"A bíró szemében az áldozat válik normaszegővé" - Angyalhír 2016, Veres Dávid beszéde

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

"A bíró szemében az áldozat válik normaszegővé" - Angyalhír 2016, Veres Dávid beszéde

július 18, 2016 - 23:43
A bíró szemében az áldozat válik normaszegővé, a védelem túlzott és aránytalan jogkorlátozássá, és a közérdekbe bújtatott magánérdek pedig az ítélkezés alapjává. A társadalom pedig ezek után az erőszakot, a basáskodást és a közönyt még jobban a magáévá teszi.

Veres Dávid (Fotó: Csöre András)

Köszönöm, hogy eljöttetek! Jó napot kívánok!

A társadalom működését sokféle szabály alakítja. Írottak, íratlanok, szokások, kötelezettségek stb. Egy ilyen szabály a jogszabály is. A jogszabállyal általában három terepen találkozhatunk: a törvényhozó papírján, a mindennapi életben, amikor betartjuk, és ha valami nagyon nem stimmel, bíróságon, amikor betartatjuk. A jogszabály erejét négy tényező adja:

  • létező szükséget, alkalmas és arányos eszközzel szabályoz-e
  • vannak-e intézményi garanciák az érvényre juttatására
  • rendelkezésre áll-e a megfelelő apparátus, aki értően betartatja
  • és mindezekből adódóan a társadalom magára nézve kötelezőnek érzi-e.

Hát nézzük csak, mi a helyzet Magyarországon! Van 50 ezer olyan gyermek naponta éhezik, 200 ezer pedig rendszeresen nélkülözni kényszerül, Magyarországon 35.000 olyan nő él, aki 15 éves kora előtt szexuális abúzus áldozata volt, de évente csak 429 ügy van ilyen témában. A családon belüli erőszak áldozatainak számát, meg jellege miatt csak becsülni lehet. Tehát a probléma adott. Mi a válasz? Nos, nem csak az Isztambuli egyezmény, hanem az egyébként itthon kihirdetett New York-i gyermekjogi egyezmény, de több más jogszabály és szervezet szabályozó eszköz és irányelv, is kimondja: az áldozatnak és a gyermeknek joga van a védelemhez, fejlődéshez. Általában azt is kimondják, hogy állam meghoz minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Sőt specifikált intézmények is vannak: gyámügy, rendőrség, önkormányzat gyermek és szociális ellátó hivatala, amelyek kötelesek egymást értesíteni, ha bántalmazottal találkoznak. Ezeknek valamennyi költségvetésük is van. A bíróságok meg működnek, ítéletek születnek. Tehát itt tehetünk egy pipát, eltehetjük a papírunkat és mehetünk haza.

Ugye? Ja, de várjunk! Mégis csak itt volt az az eset. Tudják, azzal a kisfiúval – igaz ő nem I. kerületi lakos volt, hanem Szigetszentmiklósi, ahogy a Népjóléti Bizottsági ülésen elhangzott. De persze ettől még a Rendőrség intézkedett. Azonnal gyorsépítésű drótakadályt vontak a ház köré ahol lakott, a biztonságát 0-24 órában fegyverrel őrizték. Avagy mégsem volt a háborús menekültek zargatásával egyenértékű, fontos feladat, de a bíróság hozott valami papírt. Hogy ne tessék már a gyereket meg a szülőt abuzálni, mer az snassz. Ja, de a láthatás garantált. Mert apa láthassa gyermekét, apa meg az, aki hazafiasan megnemzette. Meg ott volt az úszó edző is, aki többségében, amikor nem követett el nemi erőszakot, kiváló szakember volt. Ja, még mindig az. Meg ott volt az állat-barát vak komondoros polgármester is. Akinek az áldozat megbocsátott – mint minden rendes bántalmazó kapcsolatban -, minek is ezért társadalmilag veszélyesnek minősíteni amit csinált. Elég a pénzbüntetés. De sokszor, ha valakik 3-an kiemelt szexuális érdeklődést tanúsítanak egy kislány iránt, annak akarata ellenére, akkor tekintettel a rendezett családi hátterükre, meg fényes jövőjükre igazán felesleges itt büntetgetni. Mármint az elkövetőket. Az áldozatot, azért nem árt felszólítani, hogy a jövőben tartózkodjon létezésének provokatív voltától.

