Tévhitek és tények a nők elleni erőszakról a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen alkalmából, 1. rész

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

Tévhitek és tények a nők elleni erőszakról a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen alkalmából, 1. rész

november 30, 2013 - 12:54
Felesleges külön nők elleni erőszakról beszélni? Ugyanolyan arányban követnek el családon belüli erőszakot nők és férfiak? A párkapcsolati erőszak egyenlő felek harca? A férfiak fizikailag erőszakosak, de a nők meg lelki terrorban "jeleskednek"? Tévhitek és szakmai cáfolatuk.
A szerző pszichológus. Honlapja:
 
Tagja a Stop-Férfierőszak! egyesületnek is, amely azokat a férfiakat kívánja megszólítani, akik saját életükben vagy társadalmi szinten tenni szeretnének a nők hátrányos helyzete és a nők elleni erőszak ellen. Honlapjaik: , és
 

1. tévhit: "Fölösleges külön nők elleni erőszakról beszélni, mivel a nők elleni erőszak nem különbözik egyéb erőszakfajtáktól, csak éppen a nők ellen követik el."
 

Tény: A nők elleni erőszak abban különbözik az erőszak más fajtáitól, hogy strukturális erőszak: megfelel annak a társadalmi normának, amely szerint elfogadott, hogy a nőknek kevesebb a hatalmuk, mint a férfiaknak. Ezt mutatják azok a szólások, hogy: „pénz számolva, asszony verve jó”, és ezért nem megy ki családon belüli erőszak esetén a rendőr, amíg vér nem folyik, hisz maga is úgy gondolja, hogy a férfinak joga van megrendszabályozni a nőt, illetve mert a rendőrség teljesítményét nem a megvédett nők számán, hanem a férfiak által férfiak ellen elkövetett gazdasági és kiemelt bűncselekmények felderítésén méri a politika és a társadalom.
 
A nők elleni erőszak különbözik más erőszakfajtáktól, mert az a funkciója, hogy megteremtse vagy fenntartsa a nők párkapcsolatokban vagy a szélesebb társadalomban elfoglalt másodrendű helyzetét. A családon belüli erőszakot a férfi sokszor akkor alkalmazza, amikor a nő ellentmond neki, vagy kritizálja, vagyis saját akaratát, hatalmát érvényesíti. Amikor pedig a férfi derült égből villámcsapásként alkalmaz erőszakot, azzal azt demonstrálja, hogy a nőnek, hol a helye kettejük kapcsolatában. Egy kocsmai verekedésnek, vagy egy utcai rablásnak, vagy férfiak férfiak elleni egyéb erőszakának legtöbbször nincsen ilyen funkciója.

Mivel a nők elleni erőszak egybevág a társadalmi normákkal, és azt nyíltan vagy hallgatólagosan támogatják, érdemes róla külön gondolkodni, és leküzdése is valószínűleg másfajta intézkedéseket kíván, mint az erőszak egyéb formáinak leküzdése.

 

2. tévhit: "A párkapcsolati erőszakot közel azonos arányban követik el nők és férfiak."
 

Tény: Minden megfelelő módon gyűjtött statisztikai adat arra utal, hogy a párkapcsolati erőszak elkövetőinek többsége férfi. Az erre vonatkozó adatok három forrásból származnak.

1. Az egyik forrás a bántalmazottak számára szolgáltató intézmények. Magyarországon az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat hívóinak közel egy harmada férfi, ugyanakkor ezek általában bántalmazott nők ügyében telefonáló ismerősök, családtagok; a bántalmazott nők ügyében hívók aránya ennél a telefonszolgálatnál 94–96%. Annak ellenére van ez így, hogy a szolgálatatást nemcsak bántalmazott nőknek, hanem a párkapcsolati erőszak minden nemű áldozatának hirdetik.

2. Egy másik forrás a bűnügyi statisztikák, amelyek egyértelműen jelzik, hogy Magyarországon, akárcsak világszerte, többségében férfiak követnek el nők ellen párkapcsolati erőszakot. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) adatai szerint 1997 és 2000 között évente átlagosan 2700 olyan bűncselekményt regisztráltak, amikor a férfi bántalmazta női partnerét, de csak 478 olyat, ahol a nő a férfit. Ezzel kapcsolatban gyakran megjelenik egy félrevezető adat az OKRI-tól: hogy a családi erőszak áldozatainak többsége férfi. Csak azt felejtik el mindig hozzátenni, hogy családi erőszakon nem a párkapcsolati erőszakot értik, ami a legtöbb embernek eszébe jut erről a szóról, hanem pl. a testvérek közötti kocsmai verekedést is odaszámítják, valamint hogy az elkövetőknek a többsége is férfi az ilyen értelemben vett családi erőszak esetében. Vagyis ez az adat semmilyen módon nem támasztja alá azt a nézetet, hogy a nők és a férfiak azonos mértékben követnének el erőszakot.

