Előadás[1] - elhangzott: 2004. nov. 27.-én a Feministák Egyesületének megalakulásának 100. évfordulójára rendezett konferencián.

A szöveg első megjelenése: Csapó Ida és Török Mónika szerk. Feminista Almanach (Budapest: MINŐK- Nőtárs Alapítvány, 2005) 

Tartalom: 

1. A Feministák Egyesületének tevékenysége és fogadtatása

2. A megalakulás

3. Politikai eklektika, integracionalizmus

4. A feminista mozgalom átértékelése a korabeli fogadtatás alapján 

5. Bibliográfia

Mielőtt kifejteném, hogy személyesen miben találom a hazai feminista mozgalom korai, virágzó korszakának (amely a XX.század első évtizedére és a világháború idejére tehető) jelentőségét és különlegességét, bemutatom, hogy mit tekinthetünk Magyarországon a feminizmus történelmi és szellemtörténeti előzményének illetve, hogy mennyiben előzményei a feminizmusnak azok az események és gondolatok, amelyeket a nőtörténelem rendszerint ebben a kontextusban megemlít.

A hazai feminizmus korai törekvéseinek megértéséhez hasznosnak találom Karen Offen által bevezetett megkülönböztetést. A többféle - általában ideológiai irányultság alapján megkülönböztető - felosztáson kívül, a feminizmus különböző irányzatait feloszthatjuk Karen Offen nyomán relational (kapcsolat-alapú) és az individualista vonulatokra. Míg az elsőnek a középpontjában a két nem képviselőinek személyes viszonya áll, és érveiben a kapcsolatokban élő nők szempontjára épít, addig a másik az autonóm, korlátozásoktól megszabadított egyénben gondolkodik. Míg az első irányzat nem a kapcsolatok, hanem a kapcsolatokon belül a férfi dominancia ellen (és általában a hierarachikus társkapcsolatok ellen) emel szót, addig az individualista irány az egyén szabadságának és lehetőségének a kibontakoztatásának útjait keresi. (Offen, 1988)

Offen megközelítése is feltételezi a feminizmus szűk értelmezést - főleg társadalomtudományi diskurzuson belül. Ez azt jelenti, hogy a magát feministának definiáló mozgalmakat, illetve szerzőket tartja feministának. Így nem indokolt a feminista jelző kiterjesztése olyan nőszervezetekre, amelyek például a nőemancipáció társadalmi folyamatát, vagy a nemi szerepek megváltozását, a nemek közti hierarchikus viszony lebontását ellenzik, vagy társadalmi kérdésektől függetlenül jótékonysági, vagy valamilyen szociális feladatot látnak el. Ugyanígy a nőkérdéssel fogalkozó irodalom teljes egészét sem tekinthetjük feministának, bár megszokott, hogy pusztán tematikai szempontból ide sorolják. Feministává egy munkát az tesz, ha társadalomkritikai attitűddel bír a patriarchális társadalmakkal szemben. Enélkül a mozzanat nélkül tehát egy nők és férfiak viszonyát vizsgáló elemzés feministává még nem lesz, még akkor sem, ha eredményei hozzájárulhatnak a patriarchális társadalmi viszonyok jobb megértéséhez, és egy feminista diskurzus felhasználhatja a vizsgálat eredményeit propagandájának megfogalmazására. A feminizmus tehát egy jellegzetesen politikai diskurzus. Ezt érdemes szem előtt tartanunk feminista munkák megértő vagy kritikai olvasatánál.

A mozgalmakat tekintve a feminizmus kibontakozása előtti kezdeményezéseket Karen Offen alapján nem indokolt feministának nevezni, hiszen ez utólagos, visszamenő értelmezést jelentene. Ezért a modernizáció előtti korokban megjelent női ellenállás, vagy férfi hatalom elleni kitörés példáit feministának nem, inkább a feminizmus előfutárainak tekinthetjük, hiszen a jellegzetesen modern-kori politikai, gazdasági történelmi közegben megszülető ellentmondásokra reakcióként megszülető feminizmusnak természetesen voltak előzményei. Ilyennek tekinthetjük azoknak a szerzőknek az írásait, akiknek az érveit később magukénak vallották a XIX. században megjelenő feministák[2].

Ezeket a törekvéseket a korai hazai szakirodalomban Szterényi Sándor “feminisztikus” törekvésekként definiálja az első hazai szociológiai folyóiratban, a Huszadik Század-ban megjelent cikkében. (Szterényi, 1911) E megkülönböztetés alapján feministának tarthatjuk a magát a feminizmus mellett elkötelezô, vagy a feminizmus értékrendjét, szempontjait magáénak valló törekvést. Feminisztikus az a gondolat, vagy aktivizmus, amely az emancipációs folyamat bármely mozzanatát elősegíti, megelőlegezi. A fenti felosztás szerint például a feminizmushoz kötôdik Magyarországon a nők választójogáért indított mozgalom, és feminisztikusnak mondhatóak az 1870-es éveiben Veres Pálné Beniczky Hermin nevéhez fűződő törekvések a lányok középiskolai oktatásának megszervezésével kapcsolatban. Ugyanakkor például a múlt századi jótékonysági egyletek, női társaságok sem az egyik sem a másik kategóriába nem tartoznak, mert nem volt meg bennük a társadalomkritikai mozzanat, és mert saját öndefiníciójukban sem használták a feminista kifejezést. Ezek az egyletek ugyanakkor a civil társadalom megszervezettségének mintái és különleges jelentőségük az, hogy szociális tevékenységükkel, az államtól és az állami intézményektôl vállaltak át bizonyos terheket, úgy, hogy ellátási, segélyezési, és védő funkciókat töltöttek be.

Míg tehát a nyugat-európai feminizmus kibontakozását Mary Wollstenecraft nevéhez és jellegzetesen liberális érveléséhez köthetjük (liberális társaságok tagjaként Wollstonecraft legfontosabb értéknek az egyén szabadságát, képességeinek kibontakozásának korlátlanságát, függetlenségét tekinti), addig a hazai feminizmus előzményéinek kontextusát a reformkor adja. A nők jogai a XIX. sz. közepén tehát a nők művelődéshez, és a közügyekben való részvételhez való jogaiként jelennek meg. Ezek a jogok azonban a korabeli érvek alapján nem a nők egyéni (szabadságukat kiteljesítő) jogaiként fogalmazódnak meg, hanem, a nemzeti reformfolyamat részeként (amely a demokratizálódás és a nemzeti függetlenség irányába mutat). A nő tehát azért tanuljon, és azért vegyen részt a közügyekben hogy avval a nemzet érdekeit szolgálja[3]. Így a női jogok megfogalmazása hazánkban ebben az időszakban sokkal inkább hordja magán a relacionista vonásokat, hiszen a nőt társadalmi viszonyaiban (család, nemzet) megjelenítve ruházná fel jogokkal. 

A Wollstonecraft-i gondolat később, a bukott szabadságharcot követő korszakban jelenik meg Veres Pálné Beniczky Hermin felhívásában, a Hon c. lap címoldalán, 1868-ban. Itt a nők képzését azért tartja elengedhetetlenül fontosnak a szerző, hogy bebizonyosodjék az, hogy a nők ugyanolyan szellemi teljesítményekre képesek, mint a férfiak. A közgondolkodásból pedig szeretné "kigyomlálni" azokat az előítéleteket, amelyek a nők képzését - az "örök női lényeget" fétve - ellenzik. [4]

A vita nyomon követhető az 1886-tól megjelenő - Nemzeti Nőnevelés – c. folyóirat hasábjain, ahol megjelennek azok a szerzők is, akik később a feminista mozgalom tagjaivá válnak.