Tehát –visszatérve az elemző jogi szemlélethez- mit látunk? Azt, ha egy bizonyos vagyoni helyzetű és társadalmi beágyazódottságú csoporthoz tartozol, akkor mentes vagy a tetteid következményeitől. De miért is lehet ez így? Hiszen a jogszabály kimondja: "Tessék példát mutatni a normális családból, és akkor utána majd lehet a nőknek érvényesülni." "a büntető törvénykönyv nem mindenható. A rossz házasságokon belüli bűncselekményeket külön tényállással nem akadályozhatjuk meg. Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak". Természetesen ezek nem jogszabályszövegek voltak. Vagy vajon mégis? Mert, ha az állam megmondhatja – személyesen, a Kossuth Rádió reggeli műsorában-, hogy mi a jó: konyhában lenni, odafordítani a másik orcát is, a kevésbé feldagadtat, három gyereket szülni, bő ruhákat hordani stb. Ha a Közmédia elmondhatja, hogy az erőszakolók milyen rendes gyerekek, kiváló sportszakemberek. Akkor kérem a jogszabály sorok – természetesen változatlanul kötelezők, csak új tartalommal telítődnek.

A jogszabályokat csak formailag hívja a társadalmi szükség életre. Valójában tartalmuk diktált, egyéni világszemlélet tükröznek. Az intézmények alapjogvédelem helyett, a nemzetileg kívánatos cselekmények végrehajtását garantálják. A bíró szemében az áldozat válik normaszegővé, a védelem túlzott és aránytalan jogkorlátozássá, és a közérdekbe bújtatott magánérdek pedig az ítélkezés alapjává. A társadalom pedig ezek után az erőszakot, a basáskodást és a közönyt még jobban a magáévá teszi. Elég egy, a jogszabályt perverz módon megfertőző akarat, és az egész rendszert a jogait jogosan követelő ember, basáskodó helyreutasítása fogja jellemezni. Egy ilyen rendszerben nem csodálom, hogy nem mer senki sem (sem az éhezők, sem az elnyomottak, sem az áldozatok) társadalmi/ jogi segítséget kérni. Én azt gondolom, hogy az alá-fölé rendeltség hatalmi kapcsolatokban az a borzasztó, hogy az áldozattól megtagadják hogy eldönthesse: kit és mit és hogyan szeret. Ha a bántalmazó kapcsolat túl hosszú, akkor pedig nem csak a jog, hanem az akarat is elveszik. Én azt gondolom, hogy legfontosabb az, hogy a bántalmazottak (is) visszanyerjék szabad akaratukat, hogy saját maguk dönthessék el, mi számukra a fontos és ezt a jog legteljesebben megvédje! Erre ad jó forgatókönyvet az Isztambuli egyezmény és én ezért sürgetném a ratifikálását.

 

 

"Tudom, milyen az, mikor apám fojtogat, s nem érdekel semmi, csak haljak már meg végre"

szeptember 10, 2016 - 23:20

Pintér Marianna túlélő, blogger, nők és gyermekek elleni erőszak ellen küzdő aktivista, az csapat tagja. Az alábbi beszéde az első Angyalhír Emléksétán, 2015. június 29-én hangzott el. 

 

Én a családon belüli erőszak több formáját megtapasztaltam. 

Bántalmazó hatóságok - Békés Dóra beszéde, Angyalhír 2015

június 30, 2015 - 23:59
Békés Dóra

Ma Ádámra emlékezünk, aki fél évet élt. A saját apja dobta ki a negyedikről. Ádám ma lenne egy éves. Nem tudom elmondani azt a részvétet, amit a kisfiú anyja iránt érzek, ez a legszörnyűbb dolog, ami egy anyával történhet. Ádám tragédiájával fél évvel ezelőtt tele voltak a lapok, szörnyülködő szalagcímek különösen durva történetként hirdették az esetet. Pedig nem az egyetlen volt, és nem is az első vagy az utolsó.

"A pártok (mind!) szűrjék ki maguk közül a bántalmazókat!" - Dr. Wirth Judit beszéde

május 24, 2013 - 18:48
Wirth Judit (Fotó: Kati Holland)
Magyarországon a nők és gyerekek elleni családon belüli erőszak szégyenteljesen van szabályozva. Nincsen ellátórendszer az áldozatoknak, nincsenek ismeretek a jogalkalmazók fejében, a hatóságok legtöbbször a józan észt és bármely jóérzésű laikust megszégyenítő tudatlansággal és rosszindulattal állnak az áldozatokkal szemben, és megértéssel és megengedéssel az elkövetők oldalán.
 
Magyarországon 10 éve igyekeznek elodázni, hogy valóban működő jogszabályok szülessenek, és az áldozatokat valóban segítő intézmények jöjjenek létre.