3. Harmadik forrás a reprezentatív felmérések. Ezek készítésekor nagy előszeretettel használják a CTS nevű mérőeszközt, amely egy kérdőív arról, hogy a párok milyen módszereket használnak a konfliktusaik rendezésére. Ezzel mérve a férfiak és a nők közel azonos mértékben tűnnek erőszakosnak. Azonban a CTS több szempontból sem alkalmas a párkapcsolati erőszak mérésére. A párkapcsolati erőszak esetében ugyanis az erőszakot gyakran nem konfliktus kapcsán követik el, hanem derült égből villámcsapásként, pont például amikor a bántalmazott nyugodtan, biztonságban érzi magát. Ezért könnyen megtörténhet, hogy arra a kérdésre, hogy a konfliktusait hogyan rendezi, egy bántalmazott nő nem az őt érő bántalmazásról fog beszélni, hanem a konfliktusairól. Emellett a CTS eredeti formájában nem kérdez rá a nemi erőszakra, ami a párkapcsolati erőszak egyik gyakori formája. Nem kérdezi meg, ki mennyire érzi magát megfélemlítve a másik erőszakosságától, és okoz-e fizikai sérülést az agresszió, valamint hogy az agresszió rendszerszerűen a másik életének leuralását célozza-e. Ha ezekre a szempontokra is rákérdeznek a reprezentatív kutatásban, akkor a férfiak tűnnek erőszakosabbnak.

Erről többet az alábbi két linken olvashat. Az első egy rövid szórólap a témában, a második egy részletesebb cikk. A második linken egy tanulmánykötet van, amelyen belül a Statisztikai adatok a partnerbántalmazásról című írást kell keresni.


 

3. tévhit: "A párkapcsolati erőszak egyenlő felek harca."
 

Tény: A nő eleve hátrányban van a férfival szemben, amikor belép a kapcsolatba. Átlagosan kevesebbet keres, rosszabbak az előléptetési esélyei, környezete inkább a jó szerencsének, semmint a képességeinek hajlamos tulajdonítani a sikereit, kudarcait viszont a képességeinek. Férfiaknál pont fordítva. Ehhez jön, hogy mire a bántalmazó férfiak elkezdik a fizikai erőszakot, azt sok-sok lelki erőszak előzi meg. A bántalmazó férfiak módszeresen aláássák a párjuk önértékelését (nem vagy egészen komplett, egy férfinak sem kellenél), és elszigetelik a származási családjától és barátaitól (nem bírom az anyádat, olyan furik a barátaid, rossz hatással van rád a barátnőd), valamint elszigetelik a nőt a házon kívüli pénzkereseti lehetőségtől (ellenőrzik a munkahelyén, zaklatják őt és a munkatársait, jelenetet rendeznek, ha a nő dolgozni megy, teherbe ejtik a nőt, és elhanyagolják a születő gyereket, ezért a nő lemond a pénzkeresetről).
 
Ráadásul a törvények, a szolgáltatók és a hatóságok nem ismerik és nem ismerik el a párkapcsolati erőszak számos formáját (a rendőr csak akkor jön ki, ha vér folyik), és sokan normálisnak vagy elnézhetőnek tartják a párkapcsolati erőszakot (pénz számolva, asszony verve jó), ami szintén az elkövetőnek kedvez. Bántalmazó kapcsolatokban nemcsak a szóbeli, lelki erőszakot, hanem a fizikai erőszakot sem oda-vissza gyakorolják a felek, hanem tipikusan a férfi veri a nőt. Ezért a bántalmazott nők egyáltalán nem egyenlők a párjukkal.
 
Szintén nem egyenlők a felek a leszbikus és meleg kapcsolatokban elkövetett erőszak esetén, és abban a viszonylag kis számú kapcsolatban sem, ahol nő bántalmaz férfit. Ezekben a kapcsolatokban is hasonlóan egyirányú az erőszak, habár a nemi szerepekből következő egyenlőtlenség nem meghatározó bennük.
 
