Gúzsba kötve - Schiller Noa fotósorozata a kapcsolati erőszakról

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Gúzsba kötve - Schiller Noa fotósorozata a kapcsolati erőszakról

november 26, 2021 - 16:21
A bántalmazó kapcsolatból nem olyan könnyű kilépni, mint ahogyan azt kívülről elképzeljük.

Senki sem hinne neked - fotó: Schiller Noa - KATTINTS A KÉPRE AZ ALBUM MEGTEKINTÉSÉHEZ!

- Miért tűr az áldozat? - teszik fel sokan a tipikus kérdést, ha bántalmazó kapcsolat kerül szóba. - Én aztán az agresszió első jelénél azonnal lelépnék! - büszkélkednek olyanok, akiknek (szerencséjükre) fogalmuk sincs, mit él át az áldozat egy ilyen helyzetben. Ez az üzenet („én bezzeg milyen erős nő vagyok, te meg milyen béna") nemhogy nem segít, de még mélyebbre is löki az áldozatot. Az áldozatok felé mindenkor együttérzéssel kell fordulni, és őket az önértékelésükben - annak további leépítése helyett - meg kell erősíteni. Akkor is, ha nem azt teszik, amit mi az ő helyzetükben logikusnak, helyesnek tartanánk. Általában nem azt teszik, de ez nem az ő személyes hibájuk, hanem a bántalmazó kapcsolat működéséből, természetrajzából adódik. A bántalmazó kapcsolatból - egy sor fizikai, pszichológiai és gazdasági ok miatt - messze nem olyan könnyű kilépni, mint ahogy azt kívülről elképzeljük.

A bántalmazó kapcsolatok többsége nagy szerelemként indul - a leendő agresszor nem úgy szokott bemutatkozni az első randin, hogy „egy birtoklási vágytól túltengő egoista vagyok, és pokollá fogom tenni az életed." A pofonok pedig nem a derült égből csattannak, hanem elszigetelés, lelki, verbális erőszak, így a nő önbizalmának leépítése, és sokszor egyúttal gazdasági, lakhatási függés kialakítása előzi meg őket. A nőket ráadásul arra nevelik kislánykoruktól fogva, hogy legyenek szerények, illedelmesek, gondoskodók, kedvesek - ha határozottan kiállnak magukért, és nem enyhülnek meg a balhézás után bocsánatot kérő partner szavaitól, akkor undok perszónának, férfigyűlölőnek bélyegzik őket. Ezt még tetézi az a társadalmi, és sokszor, családi üzenet, hogy a létező legnagyobb szégyen és tragédia, ami egy nővel történhet, az az, ha egyedül, pár nélkül marad.   

Schiller Noa fotóművész - akivel dolgoztunk együtt - az idei „16 akciónap a nők elleni erőszak ellen" kampány alkalmából Bujdosó Anna és Darabont Áron táncművészek közreműködésével egy, a bántalmazó párkapcsolat dinamikáját bemutató fotósorozatot készített. A vizuális művészet eszközeivel ábrázolja a párkapcsolati erőszak következtében felborult erőviszonyokat, és az így létrejövő elnyomottságot, kiszolgáltatottságot, tehetetlenségérzést és elhagyatottságot, együtt a fellépő traumás kötődéssel, rámutatva a kilépés nehézségeire. A fotók címeinek olyan, tipikus mondatokat választottunk, amelyeket az elkövetők sulykolnak áldozataikba. Lapozd végig fotóalbumunkat! 

Ha szeretnél még többet megtudni a bántalmazó kapcsolatok működéséről és a nők elleni erőszak más formáiról, kövesd , ahol túlélők mesélik el a történetüket - melyek egyúttal más nők történetei is. 

 


 

NANE segélyvonal nők elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek: +36 80 505 101

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



A nemi erőszak nem vicces - beadványunk a Médiahatósághoz

szeptember 03, 2014 - 12:55
A vicces kedvű műsorvezetők (Rákóczi Feri, Vadon Jani, Sebestyén Balázs)

A fonyódligeti gólyatáborban történt nemi erőszakot a , a bűncselekményt relativizálva, bagatellizálva helyezte, ezért első lépésként a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz. Meggyőződtünk arról, hogy semmi akadálya, hogy egyazon panaszt több állampolgár is benyújtson, így mindenkit arra biztatunk, hogy ragadjon tollat/billentyűzetet, és küldjön a hatóságnak akár saját fogalmazású, akár a mi levelünket mintának vagy szó szerint felhasználó levelet. (Megj. a hatóság csak postai leveleket fogad, e-maileket nem!)

A Nőkért Egyesület első hivatalos működési éve: 2013. április 4. – 2014. április 3. (összefoglaló)

április 04, 2014 - 23:55

Működésünk első évében további helyszínekre juttatuk el a korábban összeállított „A magyar feminizmus története” című kiállításunkat, folytattuk magyar feminizmustörténeti archiváló munkánkat, figyelemmel kísértük a családon belüli erőszak önálló törvényi tényállásának folyamatát, tiltakozásokat szerveztünk a parlamenti szexizmus újabb megnyilvánulásai ellen, és vitaesteket rendeztünk aktuális közéleti témákban.