Éva Zeisel kerámikus, formatervező (1906–2011) 

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Éva Zeisel kerámikus, formatervező (1906–2011) 

november 12, 2018 - 18:57

Striker Amália Éva tudóscsaládból származott, anyja, az első nő volt, aki a budapesti tudományegyetem bölcsészdoktorátust szerzett. Festőművésznek tanult, majd kitanulta a fazekasmesterséget. Kezdetben a budapesti Gránitgyárban, 1928-tól Németországban dolgozott. 1932-ben a Szovjetúnióba költözött, ahol néhány év múlva a kerámiaipar művészeti vezetőjének nevezték ki. 1936-ban bebörtönözték, másfél év múlva, nemzetközi nyomásra engedték ki. Szabadulása után Bécsbe költözött, ott kötött házasságot Hans Zeisellel. 1938-ban a nácik elől New Yorkba emigráltak, ahol hamarosan sikeres karriert futott be. Olyan cégeknek dolgozott, mint a General Mills, Rosenthal China, Castleton China. A Pratt Institute tanáraként ő tartotta az első formatervező kurzusokat. Az első nő volt, akinek a Museum of Modern Art egyéni kiállítást rendezett New Shapes in Modern China Designed by Eva Zeisel címmel 1946-ban. 1983-ban a Zsolnay- és a Gránit Kőedénygyár részére is tervezett edényeket. Munkái a világ jelentős múzeumaiban megtalálhatók, számtalan országban rendezett kiállítást, több művészeti egyetem tiszteletbeli professzora. Többek között a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztje, a Lifetime Achievement award, a Pratt Legends award birtokosa. 2001-ben (95 vévesen!) TED-beszédet is tartott. 

 

  

 

 

 

Dienes Valéria (1879–1978) író, filozófus, matematikus, mozgásművész

január 07, 2014 - 16:24

1879. május 25-én Szekszárdon született Geiger Gyula ügyvéd, újságíró és Benczelits Erzsébet tanítónő lánya, Valéria. A család anyai ágon rokonságban volt a Babits családdal, az író és Valéria gyermekkori barátsága később sem szakadt meg. Valéria Babits Mihály verseire is tervezett koreográfiát, az író pedig róla mintázta Halálfiai című könyvének egyik szereplőjét, Hintáss Gittát.

Dénes Zsófia József Attila-díjas író, újságíró, irodalmár (1885-1987)

december 11, 2018 - 23:16

Budapesten született, anyai ágon francia származású. Építészmérnök apja (aki a Duna szabályozásával foglalkozott) nem örült a lánygyereknek. Zsófia 1903-ban érettségizett, majd bölcsészeti tanulmányokat folytatott, amiket házassága miatt félbeszakított. 1912-től a Pesti Napló, majd a Világ párizsi tudósítója volt. (Unokatestvérénél, Dénes Valériánál vendégeskedett a városban.)

Nyakas Miklósné Varga Etelka szövő 1914 - 1984

december 19, 2018 - 18:30

Debrecenben született, a Nyíregyházi Tanítóképző hallgatójaként ismerkedett meg a népművészettel, azon belül is a szövés keltette fel érdeklődését. Iskolai elfoglaltsága mellett járta a falvakat, mintákat gyűjtött. 1951-től feladta tanítói munkáját, a Háziipari szövetkezet szövő részlegének művészeti vezetője lett. Gyűjtőmunkáját kiterjesztette, Hajdú-Bihar megye hagyományos szőttes mintát feldolgozta és újrateremtette. Saját szőttesein hagyományos motívumokat használva készített modern darabokat. 1960-ban a Népi iparművész címet. 1965-ben a Népművészet mestere elismerést kapta meg.

Attalai Zita iparművész, cipőszobrász (sz. 1964)

február 18, 2018 - 21:23

1987-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola Textil tanszékén. Diplomamunkája egy 25 párból álló női cipőkollekció elkészítése volt. A főiskola elvégzése után is megmaradt a cipőtervezésnél, magyar cégeknek dolgozott.

Mivel később a hazai cipőgyártás gyakorlatilag megszűnt, önállósodott, új világot teremtett magának, a cipőszobrászatot. Cipőiben járni nem lehet, csak csodájukra járni.

Alkotásaival hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert, a világ valamennyi neves kiállítótermében megfordult, több díjat nyert. 

Katona Clementin író, újságíró, műfordító, zenekritikus, feminista (1856–1932)  

november 15, 2018 - 01:12

Anyja a naplóíró Kölcsey Antónia, apja a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka volt, széleskörű nevelést kapott, irodalmat, nyelveket, zenét tanult. 1879-ben egyik tanárával, a zeneszerző, zongoraművész Ábrányi Kornéllal kötött házasságot. Vera, Costance, Katona Klementin írói nevek alatt kezdetben zenekritikákat írt, majd tárcái, elbeszélései jelentek meg, angolból és németből fordított regényeket. A Magyarország belső munkatársa volt, emellett számos lap, így a Fővárosi Lapok, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Hazánk, Nemzeti Újság, Magyar Lányok is gyakran közölte írásait.