Csak a nő holttestén át - Ferdinand Hodler látomása

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Csak a nő holttestén át - Ferdinand Hodler látomása

december 26, 2009 - 16:03
A Szépművészeti Múzeum Ferdinand Hodler – Egy szimbolista látomás című kiállítását 2008 szeptemberében volt szerencsém megtekinteni.

Ferdinand Hodler: Valentine Godé-Darel a betegágyon 1914

A Szépművészeti Múzeum Ferdinand Hodler – Egy szimbolista látomás című kiállítását 2008 szeptemberében volt szerencsém megtekinteni. Bevallom, korábban nem sokat foglalkoztam Hodler művészetével, ám nőiséggel kapcsolatos festményei igen nagy hatást gyakoroltak rám. Ferdinand Hodler egy 19.-20. századi svájci festő, aki főként tájképeket és portrékat készített, de életművében szép számmal megtalálhatók a szimbolikus témájú festmények is. Amiről azonban szólni kívánok e cikkben, az nem más, mint a festő szeretőjének, Valentine Godé- Darelnek haldoklását és halálát megörökítő festmények és rajzok sorozata, melyek sokkoló momentumai Hodler életművének.

Hodler 1908-ban találkozott Valentine Godé-Darellel, akinél 1913-ban diagnosztizáltak rákot, mely két évvel későbbi halálát okozta. A festő meglehetősen bizarr módon próbálta feldolgozni az őt ért megrázkódtatást: az asszony betegágya mellett töltött órákat arra használta, hogy képeken rögzítse szeretője állapotának változásait. A sorozat egy 1912-es portréval indul, mely a még egészséges nőt ábrázolja, s egy 1915 januárjában készült képpel zárul, mely Valentine holttestét ábrázolja halotti ágyán, a nő halálának másnapján.

A témaválasztás legalábbis bizarr, s etikailag is megkérdőjelezhető: az asszony magatehetetlenségénél fogva mennyiben járult hozzá, hogy szenvedését, testének sorvadását vászonra vigyék? Továbbá mi vezérelte a festőt e számára is óriási lelki próbatétel elvégzésére? Ez utóbbi kérdésre bizonyos fokig maga a festő ad választ: egyik barátjához írt levelében a következőt írja: „Ez a gyönyörű fej, az egész test, mint egy bizánci császárnő Ravenna mozaikjain – ez az orr, ez a száj – és a szemek, azok a csodálatos szemek: mind a férgek tápláléka lesz.” E vallomás egyfajta igazolást ad a festőnek: az asszony múló szépségét kívánja halhatatlanná tenni a művészet erejével.

Elizabeth Bronfen, aki Over Her Dead Body című tanulmánykötetében a halott nő esztétikájával foglakozik, ’Violence of representation – representation of violence’ című írásában a férfi művész rejtett indítékait térképezi fel. Bronfen saját közvélemény kutatásának eredményével indít: férfiak és nők reakciót vizsgálta, hogyan viszonyulnak a festő témaválasztásához. Elmondása szerint egy férfiszemlélő csak a művészetet látta a haldokló nőt ábrázoló festményen, míg egy nő borzasztónak találta a képet, együtt érezve a modell fájdalmával. E két reakció két gyökeresen ellentétes szemléletet reprezentál: a pusztán esztétikai szemléletet, mely szigorúan elhatárolódik a festmény tárgyától, ezáltal nyújtva érzelmi biztonságot a néző számára; és a tisztán empatikus szemléletet, mely teljes mértékben beleéli magát a modell szenvedésébe. Nyilvánvalóan e két szemlélet/reakció a képi stimulusra adott válaszok végleteit képviselik, mindenesetre érdekes a nemek elkülönülése a kérdésben.

Bronfen másik rendkívül izgalmas felvetése a férfi művész és a női modell közti kapcsolatot érinti. Véleménye szerint egy másik ember (legtöbbször nő) halálának ábrázolása, a művész túlélését hivatott szimbolizálni: a haldokló nő passzív közvetítő csupán a szemlélődő művész és a halál között. A nő alakjának önmagában nincs jelentése; mozdulatlan „akadály” csupán, melynek egyetlen funkciója, hogy a festő érzéseit, félelmeit, frusztrációit tükrözze. Éppen ezért, a haldokló nő szenvedése e nézet szerint eltörpül a festő heroikus küzdelme mellett: ő az és nem az asszony, aki a halállal hadakozik, a nő teste felett néz szembe a halállal. A festő bátorsága kiemelendő, s nem a modell halállal folytatott kilátástalan küzdelme.

