Kaffka Margit író (1880–1918)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Kaffka Margit író (1880–1918)

június 30, 2014 - 11:51
1880. június 10-én született Nagykárolyban, anyja ősi nemesi családhoz, apja a polgári értelmiséghez tartozott. Apai ágon dédnagybátyja Lauka Gusztáv, Petőfi jóbarátja, anyai ágon nagynénje Hegyesi Mari, korának korülrajongott színésznője. A család múltja színes és gazdag, jelene azonban szegény. 
 
Margit hatéves korában árvaságra jutott, az irgalmasnővérek iskolájában kapott ingyenes helyet és ott szerezte meg tanítónői oklevelét. Egy évig tanított, majd beiratkozott az Erzsébet Nőiskolába, ahol polgári iskolai tanári képesítést szerzett. Első versei a százaforduló idején jelentek meg, még miskolci tanársága idején, és hamarosan a Nyugat állandó munkatársa lett, versei, novellái rendszeresen megjelentek a kor legjelentősebb lapjában. 1903-ban jelent meg első verseskötete, két év múlva pedig Levelek a zárdából  címmel első novelláskötete. 1905-ben Fröhlich Brúnó erdőmérnök felesége lett, de a házasság nem sikerült, hamarosan elváltak. 
 
1907-ben Budapestre költözött, Újpesten majd Angyalföldön tanított, és sokat publikált, írásai a kor valamennyi fontos lapjában – A Hét, Figyelő, Virágfakadás, Az Ujság – olvashatók voltak. Műveiben a modern nők problémáit, lehetőségeit, önállóságuk megszerzésének gátjait, életük korlátait mutatja be hitelesen, finom lélektani ábrázolással. 1912-ben jelent meg Színek és évek című regénye, amely egy nő életének követésével a dzsentri világ összeomlását mutatja be. A könyv mind a a kritikusok, mind az olvasók körében hatalmas sikert aratott. 1914-ben ismét férjhez ment, Bauer Ervin orvos-biológushoz, akiben igazi szellemi társat is talált.
 
A háborús években jelent meg a kislánykorát felidéző Hangyaboly című regénye, melyben nyíltan bírálja a zárdákban uralkodó nevelést. A polgári forradalmat örömmel üdvözölte, az 1918-as év azonban tragikus véget jelentett – Kaffka Margit és kisfia is elkapta a spanyolnáthát és mindketten belehaltak. 
 
1936-ban a korszak jeles írónői létrehozzák a Kaffka Margit Társaságot. Az alapítók névsora a következő: Berde Mária, , , Ego, Földes Jolán, Gyulai Márta, , Kóbor Noémi, , Lesznai Anna, Madarassy Zsuzsa, Marschalkó Lia, Meller Rózsi, , Móricz Virág, Reichard Piroska, Sági Márta, Szenes Erzsi, Szenes Piroska, Sziráky Judit, , Várnai Zseni.
 

 

 

Reichard Piroska költő, műfordító, tanár (1884–1943)

december 11, 2018 - 19:46

Beregszászon született, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, utána gimnáziumi tanári állást kapott. 1909-ben védte meg Telamon históriája című doktori disszertációját. Első versei a Nyugatban jelentek meg, aminek állandó szerzője lett. Elbeszéléseket, meséket, tanulmányokat publikált, angol költőket és írókat fordított. 1932-ben megkapta a Baumgarten-díjat. A zsidótörvények megjelenése után öngyilkos lett. 

Néhány munkája: Az életen kívül; Őszi üdvözlet; A változó napokkal. 


Reichard Piroska: Találkozás

Szegedi Boris író (1895–1967)

február 19, 2019 - 23:15

A Nyugat pályázatán díjat nyert Ez a ház eladó című novellájával.  Rendszeresen publikált (Új Idők,  Pesti Hírlap, Pester Lloyd), amíg zsidó származása miatt le nem tiltották. Férjével, Nagy Lajossal bújkáltak, csak 1945 után jelentek meg ismét írásaik. 

Gyűjteményes kötetei: Fur-Fa-Rag-Ta kínai ezermester kópéságai (mesék), Ez a ház eladó (novellák).

Márkus Ottilia (Kémeri Sándor) író, újságíró (1873–1951)

február 25, 2019 - 01:00
Márkus Ottilia Bölöni Györggyel

Münchenben volt festőnövendék, majd házasságot kötött Kozmutza Kornéllal, akivel beutazták a Távol-keletet. Az Indiában, Kínában, Japánban tapasztaltakról az Új Idők „Séták a nagyvilágban” rovatában számolt be, Kémeri Sándor néven. Párizsban találkozott Bölöni Györggyel, aki második férje lett. Egy ideig Anatole France titkárnőjeként dolgozott. Rendszeresen publikált hazai, francia, német és osztrák lapokban. 1945-ben hazatértek férjével, visszaemlékezésein dolgozott haláláig. 

Bohuniczky Szefi író (1894–1969)

április 12, 2017 - 01:37

Nagypécselyen született, iskoláit Veszprémben végezte. Első írásai a Nyugatban jelentek meg 1926-ban. A kritikusok és kortárs írók - Schöpflin Aladár, Osvát Ernő, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Illés Endre – elismerően nyilatkoztak róla, a Nyugat befogadta. Novellái és regényei az olvasók között is népszerűek voltak. 1938-ban és 1942-ben Baumgarten-díjjal tüntették ki.  

Néhány munkája: