatársa volt. 1909-ben az Országos Nőszervező Bizottság titkára lett, 1912–13-ban az USA-ban járt előadókörúton. Rendszeresen publikált az amerikai Előrében, melynek egy ideig szerkesztője is volt. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság egyik szerkesztője. A Tanácsköztáraság leverése után emigrált, Bécsben és Prágában élt, újságokban publikált, előadásokat tartott, vezető szerepet játszott a Világosság-csoport munkájában. 

1932-ben hazatért, folytatja politikai tevékenységét, előadásokat tartott, a nőbizottságban tevékenykedett. 1935-ben izgatásért egyévi börtönbüntetésre ítélték, szabadulása után a szakszervezeti mozgalomban működött.

A második világháború idején rendőri felügyelet alá helyezték, majd internálták. 1945 februárjában az MKP tagja, az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) egyik megalapítója, első ügyvezető alelnöke lett. Az Asszonyok címmel indult lap szerkesztő bizottságának tagja volt, mely az egykori Nőmunkás szellemiségét képviselte. Később a Szövetkezeti Élet főszerkesztője volt, de mivel 1949-től látása erősen romlott, az aktív munkától visszavonulva csupán előadásokat tartott és önéletrajzának megírásával foglalkozott.

 

Regényeket is írt, néhány munkája:

  • Kilenc hónap (1919);
  • A jó Lujza (Louise Michel-ről, 1936)
  • Trier legszebb lánya (Marx Károlyné, Westphalen Jenny, 1938);
  • A nő a történelem sodrában (1942);
  • Szállj gondolat (emlékezések, 1961);
  • Kukoricán térdepelve (emlékezések, 1964);
  • Százarcú élet (emlékezések, 1975). 

 

/Első megjelenés: Csapó Ida- Török Mónika szerk. Feminista Almanach (Budapest: MINők - NŐTÁRS, 2005)/

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Ray Strachey angol politikus, művész, író, feminista (1887–1940)

június 04, 2019 - 21:31

Rachel Costelloe Londonban született, a Kensington High School elvégzése után Cambridge-ben a Newnham College matematikus hallgatója volt.

Egyetemi évei alatt aktivan részt vett a Cambridge University Women's Suffrage Society tevékenységében. Végzés után a West of England Women's Suffrage Society titkára lett. 1911-ben házasságot kötött Oliver Stracheyvel, az évek során két gyerekük született. 1913-ban megválasztották a London Society for Women's Suffrage elnökévé.

Elindult az 1918-as képviselőválasztáson, de nem sikerült bejutnia a parlamentbe.

André Léo francia író, újságíró, feminista (1824–1900)

augusztus 18, 2017 - 15:34

Victoire Léodile Béra Lusignan-ban született, értelmiségi családba. 1851-ben férjével, akinek a 1848-as forradalomban való részvételéért menekülnie kellett, Svájcba költözött. Két fia nevén – André, Léo – kezdett publikálni, újságcikkei, elbeszélései, regényei jelentek meg.

Dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő (1847–1922)

szeptember 29, 2012 - 23:09

Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma grófi családba született a sorban ötödikként 1847. szeptember 30-án Nagytétényben. Édesanyja, tüdőbeteg lévén, csak nagyon keveset érintkezett a gyermekeivel - emiatt gondolt a komoly, visszahúzódó kislány először arra, hogy orvos szeretne lenni. Később szülei Pröbstl Mária budapesti lánynevelő intézetébe íratták, ahol kiválóan tanult, érettségit azonban nem szerezhetett. (1896-ig lányoknak Magyarországon erre nem volt lehetőség.)