1850. február 24-én született Ászáron ácsmester gyermekeként. Nemesi származású, de elszegényedett anyja korán meghalt, apja ezután, ha úgy tartotta kedve, vizes kötéllel verte meg nyolc gyermekét. A kis Mari korán szolgasorba került, nyomorúságos körülmények között élt, de lopott perceiben vigaszt lelt az olvasásban. Szeretett színházast játszani, a többi gyereket rögtönzött jelenetekkel szórakoztatta. Szolgált Bécsben is, majd a königgrätzi csatában markotányosnő volt. Helytállásáért pénzjutalmat kapott, amiből ruhákat vett. Rövid időre hazakerült (ekkor még mindig csak tizenhat éves volt), de egy éjjel megszökött, hogy színésznek álljon.

Székesfehérvárott statisztált, majd a Budai Népszínházban és Kolozsvárott játszott. Csekély fizetéséből még a színpadi kosztümjei költségeit is neki kellett fedeznie, ellentétben a férfi színészekkel, akiknek a színház készíttette el a jelmezeket. Önéletrajzában - melyet csak halála után engedett kiadni - leírja, hogy a színigazgatók több alkalommal szexuálisan zaklatták. Hogy némi védettséget nyerjen, hozzáment kollégájához, Kassai Vidorhoz (akinek műveltsége és könyvgyűjteménye külön imponált neki), de a házasság két év után véget ért. Jászai többé nem ment férjhez, önállóan tartotta el magát. Még kolozsvári színésznőként egy szekéren fagyoskodva felfázott, később erre vezette vissza gyermektelenségét.

1872-ben a Nemzeti Színházhoz szegődött (Gertrudis szerepében debütált, amit Laborfalvi Rózától örökölt meg), és az 1900-as évet leszámítva haláláig itt játszott.  Felnőttként megtanult németül, angolul és franciául. Egy-egy szerep tanulásakor mindig eredetiben is elolvasta a művet, és tanulmányozta a korszak történelmét, divatját, kultúráját. Elsőként játszotta magyar színpadon az antik tragédiák hősnőit, Elektrát különösen közel érezte magához. Az Ember tragédiája ősbemutatóján ő játszotta Évát. Némafilmekben is szerepelt. 

Befutott színésznőként sem élt nagy lábon, szerényen élt és sokat adakozott. Gyakran megnyilvánult közéleti kérdésekben: egyebek mellett írt a Feministák Egyesületének lapjába is. Műfordítással is foglalkozott: Ibsen Gabriel Borkman c. művét az ő fordításában mutatták be, és Kiplinget is magyarított.

A Petőfi-kultusz elterjesztésében játszott szerepe miatt 1909-ben a Petőfi Társaság tagjává választotta. (A meglehetősen kevés számú női tag közt ott volt Kisfaludy Atala, Beniczkyné Bajza Lenke, Szabóné Nogáll Janka, Gyarmathy Zsigáné és gróf Teleki Sándorné "Szikra".) 

1912-ben a feministák gyűlésén a Vigadóban védelmébe vette a nők választójogáért síkra szálló Vázsonyi Vilmost, akit a közönség soraiban ülő politikai ellenfelei lehurrogtak. A tragika - az alkoholellenes mozgalom híve - a pulpitusra lépett és elmondta, hogy választás idején részeg embereket  látott az urnához dülöngélni: ők lennének a nőknél különb emberek, akik megérdemlik a választójogot?

A tér, ahol lakott, 1950 óta az ő nevét viseli. 

Ötvenéves színészi jubileuma alkalmából Lehel István így írt róla a Nyugatban: 

Jászai Mari az ember, így áll mindenki előtt, akit az a kivételes szerencse ért, hogy szemtől-szembe került vele: a természeti csodával. Fél évszázada lobog közöttünk: s lobogása nem vált pislogó parázzsá. Testi épsége és lelki rugalmassága a természet csodálatos játékai közül való. Áll, mint a tölgyfa és évente új tavaszt virít.Az ifjúság lelki állapot. Az ember fiatalnak vagy öregnek születik: aki megöregszik, sohasem volt fiatal. Jászai Mariban kivételes erővel él ez a természeti törvény. Örök ifjúsága: örök lelki üdeség, olthatatlan életvágy, mely a test hanyatlásával is dacol. És mi vele lelkesülünk, vele buzdulunk, vele fiatalodunk.

Felhasznált irodalom: