"Kapcsolódhatunk-e múltbéli történetekhez? Adható-e tér a részvétnek? Egybenyithatók-e az emlékezés általános és személyes szintjei? Az I. világháború alatt sok nő maradt egyedül, helytállásuk viszont elvétve jelenik meg a centenáriumi ünnepségsorozatban. Emlékműveket emelnek vagy hoznak rendbe, amelyeken férfinevek sorakoznak, illetve a háború urairól beszélnek. Közös projektünkkel a személyes, egyéni szintek bevonásával többek között a történelmi emlékezet gender aspektusaira, azok kritikai újragondolására is szeretnénk rámutatni." - írják az Absence c. projekt létrehozói, Horváth Krisztina és Mészáros Zsolt. Az alábbiakban a megnyitón (2017. jún. 28.) elhangzott előadásokról számulunk be. 

Acsády Judit és Mészáros Zsolt előadására különleges környezetben, a FERi (Feminista Galeri) Német utcai helyiségében került sor. A hangulatot kellően megalapozták a kiállítás részeként a falra kiakasztott fehér férfiingek, amikre az első világháború férfi áldozatainak nevét nyomtatták. A két, egymáshoz szorosan kapcsolódó előadásban a feminista elképzelésekkel, illetve gyakorlatban is megvalósult törekvésekkel ismerkedtünk meg, amik az első világháború mielőbbi befejezését, illetve a tartós béke kialakítását célozták meg.

Acsády Judit (szociológus, MTA TK SZI) nyitotta az előadást, főbb gondolatait kicsit rendhagyó módon pontokba szedve összegzem:

• absence: a mainstreaim sajtó a háborút éltető és éljenző képet mutat, míg a feministák lapja (A Nő) egészen más képet sugall: az otthon maradottakat, a csonka családot, nőket és gyermekeket, illetve kiszolgáltatottságukat – azaz a hiányt, a teljes család, a jólét és az öröm hiányát ábrázolja. Ez a korabeli sajtóban megjelent képeken is jól látszott (éljenezve vonuló tömeg kontra síró nők és gyerekek). A frontra távozó férfiak okozta hiányt pedig a nők voltak kénytelenek betölteni – nem csak a mezőgazdaság vagy az ipar területén. Az első világháború időszakában jelentek meg az első pincérnők, női újságírók és fotográfusok.
• 1325: az ENSZ 1325. számú határozatának megszületése, melyet 2000 októberében fogadott el a Biztonsági Tanács, egészen az I. világháborúban megkezdődött feminista háborúellenes lobbiig visszavezethető. E határozat célja, hogy a háborús erőszak nőkre és gyerekekre való kiterjedését megakadályozza, illetve igyekszik a nőket a békés állapot kialakításában aktív szereplővé tenni: megköveteli, hogy a nőket is vonják be a béketárgyalásokba, illetve a békefenntartásba.
• Róma: a Nők Nemzetközi Tanácsa (ICW) már 1914 májusában, hónapokkal a háború kitörése előtt ülésezett, tekintettel a közelgő háború veszélyére. A résztvevők felhívást intéztek minden nemzet édesanyáihoz, hogy ne vásároljanak gyermekeiknek háborús játékokat (pl. fegyvereket), ne meséljenek nekik erről szóló történeteket, illetve a történelemkönyvekbe is beépítették volna más nemzetek kultúrája és társadalma iránti tisztelet tanítását.
• social justice feminism: az 1915-ös hágai kongresszus, melyet 26 ország részvételével tartottak meg, a nemzetek közötti jövőbeni konfliktusok békés úton való elrendezésének módozatait kívánta kidolgozni. Határozataik szerint el kell utasítani annak gondolatát, hogy egy ország területét bármely más, idegen ország annektálhassa; minden nemzetnek joga van autonómiához és demokratikus parlamenthez, illetve a nemzetek közötti konfliktusokat is demokratikus intézményeknek kell felügyelni, kontrollálni. A feministák ezen demokratikus környezet szerves részének tekintették a női szavazati jog elnyerését is, hiszen ez a férfiak vezérelte, agresszív politikai elképzeléseket is képes lenne visszafogni. A „társadalmi igazságosság feminizmusának” gondolatát Bertha von Suttner osztrák feminista nevéhez köthetjük, aki a háború nem szükségszerű mivoltát, a konfliktusok békés elrendezését hangsúlyozta. Acsády Judit itt kiemelte, hogy a feminizmus képviselői ekkor magának értetődőnek vették pacifizmusukat, ami egyébként nem feltétlenül jellemzője a mozgalomnak.
• pozitív és negatív béke: Johan Galtung filozófus gondolata szerint a negatív béke pusztán a háború és erőszakos konfliktus hiányát jelenti, míg a pozitív béke olyan társadalmi tényezők (jólét, igazságos elosztó struktúra stb.) együttese, amivel elkerülhetővé válik a háborúba sodródás. Mint ismeretes, az első világháborút lezáró párizsi békék szinte megelőlegezték a második világháború kitörését, nem teremtették meg a pozitív béke lehetőségét. A feministák delegációja is részt kívánt venni a versailles-i békekonferencián; kifogásolták többek között a kisebbségi érdekeket súlyosan sértő új országhatárok meghúzását, de érveik nem találtak meghallgattatásra, a konferenciára sem jutottak be az első meghallgatást követően. 

Acsády Judittól Mészáros Zsolt művészettörténész, irodalmár (ELTE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola) vette át a szót, aki a feminista-pacifista elképzeléseket magyarországi kereteken belül vizsgálta meg, illetve betekintést kaptunk a célkitűzések gyakorlati megvalósulásának hogyanjára is.

Zsolt a szarajevói merénylet utáni hetektől vette fel a fonalat (1914. június 28-án lőtték le a Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot és feleségét, Zsófiát Szarajevóban, egy katonai felvonulás során). Az ő gondolatait is címszavakba szedtem:                                              

• az asszony háborúja: a Feministák Egyesülete is megalkotta saját programját a háború alatt, hasonlóan a nemzetközi szerveződéshez: eszerint célul tűzték ki a női munkavállalás elősegítését,az anyák és gyermekek védelmét, segélyezést, a békepropaganda folytatását, illetve a női egyenjogúság elérését.
• anyaság: a háború kitörése előtti hetekben megkezdődött már a Feminista Egyesület háborúellenes kampánya, melynek központi motívuma az anyaság volt. Az Egyesület tevékenységéhez a háborús légkörben az addiginál több tag csatlakozott, a mozgalom vidéki fiókjai is létrejöttek, melyek tevékenységükről értekezleteken számoltak be.
• manufaktúra: bár a férfiak okozta űrt a munkaerőpiacon is a nőknek kellett betölteniük, az állami munkaközvetítő irodák csak a férfiakat tekintették teljes értékű munkaerőnek, a nők csak kevesebb fizetésért kapták meg ugyanazt a munkát. Ennek kiküszöbölésére is hozta létre a Feministák Egyesülete saját műhelyeit, manufaktúráit, ahol a nők hadiüzemektől kapott megbízásokra dolgoztak. Az egyesület munkaközvetítő irodájának erőfeszítéseinek eredményeit az egyesületi lapban is szemléltették kimutatásokban. Eszerint az ápolónőtől a kannamosónőn keresztül a villamoskalauzig a legváltozatosabb munkakörökben sikerült elhelyezni a hölgyeket.
• pacifizmus: ahogy Acsády Juditnál is szóba került, a magyarországi feministák is felhívták a figyelmet a béke állapota és a nemek közti egyenjogúság közti összefüggésre. A Nő című lapban hangoztatták annak jelentőségét, hogy a nő is részt vehessen teljes joggal a közügyekben, ezáltal lehetővé téve a konfliktusok békés rendezését. Előadásokat, békemeneteket, gyűléseket szerveztek annak érdekében, hogy ez minél többekhez eljusson. A feministák átlátták azt is, hogy a háború egy szociálisan felkészületlen országot ért el: igyekeztek más szervezetekkel együttműködve egy átfogó szociális rendszert kialakítani.
• fehér ablakok: a cenzúra komoly akadályává vált a feminista-pacifista törekvéseknek, 1915-ben jelent meg A Nőnek olyan száma, ahol hosszú oldalakon keresztül szinte csak üres lapokkal találkozik az olvasó. Ugyanígy hallhattunk a hágai konferenciára emlékező békedemonstráció megbuktatásáról – a feministák nem szervezkedhettek nyilvánosan. 

Ahogy arra Acsády Judit is rávilágított az előadások végén, meglepő érzés látni, hogy száz évvel ezelőtt milyen jelentős mozgósító hatása volt a feminista szerveződésnek, s ez mennyire elfelejtett tény napjainkban. A jelenleg oly gyakran tapasztalható elutasítás sem volt jellemző a század eleji társadalomra a feministákkal szemben (leginkább a békepropagandától tartó hatóságok jelentettek ellenfelet). Ugyanígy kiemelendő az a tény, hogy az első hullámos feministák nem a férfiak ellen, hanem velük együtt, egyenjogúan képzelték el az ideális világrendet. Érdemes emlékeznünk rájuk s nem elfelejtenünk erőfeszítéseiket.