Lucretia Mott amerikai reformer, abolicionista, feminista (1793–1880) 

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Lucretia Mott amerikai reformer, abolicionista, feminista (1793–1880) 

január 05, 2018 - 00:14
Az amerikai feminista mozgalom egyik legjelentősebb alakja és alapítója, a Seneca Falls-i nőjogi kongresszus egyik szervezője.

Lucretia Coffin Nantucketben született, kvéker családba. A Society of Friends kvéker intézetben tanult, végzés után tanítóként alkalmazták. Amikor rájött, hogy a férfi tanítók kétszer annyit keresnek, mint a nők, szóvá tette, egyenlő elbírálást követelt – és ettől kezdve megtalálta életcélját.

A nőjogok kivívása mellett komoly munkát folytatott a rabszolgák felszabadításának érdekében is. 1833-ban a férje, a szintén tanár James Mott segítségével megalapított American Anti-Slavery Association gyűlésén ő volt az egyetlen felszólaló nő. Mivel remek szónok volt, sokan tisztelettel fogadták, azonban akadtak olyanok is, akik ellenezték a nők közéleti részvételét. Emiatt, fehér és afro-amerikai nők összefogása révén, megalakult a Philadelphia Female Anti-Slavery Society. 1837-ben, '38-ban és '39-ben is megtartották az Amerikai Nők Rabszolgaságellenes Kongresszusát - a második alkalommal a rabszolgaság intézményéhez ragaszkodók felgyújtották az épületet. A saját otthonában is megpróbálták megtámadni Mott-ot, akit mindez nem tántorított el, és a Philadelphia Female Anti-Slavery Society elnökének választották. 

Meghatározó volt 1840-es tapasztalata, amikor is Londonban a Rabszolgaságellenes Világkongresszuson nemére hivatkozva megtagadták tőle és öt másik női küldöttől a belépés és a felszólalás lehetőségét. Ekkor ismerkedett meg a nászútját Londonban töltő nal, akivel megvitatták a nők problémáit (pl. a magántulajdon, a munkavállalás, az oktatás és a válás terén való jogfosztottságot, az érdekképviselet hiányát) és barátok, munkatársak lettek. 1848-ban ők ketten szervezték meg-ban a történelmi jelentőségű nőjogi konferenciát. A munkába Lucretia testvére, is bekapcsolódott. Lucretia a szavazati jogi követelést a politika romlottsága miatt először ellenezte, de végül Stanton és az abolicionista afro-amerikai férfi, Frederick Douglass meggyőző érvei nyomán ő is aláírta a konferencia záródokumentumát, a Declaration of Sentiments-t. A későbbiekben a vezető aktivitákhoz csatlakozott és is. Több hasonló nőjogi kongresszusra került sor, melyeken Mott számos előadást tartott, továbbá cikkeket írt, és 1850-ben publikálta Discourse on Woman című nagyhatású munkáját. A harmadik kongresszuson Syracuse-ban ő elnökölt, és mintegy 20 ezer ember előtt beszélt. Miután 1865-ben eltörölték a rabszolgaságot, a volt rabszolgák (férfiak, nők egyaránt) szavazati jogáért is kampányolt.

1866-ban az  általános választójogért küzdő American Equal Rights Association egyik alapító tagja volt, az egyesület elnökévé is megválasztották. 1868-ban azonban a felforgató személyiség, körül kialakult vita miatt lemondott a tisztségről. Woodhull ugyanis megjelentetett az újságjában egy obszcén cikket két ismert (és másokkal házas) személy állítólagos viszonyáról. A botrányhős üzletember, az Anthony és Stanton által szerkesztett Revolution c. lap fő szponzora, George Francis Train kiállt mellette, és így tett a két feminista is, Mott viszont úgy vélte, hogy ez árt az ügyüknek. Az AWSA azonban végül nem emiatt, hanem a fekete férfiaknak szavazati jogot biztosító Tizennegyedik Alkotmánykiegészítés miatt szakadt ketté 1869-ben: Anthony és Stanton a nők szavazati jogának akartak elsőséget, Stone támogatta a Tizennegyedik Kiegészítést, Mott pedig hiába próbálta csitítani a kedélyeket. 1869 és 1890 között két párhuzamos szervezet működött: Stantonék National Women's Suffrage Association (NWSA), Stone-ék American Women's Suffrage Association (AWSA) néven. Mott 1880-ban meghalt, így az újraegyesülést (1890) már nem érte meg. 

Aktivista tevékenységét 87 éves korában bekövetkezett haláláig folytatta. Mellette hat gyermeket nevelt. Egyik dédunokája, May Hallowell Loud művész és szintén feminista lett, másik dédunokája pedig rövid ideig nek tolmácsolt.  

Stanton, Anthony és Mott szobra, munkája, Washingtonban, a Capitoliumban áll. 

 

 

Priscilla Bright McLaren angol békeharcos, abolicionista, szüfrazsett (1815–1906)  

augusztus 31, 2019 - 21:51

Rochdale-ben született, jómódú kvéker családba, ahol a lányok oktatását is fontosnak tartották. A szülők egyenrangú félnek tekintették egymást, anyjuk rendszeresen vitaklubot szervezett gyerekeinek.

Priscilla nővéreivel együtt iskolát vezetett szegény családok lányainak. Az Edinburgh Ladies' Emancipation Society és a rabszolgafelszabadító mozgalom tagja volt, ez utóbbiban ismerkedett meg majd kötött házasságot Duncan Mclarennel, aki tehetős kereskedő és liberális parlamenti képviselő volt.

Jody Williams politológus, aktivista (sz. 1950)

szeptember 30, 2019 - 23:34

Vermontban született, a burlingtoni egyetemen spanyol-angol szakon végzett. Néhány évig Mexikóban tanított, majd Washingtonban dolgozott. Második diplomáját a Johns Hopkins egyetemen szerezte politikatudományból 1984-ben. 1991-től a taposóaknák elleni nemzetközi kampány élharcosa. Az International Campaign to Ban Landmines (ICB) alapító tagja, ők hozták tető alá az 1999-ben életbe lépett Ottawai Egyezményt, melyet 120 ország írt alá a gyalogsági- és taposóaknák betiltásáról.

Pierra Vejjabul thai orvos (1909–1984)

november 14, 2018 - 23:34

Párizsban végezte el az egyetemet, hazatérte után a thai egészségügyi minisztériumban dolgozott. Komoly harcot indított a prostitúció és gyerekkereskedelem ellen, többek között megalapította a Pierra Maternity and Child Welfare Foundation-t, több külföldi szervezettel is együttműködött. Tevékenysége miatt több életveszélyes fenyegetést kapott a Thaiföldön hatalmas üzletet jelentő emberkereskedelem képviselőitől.

Mary Colton ausztrál filantróp, feminista (1822–1898)

november 29, 2017 - 18:30

Az ausztrál feminista mozgalom egyik fontos alakja Londonban születt, 1839-ben emigráltak apjával és testvéreivel, Adelaideben telepedtek le. 1844-ben házasságot kötött John Colton üzletemberrel. Az első vasárnapi iskolai tanárok közé tartozott és a Wesleyan Ladies' Working Society tagjaként szegénysorsú nők segítésével foglalkozott. A Boarding-out Society elnökségi tagja volt, ahol árvagyerekek neveléséről, elhelyezéséről gondoskodtak. Felismerte, hogy a nők helyzetének javításához politikai jogokra is szükség van, az elsőkközt követelte a nők választójogát.