1. A Feministák Egyesületének tevékenysége és fogadtatása

A századelő Monarchiáját élénk egyesületi élet jellemezte. A korabeli csoportok között nemcsak politikai, szakmai és érdekvédelmi társaságokat találunk, hanem szabadidős, sport és jótékonysági, betegsegélyező egyesületeket is. Ezek javarésze infrastrukturális hiányt pótolt, vagy olyan új szolgáltatást nyújtott, amelyre az állam nem vállalkozott. [5] Az egyesületeket spontán társadalmi szükséglet hozta létre, és egy egyesület addig működött, amíg a felé irányuló elvárásoknak meg tudott felelni. Megerősíti ezt az is, hogy a korabeli kimutatások tanúsága szerint a legtöbb egyesület költségvetésében az éves tagdíj jelentette a legnagyobb bevételt.[6]. A századelőn az egyesületeket nagyjából egységes alapszabályok alapján jegyezték be. Ezek rögzítették a működés szabályait, a tagság és az egyesület kapcsolatát, meghatározták az esetlegesen nyújtandó szolgáltatásokat és a szolgáltatást majd igénybe vevő célcsoportot.

Amennyiben az egyesületeket valós társadalmi szükséglet hívta létre, mi volt az a társadalmi igény, ami a feminista mozgalmat keltette életre? A századfordulón a magyar társadalomban csökkent a házasulási kedv és emelkedett a hajadonoknak aránya (és közöttük is a valamilyen középfokú végzettséggel rendelkezőké). Az ő megélhetési gondjaik, kenyérkereseti lehetőségeik kérdésköre is szolgáltathatott egyfajta társadalmi igényként a feminizmus kialakulásához. Ekkorra már egy felvilágosultabb gondolkodásmódú nő számára ugyanis kevésbé tűnt vonzónak az a fajta gazdasági kiszolgatottság, ami egy kényszerházasságot jellemzett, vagyis, hogy keressen magának egy őt eltartó férjet.[7]

A század végén megjelennek a munkaválló nők érdekeit védő szervezetek, hiszen a nők hivatalviselését 1885-től engedélyezik Magyarországon[8]. Az 1896-ban alakult Nőtisztviselők Országos Egyesülete volt az a szervezet, amelynek tagjai 1904-ben megalakították a Feministák Egyesületét. Ez az első olyan csoport hazánkban, amely céljául a nők teljes társadalmi emancipációját tűzi ki. "A magyar nő egyenjogúsítása minden téren" szerepel a célok meghatározásánál az egyesület alapszabályában.

A mozgalom megindulásának közvetlen előzményeként tekinthető az, hogy a századforduló táján egyre inkább felerősödik az a hang, amely korlátozná a nők középiskolai, és az 1895-től engedélyezett egyetemi tanulmányait. 1899 és 1903 között ugyanis az egyetemi hallgatónők száma rohamosan emelkedett, ami az egyetem vezetésnek nem nyerte el feltétlenül a tetszését. Fölmerült, hogy miként lehetne magállítani a nőhallgatók arányának nemkívánatos megnövekedését. A nők oktatásáról a vita a közvéleményt is elérte, és motiválója lehetett a nőemancipációi védelmében fellépőknek.[9]

Ebben az időben Magyarországon mintegy 800 nőcsoport működött, javarészük jótékonysági célokkal. Bár a jótékonysági tevékenységet a feministák is felvállalták, ez az irányzat mégis különbözött a többi csoporttól annyiban, hogy a nők teljes társadalmi egyenjogúágáért kűzdöttek, és szakítani kívántak a nők kiszolgáltatottságát és másodrendűségét valló hagyománnyal. A Nemzetközi Szüfrazsett Szövetség (IWSA) tagszervezeteként a Feministák Egyesülete is legfontosabb célkitűzésének az általános, nőkre is kiterjedő választójogot tartotta.

2. A megalakulás

A Feministák Egyesületének 1904-es megalkulását hangos sajtóvisszhang követte, és leginkább támogató hangvételű cikkekben üdvözlik az új társaságot. Az 1904. dec. 18-án, a Ferenciek tere 4. sz alatt található Közgazdasági Társaság termében megtartott alakuló gyűlésről - mint ahogy az egyesület későbbi tevékenységeiről is - a budapesti napilapok javarésze beszámolt. Köztük pl. a Pesti Napló, Budapesti Hírlap, Az Újság, Pester Lloyd, Friss Újság, Népszava és két német nyelvű magyar napilap. A feministákkal ebben az időben 5-6 napilap folyamatosan foglalkozott. Írtak az egyesület által létrehozott intézményekről, közgyűléseikről, nyílvános előadásaikról, plakátozási és egyéb akcióikról. A beszámolók terjedelme a néhány soros tárgyszerű hírtől a több hasábnyi publicisztikáig terjedt.[10]

A megalakulásról a Pesti Napló így ír:

200 hölgy és ötven férfi szorongott a teremben szinte templomi csendben várva a történendőket.(...) A közönség körében ott volt szellemi életünk színe java.(...) vegyesnek lehet mondani a társaságot.

A leírás szerint a teremben egymás mellett szorongtak egyetemisták, munkásnők, és "elkényeztetett üvegházi lánykák mellett, érett, kenyerüket maguk kereső nők." Glücklich Vilmának, az egyesület elnökének alapító beszédét több cikk nagyra értékelte. Az egyesület célkitűzéseit, terveit tetszéssel fogadták:

Köszöntsük a magyar társadalmat, amiért komolyságának, lelkiismeretességének, becsületes idealizmusának kincse megszaporodott[11].

Néhány hónappal később az Ügyvédek Lapja is "rendkívül figyelemre méltónak" nevezi az újonnan alakult egyesületet.

A feministákról megjelenő visszautasító kritikák egy része azzal vádolja a feminizmust, hogy az a "jódolgukban mit sem tevők új hóbortja"[12]. Ezek a kritikák nem tartják időszerűnek a feministák fellépését, bár választójogi követelésükön kívül az egyesület munkájával részletesen nem foglalkoznak, és nem elemzik tartalmilag a feministák közleményeit, szövegeit.

1914 után a feminista mozgalom szorosabban együttműködött a szociáldemokrata nőmozgalommal, egyik legfontosabb tevékenységükké a háborúellenes propaganda terjesztése vált. A két világháború közti időszakban tevékenységük kényszerűségből háttérbe szorult.

(Ha magyarázatot keresünk arra, hogy a korszak jelentős feminista mozgalma miért hiányozott a történelmi ismeretekből, illetve miért vált negatívvá a mozgalom megítélése, akkor a következő feltevést érdemes megvizsgálnunk. Az államszocializmus évtizedeiben az ideológiai egyeduralomra törő párt szemszögéből problematikussá vált a korábbi emancipációs törekvések elismerése. Ezért nemhogy azok méltatása elmaradt, hanem elhallgatásukkal, illetve átinterpretálásukkal meg nem történtté kívánták tenni a korábbi mozgalmakat. [13] A politikai diskurzus azonosítani kívánta az emancipációt a szovjet típusú “korlátozott”[14] emancipációval. Így tudatos ferdítéssel sikerült elérniük, hogy a közvélemény egy idő után a nők emancipációját társította a kommunisták hatalomra jutását követő években tapasztaltakkal. Ez máig magyarázhatja a szó leszűkült, pejoratív konnotációit. )

A Feministák Egyesületének dokumentumai alapján arra következtethetünk, hogy tevékenységük komplex programra, vagyis a nők teljes társadalmi egyenjogúsítására irányult, aminek csak egy része volt a választójog megszerzése.

