A XX. század legjelentősebb flamenco táncosa, a „cigányok királynője” Barcelonában született. Apja utcai zenész volt, az ő gitárkíséretére táncolt a kislány már négyéves korában. Soha nem tanult zenét vagy táncot, az ellesett mozdulatokat utánozta és fejlesztette saját ízlése szerint. Az első táncosnő volt, aki átvette a férfitáncosok lépéseit és motívumait. Egyéni, expressziv, szenvedélyes előadásmódja lenyűgözte a közönséget és a kritikusait egyaránt. Az 1930-as évek közepéig hazája szinte valamennyi nagyvárosában fellépett. 1936-ban külföldre ment, turnézott Európa nagyvárosaiban, Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban, mindenhol hatalmas sikerrel. Londonban a miniszterelnök, Winston Churchill adott ebédet a tiszteletére, az Egyesült Államokban Roosevelt elnök hívta meg a Fehér házba. Több, Brazíliában és Hollywoodban készült filmben is felkérték szerepelni.

Néhány filmje: La bodega; El Embrujo del Fandango; Original Gypsy dances; Aires de Andalucía; Los amores de un torero; Música en la Noche; Los Tarantos.

Unokahúga, Omayra Amaya a nyomdokaiba lépett, szintén elismert flamencotáncos.