Amikor a Le Monde Diplomatique internetes magyar kiadásának főszerkesztője, Morva Judit néhány hete megkeresett a kéréssel, hogy a korábban elkészített listánk alapján állítsak össze egy rövid függeléket a jelenleg aktív hazai progresszív nőegyesületekről, örömmel értesültem arról, hogy a magyar nyelvű feminista szakirodalom gazdagodni fog, mert új tanulmánykötet van születőben. Február 20-án, pénteken a Mozsár Kávézóban sor is került a Feminista új hullám bemutatójára. Az esemény jelentőségéhez képest sajnos nagyon kevesen voltak, ők is valószínűleg inkább a Magyardiplo Baráti Kör rendezvényeinek törzsvendégei, mert feminista körből csak M. Halász Juditot láttam.

Az ország jelenleg leggazdagabb embere pornográfiából és prostitúcióból, azaz nőellenességgel érte el ezt a státuszt – Morva Judit szerint a nőknek erre választ kell adniuk, ahogy a gólyatábori erőszakos esetekre is. Észrevétele szerint a nőellenesség könnyen átcsap általános emberellenességbe, így a gólyatábori hangulat (főleg az elsőévesekre gondolt) férfiellenes is. Nagyon extrém eset kellett ahhoz, hogy az egyetem vezetése végre felébredjen; mindez azt mutatja, hogy a felső- és középosztály lányai sincsenek a szexizmus és a nők elleni erőszak ellen védve.

A tanulmányok a globalizált kapitalizmus új jelenségeit, azokon belül a férfiak és nők közötti munkamegosztást vizsgálják. A közelmúltban a változás annyiból állt, hogy a gazdag országok felső- és középosztálybeli női számára megnyílt a verseny: beemelték őket a férfiak közé, így azonban kevésbé szolidárisak a többi nővel. Azaz, nem a társadalom alakult át nő- és emberbarát társadalommá, hanem a nők egy részét leválasztották. A harmadik világ nőire hárul a feladat, hogy szüljenek vendégmunkásokat, akik majd tömegesen elvándorolnak dolgozni a gazdag országokba, köztük a nők saját családjukat hátrahagyva gyerekeket pesztrálni, időseket gondozni. „Oszd meg és uralkodj” bontakozott ki; a kapitalizmus előretörését ez is lehetővé tette Morva szerint. Ennek ráadásul semmi köze a második világháború utáni keynesi jóléti kapitalizmushoz, sőt egyenesen annak leépítése. Ez az egyik oka annak, hogy a nők is kevésbé harcoltak, elfogadták a kapitalizmusra jellemző kritériumokat, például a versenyszellemet. A háború és a kapitalizmus általában együtt jár, ez most is kibontakozni látszik. Mindenki várja a baloldali jövőképet, ami hiányzik, és nem csak Magyarországon. (A harmadik világ utolérési technikákkal próbálkozik, a keynesi jóléti intézményeket próbálják bevezetni.) A könyv is inkább helyzetelemzés. Morva szerint azért nincs jövőkép, mert annyira radikális változásra van szükség, hogy az a privilegizáltak számára elfogadhatatlan. Például a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) bevezetése egy egész világképet borítana fel, miszerint a kiszolgáltatott embereknek munkával kell kenyeret keresni, és közben a kizsákmányolásuk adott és elfogadott. Az új világkép ezt a kiszolgáltatottságot nem engedi meg.

Posváncz Etelka a feminista filozófia iránt érdeklődőknek 4 tanulmányt ajánlott.

A marxista irányultságú Silvia Federici („Új nemzetközi munkamegosztás Északon és Délen”) azt állítja, hogy a globalizáció alatt romlottak meg a nők anyagi létfeltételei; az árutermelés kiszervezése által egyre szegényebbek lettek főleg a harmadik világ asszonyai.

Nicole-Edith Thévenin – a Dühtől vörös nők mozgalmának alapítója – a patriarchátus és a kapitalizmus összefonódását elemzi.

Genevieve Fraisse „Az örökké láthatatlanok” című tanulmánya a nyugati cselédekről szól.