A hazai feminizmust társadalmi és szociális érzékenységből és egy valós társadalmi igény felismeréséből ered. A feminizmust tekinthetjük azon ellentmondás felismerésének, ami egyik oldalon a modernizálódó világ, az új politikai irányzatok térhódítása, a munka átstruktúrálódása és másik oldalon a nőknek politikai jogokból, közéletből való kiszorulása, valamint a nemi szerepekről, a nemek közti, családon belüli és a társadalmi munkamegosztásról vallott hagyományos nézetek között feszült.

A feminizmus azonban - és ez jellemző volt a századforduló magyar feminizmusára is- saját legitimációját abban a feltevésben alapozza meg, hogy létezik a nők összessége között egyfajta érdekazonosság. Vagyis, hogy patriarchális rendszerben minden nő diszkriminált (természetesen az egyes nők társadalmi helyzetétől függően ez eltérő jellegű problémákat jelent) és az azonos sors felismerése válik a feminista mozgalmat életben tartó női szolidaritás alapjává. Mind az egyesület alapításkor megfogalmazott célkitűzések, mind a tevékenységi kör arra engednek következtetni, hogy a nők legkülönbözőbb rétegeit érintette a hazai feministák programja. [15]

Az egyesület alapszabályában így fogalmazzák meg céljukat:

"A magyar nő egyenjogúsítása minden téren és a női munka megóvása" Mindezt a következő módon kívánják megvalósítani: "

1.Az egyesület célját szolgáló intézmények létesítése és támogatása. Részvétel az azt előmozdító kultúrális mozgalmakban.

2. Együttműködés hasonló célokat valló egyesületekkel

3. Előadások rendezése, társadalmi és természettudományi ismeretek terjesztése, szakmunkák és lap kiadása, könyvtár fenntartása (...)"[16]

Célkitűzéseik és későbbi tevékenységükről fennmaradt dokumentumok alapján megállapítható,hogy a Feministák Egyesületének mozgalma nem csak politikai, hanem kulturális és szociális mozgalom is volt.

3. Politikai eklektika, integracionizmus

Fontos kérdése volt mind a korabeli kritikusoknak mind a későbbi történelmi kutatásoknak, hogy a századelő feminizmusa melyik politikai irányhoz vonzódott. Az egyesület maga soha nem definiálta azonosulását valamely korabeli párttal, vagy polikai irányzattal. [17] A nők képviseletét egy pártok fölötti összefogásként képzelték, "felekezeti és politikai neutrálitásban". Tény, hogy a feministák köreiben egyformán "találhatunk vallásos és radikális atheista nőket "Szociáldemokrata-párthoz tartozókat épp úgy, mint a függetlenségi párt programja alapján állókat... szabadgondolkodókat; erősen nacionalista érzésűek mellett kozmopolita hajlandóságúakat." [18] Az idegenség vádjával szemben a századforduló feministái a 18. század végén indult hazai törekvések örököseinek és folytatóinak tekintették magukat.[19]

Mint ahogy az az egyesület programfüzetében is szerepel, egyik legfontosabb célnak a nők képzésének előmozdítását tartották, a szakmai képzés bővítését, a felsőoktatásban a nők tanulását korlátozó tényezők megszüntetését.

A Feministák Egyesülete azonban nem kizárólag a felsőoktatással foglalkozott. ezt mutatja első nagyobb szabású kezdeményezésük is 1905 elején egy ú.n. Gyakorlati Tanácsadót hoznak létre, ahol jogi, pályaválasztási, egészségügyi kérdésekben nyújtanak tájékoztatást az érdeklődőknek, ügyvédek, orvosok bevonásával, valamint álláskereséssel és elhelyezkedéssel kapcsolatos problémákkal is foglalkoznak.

A Tanácsadó működéséről néhány részletet árul el az a Székesfőváros Tanácsához címzett levél, amely öt évvel később íródott. Ebben Glücklich Vilma megemlíti. hogy eddig többezer kliens ügyében jártak el és a Tanácsadó működéséhez évi 2000 korona segítséget kér a fővárostól. Kérését azzal indokolja, hogy tevékenységükkel olyan munkát vállalnak át a hatóságoktól, amire társadalmi igény van.[20]

Ugyanebben az időszakban indul el egy másik kezdeményezésük a korabeli napközi otthonos óvodákkal kapcsolatban. A Fővárosnak beadott indítványukból kiderül, hogy szociálpedagógiai gyakorlaton résztvett tagjaik önkéntes munkát ajánlanak fel az óvodákban. Kérik a Fővárost, hogy az önkéntesek szervezésébe az egyesületet vonja be, és, hogy meghívják őket bármely, a napközi otthonos óvodákat érintő szakmai vagy egyéb megbeszélésre. A Főváros válaszában megköszöni a feministák felajánlását és egyben értesíti őket a továbbiakról: felkérik a közoktatási ügyosztályt, hogy az egyesületet a napköziket érintő összes ülésre hívják meg.[21]

Nem mindig találtak ilyen támogatásra a városatyák között. 1907-ben például, amikor a feministák felszólalnak a fővárosi szakfelügyelők értekezletén, külfödi szaktekintélyekre hivatkozva, a természettudomány képzéssel összefüggésben javasolják, hogy a főváros népiskoláiban vezessék be a nemi felvilágosítást, akkor kérésük értetlenségbe, megbotránkozásba ütközik és a javaslatot elutasítják. A feministák hiába ajánlják fel segítségüket a felvilágosító előadások megszervezésével, vagy saját ismereteik átadását a népiskolai tanárok számára, erre akkor nem hogy igény nem volt, hanem erkölcsi alapon utasítják vissza a kezdeményezést. "A nemi felvilágosítás még nem érett meg annyira, hogy a közvélemény (az oktatás bevezetését) megnyugvással fogadja." "A felvilágosítás nem óvja meg az embert az erkölcstelenségtől" - válaszolja a hatóság. Az előrelépés helyett inkább javasolják, hogy tiltsák meg a tanítóknak, hogy tanítványaikkal nemi dolgokról beszélgessenek.[22]

Az egyesület tagjai ennek ellenére tovább foglakoznak a kérdéssel és képviselőjüket elküldik a mannheimi szexuálpedagógiai konferenciára. A későbbiekben pedig meghívják Maria Lischnewska-t, a téma korabeli ismert szaktekintélyét Budapestre nyilvános előadást tartani.

Az egyesület 1906 március 10-én tartott választmányi gyűlésén merül fel először egy feminista lap indításának terve. Az indítvány előterjesztője Schwimmer Rózsa, akitől általában a legtöbb politikai akcióra, propaganda tevékenységre vonatkozó ötlet származott. Glücklich Vilma mellett ő volt a feminista mozgalom legaktívabb, legismertebb alakja. Rendkívül jó szónoknak tartották, nemzetközi konferencián elmondott beszédei alapján ismertté vált a határon túl is a nőmozgalomban. Az 1920-as évek elején elhagyta Magyarországot, New York-ban telepedett le, és a nemzetközi pacifista mozgalom aktivistájaként vált híressé.[23] Rendkívül kiterjedt kapcsolatrendszerének és nemzetközi ismertségének köszönhetően Magyarországra is sikerült meghívnia a szüfrazsett mozgalom ismert alakjait, köztük pl. Charlotte Perkins Gilmant.

1907-ben a lapindításra vonatkozó javaslatát az Egyesület választmányi ülésén elfogadják. Eleinte a Nőtisztviselők Országos Egyesületével közösen adják ki a havonta megjelenő Nő és a társadalom c. folyóiratot (1914-től A nő címmel, és megváltozott formátummal és tartalommal). A két egyesület hírein kívül hosszabb tanulmányokat, esszéket, publicisztikákat, riportokat, könyv- és lapismertetéseket jelentetnek meg. Folyamatosan közölnek híreket a nemzetközi nőmozgalom eseményeiről és fordításokat nevesebb külföldi szerzőktől. A lap történelmi, szociológiai és politológia témákra is kitér, a korabeli, nőket érintő közéleti kérdéseknek pedig széles skáláját öleli fel: így pl.