 

4. tévhit: "A férfiak fizikailag, a nők lelkiekben erőszakosak, manipulálnak. A nők provokálnak, a férfiak ütnek."

Tény: A párkapcsolati erőszakkal foglalkozó kutatások azt mutatják, és ez az én tapasztalatom is a saját ügyfeleimmel, hogy a fizikai erőszakot mindig megelőzi a férfi szóbeli, lelki erőszaka, manipulatív magatartása, és ez általában a továbbiakban is kíséri a fizikai erőszakot. Ahogy előző posztomban írtam, a bántalmazó férfiak szóbeli erőszakkal és manipulációval aláássák a nő önértékelését, elszigetelik származási családjától és barátaitól, önálló pénzkereseti lehetőségeitől, mire a fizikai erőszakba belekezdenek. Sok fizikailag nem erőszakos férfi is élen jár a lelki erőszakban és a manipulációban, erről szól a Hétköznapi hímsovinizmus című, A párkapcsolati erőszak, amit még nem nevezünk annak alcímű kötet: . A bántalmazó férfiak előszeretettel használják fel gyereküket a nő lelki bántalmazására és manipulálására, erről szól a Lehet-e jó apa a bántalmazó című könyv: .

Amikor valaki arról beszél, hogy a nő provokálja a férfit, akkor érdemes megkérdezni, konkrétan mit ért alatta. Rendszerint a nő olyan megnyilvánulásait sorolják fel válaszul – a nő felháborodik, hogy a férfi nem mosogat; a nő kiabál, amikor a férfi megint későn jön haza, és megint nincs ideje összeállítani a gyerekek komódját; a nő nem hajlandó lefeküdni a férfival, mert az meg sem kérdi mi van vele, és csak számítógépezik, amíg ő a gyerekeket altatja –, amelyek arról szólnak, hogy a nő lázad a férfi párkapcsolaton belüli hatalma ellen. Ugyanígy, amikor szexuális erőszakról van szó, a provokáció abban merül ki, hogy a nőnek van kedve vonzóan fölöltözni, van kedve beszélgetni, van kedve csókolózni, akár még le is feküdni a férfival, de nincs kedve mondjuk egy bizonyos fajta szexuális aktushoz, vagy szex közben megy el a kedve. Aki ezekben az esetekben provokációról beszél, az tagadja a nőnek a jogát ahhoz, hogy a férfivel egyenlően osszák meg a párkapcsolatban előforduló munkát, és azt a jogát, hogy nemet mondhasson bármilyen szexre.

 

 

16 AKCIÓNAP A NŐK ELLENI ERŐSZAK ELLEN (nov. 25. - dec. 10.) - Képeslapok minden napra

november 25, 2009 - 18:25
November 25. és december 10. között minden nap egy-egy, nőknek, illetve férfiaknak szóló képeslap jelenik meg az interneten. Az idei 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen szervezői ezen képeslap-sorozattal szeretnék felhívni a bántalmazott nők helyzetére és a bántalmazó férfiak felelősségére a figyelmet. A képeslapokon a bántalmazás hátterében álló gondolatok olvashatóak, kiegészítve az érintettekkel dolgozók véleményével. Kérjük, hogy a képeslapjaink továbbküldésével járuljon hozzá az áldozatok támogatásához!

16 akciónap a nők elleni erőszak ellen

november 24, 2012 - 01:21

A 16 akciónapot 1991 óta világszerte november 25. (a Nemzetközi Nap a Nők Elleni Erőszak Ellen) és december 10. (az Emberi Jogok Nemzetközi Napja) között rendezik meg civil szervezetek és magánszemélyek, hogy felkeltsék a nyilvánosság figyelmét, és tájékoztatást nyújtsanak a nők elleni erőszakról, kifejezzék szolidaritásukat az áldozatok iránt, és nyomást gyakoroljanak a politikusokra a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetése érdekében.

 

Hatékony törvényi fellépést! Nőszervezetek sajtóközleménye a Nők Elleni Erőszak Világnapja alkalmából (2012. november 25.)

november 25, 2012 - 00:00

Hatékony törvényi fellépést követelnek a magyar nők, mert a bántalmazottak valóságára reflektáló jogszabállyal és megfelelő jogalkalmazással a nők és gyerekeik elleni családon belüli erőszak megelőzhető! És megelőzhetőek a családon belüli erőszak állami szentesítését és elfogadását kimondó alábbi szégyenletes határozatok is: