Tévhitek és tények a nők elleni erőszakról a 16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen alkalmából 3. rész
8. tévhit: "A párkapcsolati erőszak elkövetői azért erőszakosak, mert isznak."
Összességében tehát az alkohol hozzájárul egyes bántalmazók erőszakosságához azzal, hogy felerősíti erőszakos tendenciájukat, de nem nevezhető a bántalmazás okának. Az ok a bántalmazó azon jogosultságtudata, hogy neki joga van megkövetelni bizonyos szolgáltatásokat, viselkedéseket a párjától, és megbüntetni a párját, ha ő nem hajlandó ezekre.
9. tévhit: "A nők elleni erőszak elkövetői (pl. feleségverők, nemi erőszak elkövetői) nem tudatosan követik el a bűncselekményeket, elméjüket gyakran elborítja a düh."
10. tévhit: "A szexuális erőszakot bozótban leselkedő ismeretlenek követik el."
Tény: A szexuális erőszak elkövetői kb. 1/3-1/3-1/3 arányban ismeretlenek, ismerősök, illetve a nő partnere.
11. tévhit: "Csak heteroszexuális kapcsolatban követnek el párkapcsolati erőszakot, illetve az azonos nemű emberek közötti párkapcsolati erőszak kölcsönös, vagy nem olyan komoly."
Tény: Párkapcsolati erőszakot nő nő ellen vagy férfi férfi ellen is elkövethet. Ezekben a kapcsolatokban ugyanúgy az egyik fél az erőszakos és gyakorol hatalmat a másik felett, ugyanúgy egyirányú az erőszak, és ugyanolyan komoly lelki és testi hatásai vannak, mint a heteroszexuális kapcsolatokban. A különbség csak annyi, hogy a meleg és leszbikus kapcsolatokban nem a nemi szerepek határozzák meg, hogy ki az elkövető és ki az áldozat (mint a legtöbb heteroszexuális kapcsolatban). Gyakori, hogy ilyen kapcsolatokban is olyan párt választ magának a bántalmazó, aki eleve kiszolgáltatottabb helyzetben van, csak nem a neme miatt, hanem például fiatalabb, kevésbé önérvényesítő, bevándorló, munkanélküli, alacsonyabb társadalmi osztály vagy lenézett etnikum tagja. Az elkövető az ilyen kapcsolatokban is elszigeteli a párját barátaitól, származási családjától, önálló pénzkereseti lehetőségétől, és módszeresen leépíti önértékelését. Ugyanúgy jellemző a bántalmazókra a féltékenykedés és az irreális elvárások, hogy a másiknak mivel kell hozzájárulnia a kapcsolathoz. Különbség, hogy a bántalmazóknak milyen eszközeik vannak a párjuk bántalmazására (azzal fenyegetőznek, hogy felfedik a bántalmazott szexuális érdeklődését vagy nemi identitását mások előtt; azzal ássák alá a párjuk önértékelését, hogy lebuzizzák, megkérdőjelezik nőiességét vagy férfiasságát mert LMB vagy T; el akarják hitetni a párjukkal, hogy aki passzív az ágyban, annak kell mosogatni is, stb.), és hogy a bántalmazottak milyen akadályokba ütköznek, ha ki akarnak lépni a kapcsolatból (félnek, hogy kiderül a szexuális érdeklődésük, és hogy még a hatóságok vagy a szolgáltatók is ellenségesek lesznek velük emiatt; a környezet nem hiszi el, hogy egy nő komoly fizikai sérüléseket tud okozni egy másik nőnek, és képes érzelmi erőszakra, vagy hogy egy férfi nem tudja magát megvédeni egy másik férfival szemben).