Rendőri fellépés: ligetvédők vs. bántalmazók - a Nőkért Egyesület nyilatkozata

július 07, 2016 - 20:34
Keresztes Magdi fotója (Facebook)

A Nőkért Egyesület felháborodottan konstatálja, hogy a környezetpusztítás és az önkényes kormányprojektek társadalmi egyeztetés nélküli kivitelezése ebben az országban jóval fontosabb, mint a családon belüli erőszak áldozatainak védelme. Az erőszakmentesen tiltakozó Ligetvédőket igen határozottan, keménykedve, jogsértésektől sem visszariadva bilincsben elhurcolják a marcona rendőrök - nem értjük, vajon hol ez a gyorsaság, vehemencia és hatékonyság, amikor nőket, gyerekeket verő, erőszakoló, terrorizáló bántalmazókat kellene elvinni?

Egy anyától csak úgy el lehet venni a gyerekét? We are all Habiba!

június 21, 2011 - 08:07

Nemrégiben linkeltem egy hozzászólásban ezt az esetet, mely szerint egy egy spanyol menekültszálláson élő marokkói anyától a hatóságok elvették a 15 hónapos lányát, Almát. Az indok: a lányát még mindig szoptatja, együtt alszik vele, saját ételeiből ad neki pürék helyett. Habiba egy bántalmazó kapcsolat elől menekült el.
Azóta naponta egyszer láthatja lányát, szoptatás céljából, de állítólag a hatóságok ezt is megakadályozzák.

Jeney Orsolya (igazgató, Amnesty International Magyarország) beszéde a Nők Lázadása tüntetésen - 2012. szeptember 16.

október 05, 2012 - 13:45
Jeney Orsolya
Üdvözlök mindenkit!  

Nagy öröm számomra, hogy ilyen sokan megjelentünk ma - alig látni az embertömeg végét.

Nagyon fontos dolog miatt vagyunk ma itt, de sokan, sokat is tettünk azért, hogy ma itt legyünk, és ne engedjük, hogy az erőszakot elszenvedő nők védelem nélkül maradjanak.

Az Amnesty Internationalt képviselem, egy olyan nemzetközi szervezetet, amely az emberi jogok érvényesítéséért küzd.

A "gender-ideológia" elleni mozgósítás Közép-Európában - a Friedrich Ebert Alapítvány fóruma (jegyzetek)

február 21, 2014 - 12:43

A Friedrich Ebert Alapítvány a “Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című regionális programja keretében "Az ún. “gender ideológia” elleni mozgósítás Kelet-Közép-Európában – Veszélyek és lehetőségek a feminista mozgalmak számára" címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést 2014. február 18-án a Hotel Mercure-ban. A meghívóban ez állt: 

"A kormány azt állítja: a politika, a kampány férfisport. Igaz ez? Nem igaz!" - Lovas Nagy Anna és Antoni Rita beszéde az október 23-i Milla tüntetésen

október 24, 2012 - 10:13
Három nő a Millán: Antoni Rita, Lovas Nagy Anna, S. Kállai Szilvia

Nőtársaim és férfitársaim! Társaim a bajban!

Kormányváltó megmozduláson vagyunk. Mi itt mindannyian, és akik nem tudtak eljönni, de egyetértenek velünk, mi mind tudjuk: ezt a szégyenkormányt le kell váltani!

Eljött az idő, hogy a magyar nők és férfiak együtt vezessék vissza az országot Európába. Váltsuk le a régi rendszerben gondolkodókat, a hitetlen opportunistákat, a pozíciójukat pénzre váltókat, a nőket szülőcsatornának tekintő cinikus bandát!

"A szexizmus társadalmi betegség" - Langer Ármin beszéde

május 24, 2013 - 20:54
Langer Ármin (Kati Holland fotója, részlet)

Sziasztok lázadótársak!

„Isten mindannyiunknak a szívébe képességeket és küldetéstudatot táplált, nem firtatva, hogy milyen neműek vagyunk. Tehát férfiak és nők számára is ugyanúgy elérhetőnek kell lennie minden hivatásnak, kinek-kinek a maga Isten által adott képességei szerint” –  ezek Regina Jonas szavai voltak, az első női rabbié, akit 1934-ben avattak rabbivá Németországban.    

Kováts Virág (Milla) beszéde a Nők Lázadása tüntetésen

szeptember 17, 2012 - 14:14
Kováts Virág (Fotó: Ökrös Attila)
Kováts Virág vagyok. 36 éves, egyedülálló, heteroszexuális, gyermektelen nő. Ha úgy tetszik szingli!

Miért?

Azért, mert én így döntöttem! Mert jogomban áll dönteni!

Lehet, hogy nincs ez a jogom törvénybe iktatva, de megígérem nektek, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy ez megváltozzon!

Ahogy jogomban áll arról dönteni, hogy a testemet áruba bocsájtom vagy sem!

Ahogy jogomban áll arról dönteni, hogy ha gyereket akarok, azt egyedül, vagy egy társsal tervezem – legyen a párom azonos vagy ellenkező nemű!