• a nők művelődési lehetőségei, nőképzés, koedukáció, szakképzés, tanfolyamok nőknek
• női munkavállalás kérdései, 
• választójog,
• anyaság védelme,
• gyermekjóléti intézmények kiépülése, csecsemővédelem,
• házasság, válás, családon belüli munkamegosztás, gyermeknevelés,
• szexualitás, nemi felvilágosítás, fogamzásgátlás,
• prostitúció, leánykereskedelem,
• cselédség,
• kereszténység és feminizmus viszonya, keresztény feminizmus,
• kortárs társadalmi problémák: szegénység, egészségügy helyzete, alkoholizmus.
• A Nő és a társadalom-ban a feminista aktivistákon kívül publikáltak a kor jelentős irodalmárai, jogászai, szociológusai, közéleti személyiségei, így például többek között Dirner Gusztáv, Jászai Mari, Ignotus, Harkányi Ede, Máday Andor, Márkus Dezső, Schwimmer Rózsa, Stein Fülöp, Szász Zoltán stb. A lap szerkesztőnője, Schwimmer Rózsa.
• A lap közöl vitákat, például a Társadalomtudományi Társaság által szervezett vitaestek összefoglalóit.

Néhány év alatt a lap ismertté válik, az ország legkülönbözőbb pontjairól rendelik meg a lapot. "A nő és társadalom a magyar közönség legszélesebb rétegeibe vitte a feminizmus problémáit, megkönnyítette helyes megértésüket." - írják a szerkesztők a lap negyedik évfolyamának indulásánál 1910-ben.[24] Az érdeklődést mutatja az a temesvári keltezésű magánlevél is, amelyben Szidon Oszkár 20 éves lánya számára kér a feministáktól szakirodalmat, mert érdeklődéssel viseltetik a szociális mozgalmak iránt. Ugyanígy Szebenből egy bankhivatalnok kér anyagot a női választójog kérdésével kapcsolatban.[25]

.A lap az első világháború alatt átalakul, A nő címmel jelenik meg tovább, ekkor felerősödik benne a szociáldemokrata irányzat és a pacifista, háborúellenes hang.

A lap első számának megjelenése idején az egyesület létszáma folyamatosan növekszik, a Jegyzőkönyvek tanúsága szerint havonta vesznek fel újabb és újabb tagokat. Az egyesület tagjainak létszáma ekkoriban megközelíti a 400-at és néhány év múlva eléri az 1000 főt. A korabeli egyesületek nagyságával ezt a létszámot összehasonlítva megállapítható, hogy a Feministák Egyesülete a közepes nagyságú egyesületek közé tartozhatott.[26] A hazai társadalmi egyesületekről adatfelvétel a századforduló előttről és a két világháború közti időszakból származik. Ezért az összehasonlítás nehéz. Az egyesületek anyagi kéréseit illetően ugyanez a helyzet. Az egyesületek vagyoni helyzetének összehasonlításánal még kockázatosabb ebből a két ismert adatfelvételből kiindulni , hiszen a pénz értéke megváltozott. Koronáról áttértek pengőre, majd forintra. A Feministák Egyesületének adatai szerint évente többezer koronából gazdálkodtak. A Pályaválasztási Tanácsadó működtetéséhez pl. 1909-ben 2000 koronát kérnek a Fővárostól. Ez az összeg megfelelt akkoriban egy tanító éves jövedelmének (elemi, polgári iskolában)[27] Az 1906-os pénztári beszámoló tanúsága szerint az egyesület éves bevétele 2346 korona volt, ebből 1800 korona folyt be tagsági díjakból és egyéni adakozásból. Ebből az összegből fedezték például egyes alkalmi kiadványaiknak, röplapjaiknak, plakátjaiknak költségét. A korabeli egyesületekhez hasonlóan a legtöbbször a legjelentősebb bevételt a tagdíjak és az egyéni adakozások jelentették.

Az egyesület alig néhány hónapos, amikor a közélet nevesebb személyiségei is érdeklődni kezdenek iránta. 1906-ban lép be a tagok közé dr Dienes Valéria, Pollacsek (Polányi Laura), Mársits Rozina. Az egyesület ismertebb férfitagjai között volt a fiatalon elhunyt Harkányi Ede szociológus, Mádai Andor, Márkus Dezső bíró, Dirner Gusztáv, az országos Bábaképző Intézet Igazgatója. A férfitagok és támogatók köre is egyre bővül, 1911-ben Dirner Gusztáv egyetemi tanár elnökletével megalapítják a Férfiliga a nők választójogáért nevű szervezetet.

Az egyesület állandó ülésein, előadássorozatain, lobbitevékenységén kívül utcai akciókat is szervezett;röplapokat osztogattak, választójogi kampányaik részeként plakátogat ragasztottak, nagygyűléseket szerveztek.Az 1906-os plakátragasztási akciójukról Schwimmer Rózsa a kopenhágai nemzetközi szüfrazsett konferencián tartott beszédében is beszámolt[28].Egyik leghíresebb pesti választójogi gyűlésük alkalmával a 6000-es tömeg nem fért be a Vigadó nagytermébe (1907 okt. 9). A feministáknak a Budapesti magyar királyi államrendőrség főkapitánya ad engedélyt 1907 szept.8-ra, du 1/2 -re meghírdetett "nyilvános naggyűlésre", a VIII. kerületi Stefániai út 31-33 alatti üres háztelken [29]

A Feministák Egyesületének meghívására külföldi szüfrazsettek adtak elő Budapesten. Charlotte Perkins Gillman "Should women work?"(Dolgozzanak-e a nők?) c. előadásának eseménye felkavarta a pesti közvéleményt. A korabeli sajtóban kezdve az előadónő ruházatával és hajviseletével, a stílusán keresztül érveinek legapróbb részleteiig mindent részleteztek a tudósítók. A budapesti előadást követően az előadónő nyolc vidéki városban további tíz beszédet tartott. Mellerné Miskolczy Eugénia beszámolója szerint mindenütt a lelkesedés vihara követte az előadásokat[30].A később meghívott előadók között szerepeltek a választójogi propagandista, Dora B. Montefiore mellett Adele Schreiber írónő, aki "A modern nő" címmel tartott előadást, és Nelly Roussel, aki a születésszabályozás kérdést tárgyalta 1908-ban.

A hazai feministák választójogi propagandetevékenységéről viszonylag részletesebben beszámol a szakirodalom. Három nagyobb kampányuk azokban az években zajlott, amikor az országgyűlés a választójog reformtervezetét tárgyalta, 1905-ben, 1908-ban és 1912-ben.

Itt csak egy mozzanatot emelnék ki a választójogi kűzdelmek történetéből. A feministáknak nem volt könnyű hadakozniuk az ellen a vád ellen, hogy ők csak egy kiváltságos polgári réteg számára követelnek választójogot. 1907-ben ezekre válaszként adnak ki egy közleményt, melyben kijelentik, hogy mindenkire kiterjedő általános választójogért agitálnak. Első kampányuk részeként plakátokat és bélyegeket nyomtatnak "Általános választójog csak az, mely a nőkre kiterjed" felirattal. Plakátaikat nemcsak a fővárosban, hanem vidéki városokban és fürdőhelyeken is ezerszámra ragasztották ki.