Balázs Gábor „A kapitalizmus hímnemű” című tanulmányában az értékleválás elméletét elemzi, amely a '80-as években született, marxista alapú teoretikai irányzat. Tézise szerint a kapitalizmus fejlődésében a leglényegesebb momentum az volt, amikor a jellemzően nők által végzett háztartási munka levált a férfiak árutermelő munkájáról, és innentől a hagyományosan nők által végzett munkát nem tekintették értékteremtőnek.

A többi olvasmány Posváncz szerint könnyedebb hangvételű. Ezek közül kettőt emelt ki.

Zahra Ali arab szerző, Párizsban élő vallásszociológus, Posváncz szerint európai ésszel nehezen felfogható. „A muszlim nők a saját útjukat járják” című írása szerint az iszlám feminizmus az antiimperialista harcok keretében indult az arab világban. Mozgalomba is szerveződött, azonban – a „feminizmus” szó nyugati csengése és gyarmatosítással kapcsolatos negatív asszociációi miatt – női reformereknek nevezik magukat. A nők egyenjogúságát sajátos muszlim keretek közt képzelik el. Férfi és nő egyenlő az eredeti ősi Korán szerint; a nőellenes szövegmagyarázatokat férfiak írták. A női reformerek tartani akarják az arab családmodellt, amit ők az öltözékkel együtt védelemként értelmeznek.

Monika Karbowska Franciaországban élő lengyel szerző a rendszerváltás utáni kelet-európai helyzetről ír, többek szerint a tanulmány szinte teljes egészében vonatkoztatható Magyarországra is. Az ipar tönkremenetele, a munkanélküliség elharapózása, a nők egyre hátrányosabb helyzete ugyanúgy megjelent Lengyelországban is, a nálunk szerencsére kevésbé erős vallási fundamentalizmussal kiegészülve. Karbowska személyes tapasztalatait is megosztja: sorbonne-i diplomával nem tudott elhelyezkedni a rendszerváltás után. A franciaországi helyzetet tévedés idealizálni, ott is nagyon sok a munkanélküli nő, akik kapnak ugyan segélyt, de az a nyugdíjalapukat nem növeli. Karbowska, kivételként, a helyzetelemzésen túlmutatva megoldási javaslatot is tesz, szerinte a szakszervezetek szerepét kellene erősíteni. Az ukrán háborúval óriási migráció várható, vele együtt a bevándorlók átvágása, kizsákmányolása. Szükség lenne ezért a skandináv modellre, mely szerint munkavállaláskor kötelező szakszervezeti tagjává válni, és a szakszervezet ellenőrzi, hogy a munkavállalót rendesen kifizetik-e, megfelelő munkakörülmények közt dolgoztatják-e stb..

Csejk Miklós szerint a kötet nagyon újszerű szemléletet mutat be, ezért is találó az „új hullám” meghatározás. A tanulmányok arra a helyzetre reagálnak, hogy az emberiség felének, többek közt a technológia fejlődése miatt, nincs munkája, és nem is várható a helyzet javulása. A munkaerő-piaci hiányra az oktatásnak választ kell adnia. Ez kezelhetné a Londonban mosogató diplomások problémáját is - a „Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan” című, erről a jelenségről: a „lúzer generációról” szóló filmnek különös sikere volt a Csejk által szervezett filmklubban. A munkaidő radikális csökkentése lehet még a megoldás, a franciák próbálkoztak ennek fokozatos bevezetésével (először a pénteki munkaidő négyórásra csökkentésével), de a konzervatívok aztán leszavazták. Ha dupla annyi munkás végzi ugyanazt a munkát, a munkáltatónak is áldozatokat kell hozni pl. több a járulék befizetése formájában. Egy másik lehetséges válasz a fent említett FNA lenne.

Csejk Lars von Trier feminista trilógiáját (Antikrisztus, Melankólia, Nimfomániás 1-2.) elemezte a kötetben. Szerinte Trier ugyanazzal az „apagyilkossággal” lépked Bergman nyomdokaiban, mint Esterházy Ottlik nyomdokaiban. Bergman úttörő módon kezdett azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mennyiben van vége az európai kultúrkörnek, és azon belül a kereszténység passiónarratívájából eredő „bűntudatkultúrának”; a hatvanas évek empancipációs mozgalmai mennyire tudták azt lebontani. (A hatvanas évekig az európai nő is „szellemi csadorban” volt, jegyezte meg Csejk.) Az egzisztencializmus jelezte, hogy ennek vége. Ha Isten csendje vesz körül minket, hogyan tovább, kérdezi Bergman a Csend c. filmjében. Talán a szeretet a válasz, veti fel Bergman, és Trier ezen lép túl. („Bergman bemutatta a halott arcára fagyott mosolyt, Trier meg letörölte.”) A szeretet szerinte nem megoldás a családi, párkapcsolati, munkáltatói stb. viszonyrendszerek problémáira. Az empátiát javasolja helyette. A szeretet hullámzó, és ez folyamatos bűntudathoz vezet, ezért kellene inkább az empátiára építeni. (Ez a szeretetet nem zárja ki, de az egyfajta bónusz.) A Melankóliában Trier leszámol azzal a tévhittel, hogy a család vagy a munka garantáltan megmenti bármitől a nőt. A Nimfomániás története pedig nem is lenne érdekes férfi főszereplővel. Az európai kultúrkör már nem segít – a befejezés a posztmodern nő megjelenéseként, az angyal vs. kurva sztereotípiával való leszámolásként értelmezhető. Csejk úgy látja, ezek a sztereotípiák a fiatalokban még megvannak (ahogy a feminizmussal szembeni ellenállás is), de otthoni szereposztásban javulást lát.

Gerle Éva elmondta, hogy a privilegizált életmódjából kifolyólag nem volt alkalma megismerni a világot, és számára a Betlen Annával való megismerkedés, és az akkoriban aktív Prostitúció Nélküli Magyarországért mozgalom jelentette a változást. Ez segített neki nyitottabbá válni, kilépni a komfortzónájából, meghaladni az automatizmusait, kitágítani a tapasztalata határait. Gerle érvelése Jane Addams „együttérző megismerés” elméletét idézte: szerinte is leszámolni a „mi rendesek vagyunk, a többiek meg megérdemlik”-attitűddel a beszélgetés, a megismerés segít. Kiemelte Mona Chollet tanulmányát, mely szerint a a meghunyászkodó baloldal megegyezett a liberálisokkal a legalizálásról, amely után a prostitúció csak nőtt. (Ennek ellenére a TASZ legalizálni akarja Magyarországon a prostitúciót.) Az ő publicisztikája („Ma már más azért”) azt a kritikát kapta, hogy egy „liberális ujjongás”, holott nem erről van szó. Az írás a szerző szerint a hegeli tézis, antitézis, szintézis szerkezetet követi. Tézis: mennyi mindent elértek a nők („mindent megkaptatok” - az is egy kérdés, hogy ki bitorolja a jogokat, és adja nagy kegyesen, ha szépen kérjük és nem vagyunk nagyon dühösek?) Antitézis: a jelen, mi nincs még rendben. Szintézis: az egyre gyakoribbá váló történetmegosztásban, az internet révén, ahol már nem ciki a feminizmus, a változás kulcsát látja. Ajánlja pl. a Díszzsebkendők és ágytöltelékek blogot, a magyar nyelvű és vonatkozású feminista művek kereshető bibliográfiáját, a Nővértékát, valamint Eve Ensler műveit, munkásságát.

Árulkodó tény, hogy a „demokráciát”-t a rabszolgatartó (és a nőket elnyomó) ókori görögök találták ki – és ma is vannak rabszolgák, akik fenntartják a rendszert, hangzott a következtetés. Ezek után még nagyobb lelkesedéssel kezdtem el olvasni a kötetet, amiről hamarosan recenziót is írok.

A könyv könyversbolti forgalomban nem kapható, Morva Juditnál rendelhető meg: [email protected]