A női testkultúra magyar úttörője: Madzsar (Jászi) Alice
1877-ben született a partiumi Nagykárolyban, apja orvos, bátyja Jászi Oszkár szociológus. A család élénk kulturális életet élt, a város lakója volt például Kaffka Margit és Márkus Ottília is. Adyval közös hittanórára járt, és életre szóló barátságot kötött (kivéve a Léda „elbocsátását” követő időszakot, amikor jó darabig nem állt szóba a költővel).
1901-ben hozzáment Madzsar József fogorvoshoz, nemsokára várandós lett. Mivel veszélyeztetett terhes volt, férje javaslatára tornagyakorlatokat kezdett végezni - ez volt első találkozása a gyógyító mozgással. Hamarosan megismerkedett Bess Mensendieck nőitestkultúra-rendszerével. Lányuk, Madzsar Lili születése után Pestre költöztek, otthonuk népszerű értelmiségi találkozóhellyé vált. Rendszeresen látogatta a Társadalomtudományi Társaság előadásait. Barátságot, majd, férje tudtával, 1907-től szerelmi kapcsolatot köt Szabó Ervinnel. (Aminek a férfi 1918-ban bekövetkezett halála vet véget.)
1911-ben Berlinbe ment tanulmányútra, majd a norvégiai Loftusban a Mensendieck-féle intézetek egyikében nőitestkultúra-tanári képesítést szerzett. 1912. május 1-jén a Ménesi út 8. szám alatt megnyitotta a Funkcionális Torna Intézetét (később Madzsar Alice Intézet). Az általános testkultúra mellett az egészséges életmódot is oktatta, kitérve a táplálkozásra, öltözködésre, tisztálkodásra, lakáskörülményekre (noha, a „modern nő” imázsának megfelelően tanítványaival intenzíven dohányzott). Az iskola tandíja magas volt, de Jászi ingyenes tornát is tartott a gyárakban munkásnőknek, valamint a szülőotthonokban terhes nőknek, sőt börtönökbe is bejárt.
A húszas évektől a mozgás mint művészet is elkezdte érdekelni. Hamarosan meghaladta Mensendieck rendszerét, és az évek alatt mintegy 6000 saját tornagyakorlatot állított össze. Különböző társadalmi osztályokból származó tanítványai meztelenül gyakorlatoztak. Nőideálként tisztelték őt, mintegy papnőjükként rajongtak a szuggesztív személyiségéért. Növendékei közt volt Kálmán Kata fotós, Sugár Kata fotós, Róna Magda ötvös, sziklamászó, Kövesházi Ágnes gyógytornász, Liebermann Lucy pszichoanalitikus, Máté Melinda (Máté Olga fotóművész húga), Zeisel Éva keramikus, és Dienes Valéria matematikus, filozófus (akinek mozdulatművészeti hírneve később túlszárnyalja az övét).
A Tanácsköztársaság alatt a Testkulturális Főiskolán felajánlott pozíciót nem fogadta el, de júliusban egy női testnevelési főiskola tervével fordult Lukácshoz. Férje aktívan részt vett a Tanácsköztársaságban, emiatt 1924-ig emigrációba kényszerült, és Alice lett a családfenntartó. 1922-től a tanárképzés is megindult iskolájában. Könyvet írt, koreográfiákat készített, tanított, előadásokat tartott.
A húszas években be akarták tiltani a mozdulatművészeti iskolákat, ezt azonban az intézmények közös fellépésével - a Mozdulatkultúra Egyesület 1929-es megalakításával - sikerült megakadályozni. A harmincas évektől azonban a hatóságok egyre gyakrabban zaklatták a kulturális ellenállás fészkének tartott iskolát. A nyilvános előadásokat mindinkább ellehetetlenítették, 1939-ben pedig végleg betiltották az intézményt. Jászi Alice ezt már nem érte meg, 1935 augusztusában elhunyt.
„A magyar nőemancipáció előharcosai közé tartozott, nem szavakkal, hanem tettekkel.” /Liebermann Lucy/
„Nevelési rendszere és pedagógiai eredményei a nagy magyar nőnevelők sorába emelik. Teleki Blanka, Lővey Klára, Veres Pálné neve mellé ma már odaírhatjuk Madzsar Alice nevét is.” /Palasovszky Ödön/
Férje és tanítványai elintézték, hogy könyve fordításokban is megjelenjen.
A mozdulatművészet a háború után háttérbe szorult, az egyesület 1949-ben feloszlott. Jászi Alice-nak elsősorban a gyógytornászi munkáját őrizte meg a köztudat.
1988-ban a Fidesz megalakította a rövid életű Madzsar Alice csoportot.
Könyve:
- A női testkultúra új útjai (1926)
Néhány koreográfiája:
- A hatkarú istennő;
- A géprombolók;
- Új Prométheusz;
- Bilincsek;
- Ayrus lánya;
- Korszerű szvit.
Forrás: