A vörös szűz. Louise Michel lobogó élete

„Száz ​romantikus könyvre méltó életet élt” – írta Ady 1904-ben Louise Michelről, a „csodálatos asszonyról”, akit „sem üldözés, sem börtön, sem fenyegető halál, sem száműzetés meg nem tudott törni”. A „vörös szűzről” szóló munkák száma azóta valóban eléri a százat, de ez az első hosszabb magyar mű, mely –igaz, nem romantikusan, hanem a szenvedélyes szimpátia valósághű tükrében – eleveníti fel azt, akiről Hugo, Verlaine és sok más költő írt ódát vagy balladát. „ Az egész világtörténelemben alig akad mása” – írta róla Gárdos Mária, s valóban: a törvénytelen születésű tanítóból lett Kommün-hősnő, a karabéllyal a kezében küzdő amazon, regény-és színműíró, költő, hírlap-író, tudomány iránt érdeklődő, minden szépre, zenére és festészetre fogékony Louise Michel lobogó élete roppant értékes és tanulságos olvasmány a mai olvasónak is. Bajomi Lázár Endre ebben a színes, sok új vonatkozást és magyar kapcsolatot, illetve visszhangot feltáró eleven krónikában a „vörös szűz”, a „jó Lujza” lenyűgöző alakja mögött felvázolta fél évszázad francia társadalmi életét is, amelynek viharos színpadán a drámai fordulatok: a császárság halódása, a Kommün eget ostromló hősi kísérlete, az új-kaledóniai száműzetés keserves évei után, megelevenednek a századvégi és 20. század eleji munkásmozgalom izgalmas eseményei és vajúdó harcai. A főszereplő pedig ez a forradalom szent lángjában élő látványos, sőt kalandos életet élt asszony, akit sokan új, proletár Jeanne d’Arcnak mondtak.