A szociáldemokratákkal való polemizálásra válaszként több helyen is kifejtik saját választójogi álláspontjukat:

"Követeljük tehát a választójogot a proletárasszony számára egyrészt azért, mert mozgalmunk sarkalatos elve, hogy az asszonyok összességének érdekéért kűzdjünk, másrészt kettős kötelességet ró ránk az a tény, hogy a proletárságot képviselő magyarországi szociáldemokrata párt nem ismeri el a nők választójogának időszerűségét. (...) A női szolidaritás jegyében követeljük tehát a nők általános, aktív és passzív választójogát"[31]

''Általános, a nőkre is kiterjedő választójogért kívánunk szót emelni" (,[32]

A feministák mozgalmi módszerei között szerepelt még a képviselők egyéni meggyőzése. A választójogi reform parlamenti vitájának napján például a képviselők otthonába reggel kézbesített táviratban agitáltak a választójog mellett. Az Országház előtt pedig "Választójogot a nőknek feliratú" fehér zácslócskákkal tüntettek.

A mozgalom jelentőségét mutatja, hogy Budapesten rendezték meg 1913-ban a Nemzetközi Szüfrazsett Szövetség VII. Kongresszusát, amelyen megjelentek a hazai politikai és közélet jelentős személyiségei, valamint a világ legismertebb nőjogi aktivistái és szónokai, és amely rendezvénynek a Feministák Egyesülete volt a házigazdája. [33]

A fenti eseménnyel szemben – amelyet több helyen is megemlítenek- a hazai szakirodalomban szinte alig vagy egyáltalán nem esik említés a feministák vidéki kapcsolatairól. Sőt, a feminizmust egy jellegzetesen urbánus, belvárosi körök igényeihez alakuló irányzatnak tartják. Ezt két tény látszik cáfolni. Egyik az, hogy vidéki előadókörútjaikon a pesti feministák általában nagy sikert arattak.

"Kissé furcsa, de annál érdekesebb, hogy Pozsonyban is találkára jönnek már össze a feministák. Ennek a gyönyörűen ódon városnak sósvérű, jól élő, sokat alvó asszonyai is mozognak(...) Bédy-Schwimmer Rózsa ...miként fogja majd megmagyarázni a mi pompásan öltözködő, lassúvérű asszonyainknak, hogy mik azok és miért kellenek a polgári jogok?.. Nehéz lesz. De nagyon meg fogják tapsolni érte." Nyugatmagyarországi Híradó, 1908. okt.3.

Ugyanebben az évben, szintén Schwimmer Rózsa adott elő Aradon, ahol

"áhitattal hallgatták. (..) alig volt mondata az előadónak, melyet ne helyeseltek volna az aradi férfiak jármát tűrő nők.( ) hangos éljenzéssel és tapsokkal kísérték útját a felolvasó-asztaltól egész addig a termig, ahová előadás után visszavonult."[34]

Schwimmer Rózsa brassói látogatásán kiderült, hogy a helyi szász és magyar ajkú tisztviselőnők nem voltak hajlandók közös egyesületbe tömörülni. A magyarok csatlakoztak a Feministák Egyesületéhez, a szászok külön egyletet alapítottak.[35]

A vidéki vendégelőadások mellett a Feministák Egyesületének egyik alapelve volt vidéki fiókegyesületek alakítása. A legkorábban Temesvárott, (1907 dec)[36] és Nyitrán alakultak feminista csoportok.[37]. A későbbiek során több tucat helyen alakultak csoportok, köztük Szegeden, Nyíregyházán, (1914) A pesti feministák kapcsolatot ápoltak nőcsoportokkal többek között Kassán, Zentán, Kaposvárott, Iglón, Pápán, Komáromban, Nagyváradon, és Pécsett. A fiókegyesületek tevékenységéről a vidéki levéltárak talán értékes anyagokat rejthetnek

Gergely Janka visszaemlékezésében "paraszt feministának" nevezi a feminizmus falusi szimpatizánsait. A vidéki aktivisták legfontosabb törekvése a házi ipar telepítése, valamint téli idénymunkák szervezése volt, hogy a rászoruló és dolgozni kívánó nőknek legyen munkaalkalma. A felvidéken például Engel Berta kezdeményezésére kosárfonó csoportokat indítottak be.

Képzetlen, napszámban dolgozó parasztasszonyok alakították Balmazújvároson a Balmazújvárosi Szabad Nőszervezetet. A pesti feministákkal élénk kapcsolatot ápoló csoport tagjai a fővárosiak támogatásával nemzetközi konferenciákra is eljutottak. A balmazújvárosiak kérésére a Feministák Egyesülete folyamatosan küldte az egyesület lapját, valmint feminista vonatkozású könyveket, kiadványokat. A Szabad Nőcsoport egy ízben hosszú levélben számol be egy esetről, amelynek során a csendőrök kardlappal támadtak a piactéren azokra a nőkre, akik "bújtogattak," vagyis megpróbálták megvédeni társnőiket attól, hogy őket áron alul szerződtessék el napszámba.[38]

A vidéki törekvésekhez tartozik az ú.n. "közös konyhák" szervezése. Ezek a városokban és falvakban megvalósítandó épületek (a feministák Pesten is szerettek volna egy közös háztartású épületet létrehozni) dán mintára több családos lakóépületek lettek volna, ahol épp az asszonyok szabadságát megnövelendő közös háztartást vittek volna, vagyis nem mindenkinek egyenként lett volna felelőssége saját családját ellátni, hanem a megállapodás szerint vagy képzett és erre alkalmazott személyzettel látták volna el a közös konyhát. A terv megvalósulásáról nem ismert dokumentum, arról azonban igen, hogy egy "központi háztartás" mintaépületének létrehozására alkalmas telekről a főváros és a feministák tárgyaltak.[39] Az utópikus elképzelés szerint az ilyen közös háztartások megoldanának több társadalmi problémát: a lakásnyomort, (az egyéni) háztartások ellátásának emelkedő költségeit, a cselédség kérdését. A feministák elképzelése szerint más építkezéseknél is figyelembe kéne venni a közös konyha elvét, sőt a szakmunkás iskolákat e közös háztartások ellátásának feladatainak képzésére lehetne szakosítani.

A mozgalomnak a közéletben betöltött szerepének és az egyesület munkájának elismerésének tekinthetjük azt, hogy a föváros partnerként tárgyal a feministákkal nővédelmi, gyermekjóléti és szociálpolitikai kérdésekben.

A feminizmus korabeli kritikája két irányból jött. Az egyik a konzervatív politikai körökből. Képviselői nemcsak a női választójog ellen tiltakoztak, hanem általában véve védtek rendies kiváltságokat és ellenezték a modernizációs törekvéseket. Nézeteik szerint a feminizmus gondolatrendszere idegen eredete miatt összeegyeztethetetlen a magyar hagyományokkal: "(...)a hangos mozgalom (....), mely idegen földről átszármazva idegenszerű, éktelen jelszó alatt, mint feminizmus zaklatja különösen fővárosunk értelmiségét" - hangoztatja Kármán Mór egy előadáson 1906-ban.[40]

A feminizmus konzervatív ellenzői emellett azt tarják, hogy a nő munkavállalása és közéleti szereplése ellentmond biológiai adottságainak, márpedig, ha a nő nem vesz részt a közéletben indokolatlan politikai jogokkal fölruházni[41].

A feminizmust másrészről a politikai baloldalról is támadták. A hazai szociáldemokrata mozgalom felől több ízben érte kritika őket félreértett és félremagyarázott választójogi stratégiájukkal szemben. A Feministák Egyesületét azzal támadták, hogy csak a kiváltságos helyzetben lévő nők érdekeit védi és csak számukra kíván politikai jogokat szerezni. A munkásmozgalomból ismert Gárdos Mariska saját emlékirataiban is kitér az általa polgárinak tartott kör kritikájára. Korabeli hevesebb hangú támadásaival szemben itt méltatja a korabeli feminizmus jelentősebb személyiségeit.[42]

Később is jellemző volt, hogy az emancipációs értékeket képviselő feminista mozgalom politikailag két oldalról, balról és jobbról is - támadásnak van kitéve. A Nő című folyóirat a betiltás hónapjait követően megjelent számában 1919-ben beszámolnak arról, hogy a Tanácsköztarsaság ideje alatt – mivel Kun Béla azt hangoztatta, hogy a „Feminizmus a burzsoá ideológia csökevénye[43]”, a Feministák Egyesületét is fenyegette az a veszély, hogy erőszakkal feloszlassák. Végül a betiltástól feltehetőleg az mentette meg a szervezetet, hogy nemzetközileg ismert aktivistáik politikai meghurcolása valószínűleg nagy felháborodást váltott volna ki. A Nő c. lapban Schwimmer Rózsa beszámol arról, hogy tervezett gyűléseiket és lapjuk megjelenését a proletárdiktatúra nem engedélyezte. Kifejti, hogy a feministák két okból nem tudtak azonosulni a Tanácsköztársasággal: egyrészt mert erkölcsileg elutasították, mivel erőszakkal kivívott hatalom volt, amely emberéleteket kívánt (a feministák tiltakoztak a kivégzések ellen), és mert nem tartották demokratikusnak. Visszautasították az egy osztály önkényuralmán alapuló hatalmat.

Az ellenforradalmi időszak konzervatív erői szintén ellenségesen fordultak a feministák felé. Támadták őket többek között háborúellenességük, anti-miltarizmusuk miatt, másrészt mert a nők választójoga, a női munka védelme és nem utolsó sorban pacifizmusuk a hatalom szemében a baloldallal mosta össze szellemiségüket ésa tevékenységüket.[44] Az állandó titkosrendőri zaklatásnak kitett feminista csoport vezetői elhagyták az országot, Schwimmer Rózsa New Yorkban, a később fiatalon elhunyt Glücklich Vilma Bécsben telepedett le.Az Egyesületet a hatalom megszüntette az 1942-ben tartott közgyűlésük feloszlatását követően.[45] Az Egyesület a háború után újjáalakul egy rövid időre, majd a kommunista hatalomátvételt követően más társadalmi egyesületekhez hasonlóan, 1949-ben a szervezetet végleg betiltják[46].

4. A feminista mozgalom átértékelése a korabeli fogadtatás alapján

A források, amelyekre bukkantam, arra engednek következteteni, hogy a hazai feminista mozgalom tevékenységének első 5-10 évében jelentős társadalmi ismertségre tett szert.

A közéletnek aktív szereplőivé váltak, szellemiségük több irányban is hatott. Kenedi Géza, aki 1911-ben írt cikkében ugyan aggódva figyeli, hogy a feminizmus "kozmopolita" és "szociális demokrata" formái a "magyar nemzeti társadalom helyes kifejlődésének" érdekeivel összhangban állnak-e, elismeréssel adózik a hazai mozgalom hatékony fellépése előtt.

A feminista eszméknek a Feministák Egyesületében oly buzgó és tehetséges nőapostolai támadtak, hogy az ellenkező vélemény szinte eltörpült. Addig jutottunk, hogy férfiakból, leányokból és ifjakból álló feminista ligák és csoportok keletkeztek. A kritika megfelelő ellen-nyomása híján ma már a londoni feminizmus után, legalább a 'nő választójogáért' való kűzdelemben, azonnal a budapestit kell említeni. Ez mindenesetre nagy sikere ama nők tehetségének és buzgóságának, akik ezt a mozgalmat a rendelkezésükre álló csekély eszközökkel is ennyire el tudták terjeszteni.[47]

Jánossy Gábor szombathelyi szerző azok közé a férfiak közé tartozik, akik lelkesen kiállnak a feminizmus mellett. Úgy tartja, hogy a feminizmus összefér a magyar lélek hazafiságával. A mozgalom elterjedtségére utalhat az, amit 1911-ben publikált könyvében ír. Szerinte ugyanis a feminizmus eszméit Magyarországon milliók vallják. Jánossy a feminizmustól egyenesen a családi élet boldogabbá válását reméli, amennyiben a felszabadított, azonos jogú nő egyenrangú társává válhat végre urának. A feminizmusban nagyrabecsüli azt, hogy alternatívát kínál az egyedül élő és kenyerét saját magának megszerezni kénytelen nő számára, valamint, hogy előremozdítja a nőnevelés és a gyermeknevelés reformját. A feministák tevékenységének sikerét abban látja, hogy a nőkérdés egyes témaköreiről az ország közvéleményét tájékoztatták:

"Ma már nálunk Magyarországon se gondolkodik úgy a nőkérdésről a művelt közvélemény, mint csak egynéhány évvel ezelőtt is vélekedett (...) t.i., hogy a feminizmus azt akarja, hogy, a férfiak szoknyában járjanak, a nők pedig nadrágot hordjanak."

A nőkérdésről véleménye szerint korábban "ilyenforma igazán uram-bátyámos felfogás volt elterjedve"[48]

A feminizmus felett most már nálunk sem lehet napirendre térni. Az eszme hódító erejét, terjedését nem akadályozhatják meg az ismeretes megunt frázisokkal, hogy tudniillik a nő nem való közpályára, maradjon meg a természet rendelése szerint való hivatása körében, a családban, legyen anya, feleség, dajka, rabszolga, maradjon meg régi alárendelt szerepében (...) Ezeken a "magyar" frázisokon már hál istennek túl vagyunk[49]

 

5. BIBLIOGRÁFIA

Acsády, J. (1997) „A huszadik század asszonya”. A századforduló magyar feminizmusának nőképe. In: Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetekben. Szerk. Nagy Bea-S. Sárdy Margit. Debrecen. 1997. Csokonai Kiadó. 243-253 o.

Acsády, J. (1998) “A feminizmus kialakulása és mai kérdései” In : A kisebbségekből álló társadalom konfliktusai. Szerk. Gombos József­ - Kis Mária Rita. Szeged. Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. 1998. 91-1o3.

Acsády, J. (1999) ‘A magyarországi feminizmus a századelőn’, in L. Püski, L. Timár, and T. Valuch (eds) Politika, Gazdaság és Társadalom a XX. Századi Magyar Történelemben, I., Debrecen KLTE. Történelemi Intézet. (Jelenkortörténeti Mühely II.), 295-311.

Acsády, J. (2004) „The Woman of the Twentieth Century ” The Feminist Vision and its Reception in the Hungarian Press 1904-1914. In: Ann Heilmann (Ed.), New Woman Hybridities: Femininity, Feminism, and International Consumer Culture, 1880-1930. Routledge.

Borgos, Anna, „Alternatives of the Representation of Women in the Hungarian Women’s Movement in the Early 20th Century and Some Responses to Them. Debates influences, Change.” Kézirat

Elekes Irén Borbála: "Bédy Schwimmer Rózsa" Nôszemély.5.sz.Feminista lap. 1995

Elekes, I. B. (1995) ’Vengerkák, hungarák, kéjhölgyek: A leánykereskedelem és a prostitúció századeleji feminista kritikája’ [‘Hungarian Girls for Sale: The Feminist Criticism of Prostitution at the Turn of the Century], Nőszemély [’The Female Person’], III.6-7: 44-5. 

Fábri Anna, "Az elsô magyar újságírónô" Az irodalom magánélete. Budapest, 1987

Fábri, A. (1999) A nő és hivatása: Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből 1777-1865, Budapest: Kortárs Kiadó.