A kérdés továbbra is ott van a levegőben: a Valentine Godé-Darel haldoklását megörökítő kép-sorozat nőről vagy férfiról szól valójában: az áldozatról vagy a festőről, holtról vagy élőről? Korábban idéztem Hodler indoklását, valamint az is köztudott, hogy a nő halála összetörte a festőt. Így mondhatjuk akár, hogy e képek nő és férfi közös szenvedését ábrázolják, fájdalmuk nem külön-külön, mindinkább együttesen értelmezendő.

Irodalom:

  • Bronfen, Elisabeth. Over Her Dead Body. Death, femininity and the aesthetic. Manchester: Manchester University Press, 1992.

 

 

"Komoly problémákról minél szélesebb rétegnek" - interjú Rados Virág íróval

március 07, 2013 - 23:00
Rados Virág

Érdeklődéssel vettem a kezembe a a Bántalmazó házasság című könyvet, amely olyannyira megtetszett, hogy szerettem volna a szerzőjét is megismerni. Kérésünkre Virág - aki Budapesten él - hamarosan meglátogatott minket Egyesületünk egy gyűlésén, ahol Mamika, Fekete Zsuzsi és Békés Dóra tagok jelenlétében beszélgettem vele. Virág szimpatikus, közvetlen ember, kellemes, intelligens beszélgetőtárs - nagyon jól éreztük magunkat a vele töltött időben, és örülünk, hogy a szövetségesünknek, barátunknak mondhatjuk őt.

Női karakterek és science-fiction 3.

március 22, 2010 - 09:34

Vajon miért van az, hogy a science-fictionben megjósolt jövőképek zöme az időben távoli Földet vagy pusztulásra, vagy sanyarú sorsra ítéli? Ha körülnézünk, akkor talán elég egyértelművé válik a válasz: amennyiben a jelenleg is munkálkodó társadalmi erők irányát követjük, nem sok pozitív végkifejlet várható szülőbolygónkra nézve.

Viva la Vida, avagy Frida Kahlo életútja

január 19, 2010 - 14:41
Frida Kahlo

Frida Kahlo kétségtelenül az egyik legismertebb és legelismertebb női képzőművész. Bár az 1900-as évek első felében születtek festményei, azok még 2010-ben is aktuálisak és rendkívül hatásosak, hiszen olyan egyetemes, időhöz nem köthető témákról vallanak, mint például a fájdalom, a szexualitás, a születés vagy az elmúlás. Alkotásainak hatása leginkább a hitelességből ered. Hiteles, hiszen meglepő őszinteséggel ábrázolja saját élettapasztalatait. Festményeinek témája gyakorlatilag saját életútja, ezért műveit igazán csak akkor tudjuk megérteni, ha ismerjük életrajzát is.

A feminista nő Jókai Anna szerint

május 17, 2010 - 07:14

Jókai Anna (1932 - ) a kortárs magyar irodalom egyik jeles alakja, Kossuth-díjas írónő, mégsem ajánlanám szívesen (nő)társaimnak A feladat c. könyvét. A könyv fülszövege szerint a nők pszichikai és társadalmi lehetőségeiről és korlátairól fog beszélni, a nők munkavállalás és magánélet közti ellenmondásos helyzetét fogja bemutatni, az önmegvalósítás nehézségeit.

Három női generáció Kínában - Jung Chang: Vadhattyúk

június 11, 2010 - 08:07

 

Jung Chang (1952-) kínai származású angol írónő önéletrajzi dokumentumregényében, a tízmillió példányban megjelent, harminc nyelvre lefordított Vadhattyúkban páratlan bátorsággal leplezi le a kínai kommunista diktatúra borzalmait és visszásságait, hitelesen mutatja be a Kínában zajló elnyomó rendszerek egymásutánját, és könyvében különös hangsúlyt fektet a kínai nők kizsákmányolásának ábrázolására is.

A női test jelentésrétegei – Kukorelly Endre Ezer és 3 című regénye

január 16, 2011 - 00:48

A női testet folyamatosan szimbolikus kódokkal ruházza fel a társadalom. Az irodalmi narrációnak is központi témája a női test, ennek a testnek megszerzése, legyőzése, szexualizálása. A női test tárgyiasítása jelenik meg Kukorelly Endre könyvében, az Ezer és 3 – avagy a nőkben rejlő szív című regényben. A botránykönyvként beharangozott mű 2009-ben jelent meg és nagy visszhangot váltott ki. Botrány abban az értelemben, hogy a magyar irodalomban még nem írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról.

Elisabeth Kübler-Ross pszichiáter, író (1926–2004)

május 25, 2015 - 22:59
Elisabeth Kübler-Ross

A halálközeli kutatások úttörője, haldoklókkal való bánásmód szakértője.

Szakterületén alapműnek tartott könyve a gyász feldolgozásáról, az On Death and Dying (magyarul megjelent: A halál és a hozzá vezető út, ford. Dr. Blasszauer Béla, Budapest: Gondolat, 1988), melyben először írja le a gyász öt szakaszát: 1. elutasítás, 2. düh, 3. alkudozás, 4. depresszió, 5. belenyugvás.Utolsó munkája On Grief and Grieving címmel röviddel halála előtt jelent meg. 

Élet és irodalom Iránban

október 08, 2009 - 08:59
Azár Náfiszi: A Lolitát olvastuk Teheránban

Azár Náfiszi (1955 -) a kortárs perzsa irodalom egyik legnépszerűbb alakja, az iráni egyetemen tanított évekig (amikor hagyták), 1997-től pedig Amerikába emigrált, ahol jelenleg a John Hopkins Egyetemen oktat. Nevét A Lolitát olvastuk Teheránban c. memoárja tette egy csapásra ismertté, 32 nyelvre fordították le, 2007-ben végre magyarul is hozzáférhető.

Ajánlott nőközpontú/feminista filmek listája

szeptember 09, 2010 - 11:49
Köszönjük a szerzőnek, hogy engedélyezte a lista átvételét!

Első megjelenés: Réka M. Cristian. “Gender and Cinema: All Sides of the Camera” in Réka M. Cristian & Zoltán Dragon. Encounters of the Filmic Kind: Guidebook to Film Theories. Szeged: JatePress Szegedi Egyetemi Kiadó, 2008, 83-104. (Ez a lista a 103. oldalon található.)

A dőlt betűs részek a szerkesztő kiegészítései.

 

Nőközpontú/feminista filmek

 

Where Are My Children (1916, dir. Lois Weber)

Mantrap (1926, dir. Victor Fleming)

A Homofóbiaellenes Világnap alkalmából: The Kids Are All Right (2010) – film egy leszbikus család életéről

május 17, 2011 - 10:08
A filmekben, sorozatokban egyre gyakrabban fordulnak elő meleg, illetve leszbikus szereplők. Ezek az ábrázolások ugyan új sztereotípiákat termelnek ki (nem minden meleg férfi excentrikus, magas hangtónusú humorzsák, aki szereti a rózsaszínt és szívesen vásárolgat hetero barátnőjével :) és nem minden leszbikus nő rövid hajú, férfias öltözetű, és visel sötét keretes szemüveget :) ), ugyanakkor megítélésem szerint jótékony hatásúak is lehetnek, rögtön mert egyáltalán láthatóvá teszik a homoszexuális embereket, és a társadalom hasznos tagjaként (gyakran pl.

Női karakterek és science-fiction 2.

január 26, 2010 - 04:07
A szerző rajza

Asimov volt az első író, akivel olvasóként találkoztam még általános iskolás koromban. Azonnal beleszerettem a történeteibe, és ez a szerelem a mai napig megmaradt. Bár felnőtt fejjel be kell ismernem, keveslem a meghatározó női karaktereket a regényeiből, ennél több hiányosságot nem tudnék felróni nagy kedvencemnek és példaképeim egyikének. Talán ezt sem tehetném meg, hiszen egy korábbi nemzedék szülötteként egészen más világban élt, alkotott. Igaz az is, hogy ha végignézzük a sci-fi regényeket, máshol sem a nőnemű főhősök az igazán jellemzőek.