"Varga Pityu nem csak egy ül a Parlamentben" - Péterfy-Novák Éva (Nők a Pályán) beszéde a Nők Lázadása tüntetésen
Semmi sincs megoldva.
Varga Pityu nem csak egy ül a Parlamentben.
A mondataival az ország férfilakosságának nyilván jelentős része egyet ért.
Varga Istvánok tíz, és százezreivel, millióival kell még megértetni, hogy mért szalonképtelen, mért felháborító, miért vérlázító az a gondolkodás, amit képviselnek.
Már régen foglalkozni kellett volna a nők helyzetének tarthatatlanságával, akkor most nem jutottunk volna idáig.
Ha a mai, sőt, ha már az előző Parlament is a női kvóta alapján működött volna, ez a probléma fel sem merülne most.
A női kvóta bevezetését célzó törvényjavaslat kétszer is elbukott, egyszer 2007 –ben, másodszor 2008-ban.
Nyilván akkor minden fontosabbnak tűnt ennél.
Úgy tűnt, mintha csak arról lenne szó, hogy néhány nőt a tűz közelébe engednek-e, vagy sem. Úgy tűnhetett, hogy csak arról van szó, hogy jobban érzik-e magukat az országban azok a nők, akinek politikai ambícióik vannak.
Pedig a lényeg nem a közérzet, hanem az, hogy egy korszerű, toleráns, szabad és erős demokráciában akarunk-e élni, vagy megmaradunk a félfeudális, urambátyám-világban.
A nők az egyetlen kisebbség ebben az országban, amely többségben van.
Többen vagyunk, mint a férfiak.
Itt az ideje, hogy észrevegyük, ez mekkora erő!
Mi vagyunk a többség!
Csak egy magyarázata van annak, hogy akkor mért 91% férfi ül a Parlamentben:
az elnyomás.
Az az elnyomás, amely Varga képviselő Urat is felbátorította arra, hogy kimondja azokat a bődületes baromságokat, amiket kimondott.
Szegény feje nyilván azt hitte, hogy ezért majd dicséretet kap, simogatást a buksijára, esetleg egy kis Közgép-megrendelést, állami földterületet.
Azt hitte, így kell beszélni, azt hitte, hogy így beszél egy rendes, konzervatív magyar férfi.
Ennek a gondolkodásnak véget kell vetni.
DE!!!!!
Ezt a gondolkodást a legjobb szándékú férfiak sem fogják tudni megváltoztatni!!
A férfiak nem tudják átnevelni a vargaistvánokat!!
Ehhez igenis olyan társadalmi közegre van szükség, ahol nemcsak a családban egyenlő társa a nő a férfinak, hanem a vezető pozíciókban és a parlamenti padsorokban is egyenlő arányban foglalnak helyet.
Erre egyetlen törvény már elégséges garanciát nyújtana: egy olyan kvótatörvény, amely garantálja, hogy a pártlistákon a női és férfi jelöltek nevei felváltva szerepeljenek.
A törvényhozásnak kellene élen járnia a példamutatásban. Egy ilyen minta megalapozná a társadalmi gyakorlatot.
A nemzetközi példák azt igazolják, hogy ezek a dolgok nem mennek maguktól.
A rossz társadalmi reflexeken, az elavult gyakorlatokon igenis törvényekkel kell változtatni.
Törvények vetettek véget a jobbágyságnak, a rabszolgaságnak, és törvények garantálták a nők szavazati jogát is.
Most a női képviselet arányosságának a megteremtésére jött el az idő.
Nem nyugodhatunk, ameddig a magyar Parlament nem garantálja, hogy a nők egyenlő eséllyel vehessenek részt az ország dolgainak intézésében és a közgondolkodás alakításában.
Nem nyugodhatunk!