Gárdos Mariska; Százarcú élet. Budapest, 1975. Szépirodalmi Könyvkiadó

Horváth Ágnes, "A nôk elsô politikai mozgalma a XX. sz. elején." in: Egri Tanárképzô Fôiskola. tudományos közleményei. 19. 1989./1. 147-161;

Horváth Ágnes, "Nôk és a politika a század elsô éveiben": Hatalom és társadalom a XX:századi magyar történelemben. Szerk.: Valuch Tibor. Budapest, 1995. Osiris kiadó.-1956-os Intézet. pp. 370-388

Kovács, M. (1994) ‘A magyar feminizmus korszakfordulója’ [‘Hungarian Feminism’], Café Babel, II (Summer): 179-83.

N. Szegvári, K. (1988) ‘Az antifeminizmus történelmi gyökerel a nők felvételének ügye az első világháború előtt’ in: N. Szegvári, K. (1988) Numerus clausus intézkedések az ellenforradalmi Magyarországon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 52-85.

Offen, Karen, „Defining feminism: a comparative historical approach”. Eredeti megjelenése: Signs: A Journal of Women in Culture and Society. 14.(1). Autumn 1988, pp119-57

Papp, Claudia: „Die Kraft der weiblichen Seele”. Feminismus in Ungarn 1918-1941. 2002. Munster. LIT Verlag

Papházi Tibor, "Egyesületi és alapítványi pénzgazdálkodás. A reformkortól a második világháború végéig." Mozgó Világ. 1996/9. p59-67

Papházi Tibor, "Egyesületek és társadalom. Fejezetek az egyesületek szociológiájának körébôl". Kandidátusi értekezés. (Kézirat - Elsô változat) 1997

Pető Andrea, „Minden tekintetben derék nők” A nők politikai szerepei és a nőegyletek Magyarországon a két világháború között. In. Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetekben. Szerk. Nagy Bea-S. Sárdy Margit. Debrecen. 1997. Csokonai Kiadó. 269-278 o

Pető Andrea: Nőhistóriák. A politizáló magyar nők történetéből. 1945-1951. Budapest, 1998. Seneca. Kéri & Halász kiadása.

Pető Andrea “The History of Women’s Movement in Hungary.” In Rosi Braidotti, Gabrielle Griffin eds. Thinking Differently. A Reader in European Women’s Studies. London, 2002. Zed Books, 361-372

Petô, A. (1994-95) ‘As the Storm Approached. The Last Years of the Hungarian Women’s Societies Before the Stalinist Takeover’, Central European University Yearbook 1994-95: 181-206.

Schwartz, Agatha: “The Image of the New Woman in Hungarian Women's Literature at the Turn of the Century.” Hungarian Studies Review, Vol. XXVI. Nos1-2. 1999. p81-92

Zimmermann, S. (1996) ‘Hogyan lettek feministák? Gárdos Mariska és Schwimmer Rózsika a századforduló Magyarországán’ Eszmélet, 32: 57-92.

Zimmermann, S. (1999) Die bessere Hälfte? Frauenbewegungen und Frauenbestrebungen im Ungarn der Habsburgermonarchie 1848 bis 1915. Budapest: Napvilág Kiadó.

Zsuppán, F. T. (1989) ‘The Reception of the Hungarian Feminist Movement 1904-14’, in R. Pysent (ed.) Decadence and Innovation. London, Weidenfeld & Nicolson, 61-5.

Korabeli források:

Geöcze, S. (1899) Nő a modern társadalomban, Budapest: Franklin.

Willhelm, S. (1908) Szerelem házasság feminista tükörben, Budapest: Benkő, Röttig ny

Mársits, R. (1901) A XX. század asszonya. Budapest: Lampel, Korvin.

Polányi, L. S. S. (1906) Néhány szó a nőről s nőnevelésről, Budapest: Czettel-Deutsch

Szterényi, S., Dr. (1900) ‘Feminista propaganda’ Huszadik Század, I: 362-8.

Szterényi, S., Dr. (1900) ‘A feminismus’, Huszadik Század, I: 461-73.

A Feministák Egyesületének levelezése. MOL. P 9999.

Gergely, J. (n.d.) A feminizmus története. Kézirat. MOL. P999. 19.cs. 33.

‘Határozat Feloszlatás Ügyében’ Fővárosi Levéltár, 1949. BM SZ. 400.O81./IV.

A Feministák Egyesületének levele a Fővároshoz. Fővárosi Levéltár. IV. 1704b. 4654 Eln.

‘Sajtókönyv 1904 dec, -1905 dec.’ MOL. P 999.

Tájékoztatás a Feministák Egyesületének czéljáról és munkatervérôl.

Jánossy, G. (1911) A feminizmus Magyarországon . Szombathely: A szerző kiadása

A nő és a társadalom 1907-1914

[1] Az előadás egyes részei az alábbiakra támaszkodnak: Acsády, J. (1999) ‘A magyarországi feminizmus a századelőn’, in L. Püski, L. Timár, and T. Valuch (eds) Politika, Gazdaság és Társadalom a XX. Századi Magyar Történelemben, I., Debrecen KLTE. Történelemi Intézet. (Jelenkortörténeti Mühely II.), 295-311. , valamint Acsády Judit: Emancipáció és identitás. PhD Disszertáció. III. fejezet. ELTE. Társadalomtud. Kar. 2004.

[2] A feminizmus előfutárainak tekinthetők Magyarországon többek között például Újfalvy Krisztina, Takács Éva. Írásaik a nőkérdés vitairodalmának más fontos dokumentumai mellett a Fábri Anna által szerkesztett A nő hivatása c. kötetben olvashatóak. (Fábri, 1999)

[3] Ebben az értelemben íródott az a sokat idézett petíció is, amelyet Bárány Péternek tulajdonítanak:  „ A magyar anyáknak az országgyűlésére egybegyűlt országnagyjai és magyar atyák elébe terjesztett alázatos kérések”, 1790-ből.…)

[4] Néhány jellemző, emancipációt ellenző idézet:“A nők zománcuk fényét elvesztik, ha politizálnak” (Neményi Imre)

Makay Iván (Temesvár, 1905.) “a modern nőnevelés következtében elvész a nőiesség.” A tudós nő “undort kelt”, “tűzzel vassal kell kiirtani”

“A nőnek mennél magasabb a műveltsége, annál szabadabb a gondolkodása, annál tágabb a lelkiismerete és léhább az erkölcse”  (1895. idézet N. Szegváritól)

Hiába adatik meg a nőknek az egyetemi oktatás lehetősége, ha a férjek “nem akarnak nejeikben bölcselkedőt, természetbúvárt, csillagászt, számtudósst ölelni”(Horváth József felvidéki lányiskolai tanító)

[5]Papházi, 1997: 20.old

[6] Állapítja meg Papházi Dobrovits statisztikáira hivatkozva, 1997: 12.old

[7]Erről a megváltozott életfelfogásról ír Willhelm Szidónia Szerelem, házasság feminista tükörben c. könyvében. Bp. 1908.

[8]Az adat Horváth Ágnes tanulmányából való, 1995: p.373

[9]A nők egyetemi oktatásának vitairodalmát N. Szegvári Katalin dolgozta fel .A megállapítások töle származnak. N. Szegvári 1988. p69. és 70.

[10]A korabeli sajtóvéleményekhez a forrásom az Országos Levéltárban található, a F.E.-nek gyűjteményéhez tartozó "Sajtókönyv" volt, amely kivágott, korabeli cikkek gyűjteménye, O.L. P999 40.tétel

[11]Pesti Napló, 1904. dec.18

[12]Pesti Hírlap 1905 ápr. (forrás: "Sajtókönyv"), a Népszava is bírálja a feministákat választójogi álláspontjuk miatt 1905. márc. ("Sajtókönyv")

[13] Ennek a módszernek egy példája az összefoglaló jellegű füzetke, amit a Népszava kiadványaként jelentettek meg 1947-ben. Ebben a szerző a szocialista nőmozgalom történetének vázolásánál a választójogi kűzdelmek kapcsán a hazai feministákat nem említi (Ágoston, 1947). Minden korabeli forrás arról tanúskodik pedig, hogy egyrészt megkerülhetetlen volt a feminizmus a kor politikai irányzatai közül, mert benne volt a köztudatban, és a szociáldemokrata nőmozgalom tagjai pedig személyes kapcsolatban is voltak a Feministák Egyesületének tagjaival. A kiadvány szerzője a munkásmozgalmi kezdeményezések tevékenységek jelentőségét azzal véli még jobban kiemeltnek, ha más kezdeményezéseket elhallgat. Feltehetőleg ezzel megelőlegezett egy több évtizedes gyakorlatot, aminek során a korabeli források mellőzésével azt a képet sikerült kialakítni a magyar történelemben, hogy nem volt nálunk előzménye a nőemancipációs törekvéseknek, és feminista mozgalom pedig soha sem létezett. Azt, hogy ez mennyire sikeres eljárás volt egyértelműen igazolják a megkérdezettek válaszai, akik közül senki nem hivatkozott a századforduló magyar feminizmusára, és a témáról csak szórványos, elszórt ismereteik, illetve egyáltalán semmi információjuk nem volt. 

[14] “korlátozott” emancipáció kifejezést ld. Fodor Évánál (2003)

[15] Erre hozható fel példaként, hogy egy Pályaválasztási Tanácsadót működtettek, amelynek célcsoportja, képzett, vagy képzettséget megszerezni vágyó, munkát kereső főleg olyan fiatal lányokból állt, akik a kevésbé vagyonos, vagy vagyontalan középosztály vagy a munkásság egy részéből verbuválódhattak. A Feministák Egyesületének több olyan kezdeményezése ismert , amelybe munkás származású nőket vontak be,(pl. különböző tanfolyamok, képzési programok) illetve élénk kapcsolatot tartottak fenn vidéki csoportokkal, amelyeknek tagjai nemegyszer írni-olvasni alig tudó parasztasszonyok voltak. (ld. például a későbbiekben a Balmazújvárosban alakult nőcsoportot). Az egyesület alapító nyilatkozatában már szerepel a célok között "vidéken fiókegyesületek létesítése és fentartása" Tájékoztatás a Feministák Egyesületének czéljáról...Budapest, 1905. Márkus Samu kvny

[16]Tájékoztatás a Feministák Egyesületének czéljáról...Budapest, 1905. Márkus Samu kvny.

[17] Pető Andrea ezt “pártok fölöttiségnek” nevezi tanulmányában (Pető, 1998)

[18] Beszámoló a Társ. Tud. Társaságban zajlott feminizmus vitáról. Schwimmer Rózsa, A nő és társadalom, 1909 p36

[19] Beszámoló a Társ. Tud. Társaságban zajlott feminizmus vitáról. Schwimmer Rózsa, A nő és társadalom, 1909 p36

[20]Feministák Egyesületének levele. Budapest Fővárosi Levéltár, 91074/1245

[21]Feministák kérvényét és az arra adott választ ld. B. Főv. Levéltár IV 1704b 3735 VII/1905

[22]Feministák Egyesülete a nemi felvilágosítás ügyében, Bp. Főv. Levéltár, 1907/142748

[23]Schwimmer Rózsa személyisége felé az utóbbi néhány évben megindult Magyarországon az érdeklődés, ld pl Elekes Irén Borbála összeállítása: "Bédy Shwimmer Rózsa".Nőszemély, 5.szám. 1995. p20-21 és Susan Zimmermann cikke, Eszmélet, 1996 no. 32

[24]A nő és társadalom" 1910/I. p12

[25]Sglinbec Octáv levele. O.L. P999. V.e. levelezés. 1905. 42.

[26]Papházi Tibor számításai szerint a jótékonysági és betegápolói egyesületek átlagos taglétszáma 429 fő volt az 1878-as statisztika alapján. Papházi, 1997. p11

[27] Guthy Imre: Fővárosi Almanach. Lexikon és útmutató 1913-1915. Budapest. Légrády testvérek.

[28]Az 1906-os III: Nemzetközi Női Választójogi Konferencia angol nyelvű előadásai között ld."Hungary. Report prepared and read by Rosika Schwimmer, delegate, Feministák Egyesülete" Third International Suffrage Conference, 1906 Copenhagen. p85-87

[29]O.L. P999. V.e.levelezés. 105.

[30]Eugenie Meller Miskolczy, beszámolója a londoni szüffrazsett konferencián: "Hungary" Congress of the International Women's Suffrage Alliance. 1909 London. p108.

[31] (Horváth Ágnes idézi a "Miért kell a nőnek választójog?" c. 31 pontból álló cikket. Horváth, 1995, p377

[32] levélrészlet az 1907 okt 9.-i Vigadó-beli nagygyűlés kapcsán. O.L. P999 V.E.levelezés, 100.

[33]A meghívott nemzetközi hírességek közül most Marguarite Durand francia szüfrazsett nevét emelném ki, hiszen a francia kapcsolatokról általában kevesebb szó esik. Durand az 1920-as években megnyitott és ma is működő pàrizsi nőmozgalmi és nőkutatàsi könyvtár alapitója.

[34] Aradi Közlöny, 1908. márc. 4. Az idézet Elekes Irén Borbála gyűjtéséből való

[35]Forrás: Gergely Janka kéziratos munkája

[36]ld. "Jegyzőkönyvek" O.L. P999 1.tétel, 25-26 lap, 1907. dec 20

[37]ld. Miskolczy Eugénia beszámolóját a londoni konferencián, 1909.

[38]ld. Bordás Istvánné levelét. O.L. P999. V.e. levelezés, 1908.

[39]"A Feministák Egyesületének Felterjesztése Budapest Székesfőváros Tekintetes Tanácsához". Bp. Főv. Levéltár. IV. 1704b. 4654 Eln. 1906 Ebben alevélben pénzt pályáznak a terv megvalósításához

[40]Kármán Mór, Feminismus és paedagógia. Elnöki megnyitó a Zircen Janka Emlékünnepélyen. Budapest, 1906.

[41]Az antifeminista érvekről ld. részletesebben: Acsády Judit "Lovagiasságtól a vádaskodásig. Képek a hazai antifeminizmus tablójáról" Educatio. 1996/3 pp454-466

[42]Gárdos Mariska: Százarcú élet. pp94-97. 

[43] Schwimmer Rózsa “A feminizmus sérelmei a proletárdiktatúra alatt ” A Nő. 1919. I. 1-2. Az irást Claudia Papp is hivatkozza (Papp, 2002.)

[44] Az első világháború alatt valóban közelebb is került a feminista és a szociáldemokrácián belüli nőmozgalom Magyarországon.

[45] Erről beszámolnak az egyesület újjáalakulását követően 1946 nov. 21-én a Kereskedelmi és Iparkamara kistermében tartott Választmányi ülésükön készült jegyzőkönyvben. MOL. P 999. 1. cs. 3 lap: “A Feministák egyesülete több, mint négy évtizedes működése alatt szembeszállt minden üldöztetéssel és a legnehezebb időkben is harcolt a fasizmus minden megnyilvánulása és békebontőó törekvése ellen. Ezért a magyar reakció az egyesületnek 1942-ben tartott közgyűlését feloszlatta, majd magát az egyesületet megszüntette.”

[46] Erről az időszakról ld. Pető (1998.) p57-70.

[47]Kenedi Géza, 1911. Magyar Figyelő. pp52-53

[48]Jánossy, 1911. p66.

[49]Jánossy, p7