Lucretia Mott amerikai reformer, abolicionista, feminista (1793–1880) 

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Lucretia Mott amerikai reformer, abolicionista, feminista (1793–1880) 

január 05, 2018 - 00:14
Az amerikai feminista mozgalom egyik legjelentősebb alakja és alapítója, a Seneca Falls-i nőjogi kongresszus egyik szervezője.

Lucretia Coffin Nantucketben született, kvéker családba. A Society of Friends kvéker intézetben tanult, végzés után tanítóként alkalmazták. Amikor rájött, hogy a férfi tanítók kétszer annyit keresnek, mint a nők, szóvá tette, egyenlő elbírálást követelt – és ettől kezdve megtalálta életcélját.

A nőjogok kivívása mellett komoly munkát folytatott a rabszolgák felszabadításának érdekében is. 1833-ban a férje, a szintén tanár James Mott segítségével megalapított American Anti-Slavery Association gyűlésén ő volt az egyetlen felszólaló nő. Mivel remek szónok volt, sokan tisztelettel fogadták, azonban akadtak olyanok is, akik ellenezték a nők közéleti részvételét. Emiatt, fehér és afro-amerikai nők összefogása révén, megalakult a Philadelphia Female Anti-Slavery Society. 1837-ben, '38-ban és '39-ben is megtartották az Amerikai Nők Rabszolgaságellenes Kongresszusát - a második alkalommal a rabszolgaság intézményéhez ragaszkodók felgyújtották az épületet. A saját otthonában is megpróbálták megtámadni Mott-ot, akit mindez nem tántorított el, és a Philadelphia Female Anti-Slavery Society elnökének választották. 

Meghatározó volt 1840-es tapasztalata, amikor is Londonban a Rabszolgaságellenes Világkongresszuson nemére hivatkozva megtagadták tőle és öt másik női küldöttől a belépés és a felszólalás lehetőségét. Ekkor ismerkedett meg a nászútját Londonban töltő nal, akivel megvitatták a nők problémáit (pl. a magántulajdon, a munkavállalás, az oktatás és a válás terén való jogfosztottságot, az érdekképviselet hiányát) és barátok, munkatársak lettek. 1848-ban ők ketten szervezték meg-ban a történelmi jelentőségű nőjogi konferenciát. A munkába Lucretia testvére, is bekapcsolódott. Lucretia a szavazati jogi követelést a politika romlottsága miatt először ellenezte, de végül Stanton és az abolicionista afro-amerikai férfi, Frederick Douglass meggyőző érvei nyomán ő is aláírta a konferencia záródokumentumát, a Declaration of Sentiments-t. A későbbiekben a vezető aktivitákhoz csatlakozott és is. Több hasonló nőjogi kongresszusra került sor, melyeken Mott számos előadást tartott, továbbá cikkeket írt, és 1850-ben publikálta Discourse on Woman című nagyhatású munkáját. A harmadik kongresszuson Syracuse-ban ő elnökölt, és mintegy 20 ezer ember előtt beszélt. Miután 1865-ben eltörölték a rabszolgaságot, a volt rabszolgák (férfiak, nők egyaránt) szavazati jogáért is kampányolt.

1866-ban az  általános választójogért küzdő American Equal Rights Association egyik alapító tagja volt, az egyesület elnökévé is megválasztották. 1868-ban azonban a felforgató személyiség, körül kialakult vita miatt lemondott a tisztségről. Woodhull ugyanis megjelentetett az újságjában egy obszcén cikket két ismert (és másokkal házas) személy állítólagos viszonyáról. A botrányhős üzletember, az Anthony és Stanton által szerkesztett Revolution c. lap fő szponzora, George Francis Train kiállt mellette, és így tett a két feminista is, Mott viszont úgy vélte, hogy ez árt az ügyüknek. Az AWSA azonban végül nem emiatt, hanem a fekete férfiaknak szavazati jogot biztosító Tizennegyedik Alkotmánykiegészítés miatt szakadt ketté 1869-ben: Anthony és Stanton a nők szavazati jogának akartak elsőséget, Stone támogatta a Tizennegyedik Kiegészítést, Mott pedig hiába próbálta csitítani a kedélyeket. 1869 és 1890 között két párhuzamos szervezet működött: Stantonék National Women's Suffrage Association (NWSA), Stone-ék American Women's Suffrage Association (AWSA) néven. Mott 1880-ban meghalt, így az újraegyesülést (1890) már nem érte meg. 

Aktivista tevékenységét 87 éves korában bekövetkezett haláláig folytatta. Mellette hat gyermeket nevelt. Egyik dédunokája, May Hallowell Loud művész és szintén feminista lett, másik dédunokája pedig rövid ideig nek tolmácsolt.  

Stanton, Anthony és Mott szobra, munkája, Washingtonban, a Capitoliumban áll. 

 

 

Olympia Brown amerikai lelkész, szüfrazsett (1835–1926)

január 04, 2018 - 22:26

Pionírcsalád lánya, a szülők annyira fontosnak tartották a tanulást, hogy farmjukon iskolát építettek a család és a környék gyerekei számára. Olympia egyetemi jelentkezését több helyről – neme miatt – visszautasították, végül a alapította Mount Holyoke Female Seminary hallgatója lett. Az intézmény vallásos előírásait azonban túl szigorúnak találta, és elriasztotta egyik férfi tanára nyílt szexizmusa is.

Susan B. Anthony amerikai feminista, író (1820–1906)

november 03, 2011 - 17:45

1820. február 15-én született Susan Brownell Anthony, szigorú erkölcsű nyolcgyermekes kvéker családba. A kvékerek vallják, hogy az istennel való kapcsolathoz elég a minden emberben megtalálható “belső fény”. Elítélték a háborúskodást, a rabszolgatartást, a részegességet, és a közösségen belül a nők és férfiak egyforma bánásmódban részesültek.

Marie Gérin-Lajoie kanadai reformer, nőjogi aktivista (1867–1945)

október 15, 2017 - 00:26

A feminizmus egyik úttörője jómódú értelmiségi családba született. Alapos műveltségét jogász apja könyvtárában, szociális érzékenységét anyja jótékonysági útjain szerezte. Nő lévén egyetemre nem járhatott, de magánúton alapos jogi tudásra tett szert, ebben később ügyvéd férje is támogatta. Előadásokat tartott, cikkeket és könyveket írt a nők jogi és szociális kiszolgáltatottságának megszüntetéséért.  1907-ben létrehozta a nőjogokért küzdő Fédération nationale Saint-Jean-Baptiste egyesületet.

Mary Colton ausztrál filantróp, feminista (1822–1898)

november 29, 2017 - 18:30

Az ausztrál feminista mozgalom egyik fontos alakja Londonban születt, 1839-ben emigráltak apjával és testvéreivel, Adelaideben telepedtek le. 1844-ben házasságot kötött John Colton üzletemberrel. Az első vasárnapi iskolai tanárok közé tartozott és a Wesleyan Ladies' Working Society tagjaként szegénysorsú nők segítésével foglalkozott. A Boarding-out Society elnökségi tagja volt, ahol árvagyerekek neveléséről, elhelyezéséről gondoskodtak. Felismerte, hogy a nők helyzetének javításához politikai jogokra is szükség van, az elsőkközt követelte a nők választójogát.