Beregszászon született, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, utána gimnáziumi tanári állást kapott. 1909-ben védte meg Telamon históriája című doktori disszertációját. Első versei a Nyugatban jelentek meg, aminek állandó szerzője lett. Elbeszéléseket, meséket, tanulmányokat publikált, angol költőket és írókat fordított. 1932-ben megkapta a Baumgarten-díjat. A zsidótörvények megjelenése után öngyilkos lett.
Néhány munkája: Az életen kívül; Őszi üdvözlet; A változó napokkal.
Reichard Piroska: Találkozás
Súlyos tüdőbetegsége miatt egy davosi szanatóriumban élt. Író apja és testvére tehetsége benne is megvolt, ezt Fehér árnyékok címmel publikált regénye is bizonyítja, melyben a szanatóriumi életet mutatja be. A könyv az írónő halála után jelent meg, Péczely-díjat kapott.
Budapesten született jómódú családból, rendkívül gondos nevelést kapott.
Szablya Frischauf Ferenc festő magániskolájában tanult, aki rögtön felfigyelt a megszokottól eltérő képességeire, eredetiségére. Már 1903-ban, első kiállításán elismerő kritikákat kapott. 1906 és 1911 között a Kéve művészegyesület tagja volt. Dolgozott Nagybányán, majd 1910-ben Párizsban Matisse tanítványa volt. Itt ismerkedett meg a kubizmus első magyar képviselőjével, Galimberti Sándorral, akivel 1911-ben házasságot kötöttek. 1914-ben 77 képet állított ki a Nemzeti Szalonban.