Egy rendkívüli asszony élete (Flora Tristan)

Az élénk szellemű, feltűnően szép, függetlenségre törekvő Flora Tristanra először férjének ellene elkövetett gyilkos merénylete irányította rá a közvélemény figyelmét. Amikor 1833-ban, harmincéves korában Peruba utazott, hogy atyai örökségét megszerezze, ő maga sem gondolhatta, hogy néhány éven belül ismert író és női politikus lesz. Családja kiforgatta jussából. Két év múlva vagyontalanul, de élettapasztalatokban gazdagon tért vissza hazájába, Franciaországba. Peruban forradalmakat élt át, és saját sérelme is a társadalmi igazságtalanságokra irányította figyelmét. Angliába már mint kiváló tolláról ismert író és szociológus utazott. A "Londoni séták" című könyvében könyörtelenül bírálta az ottani intézményeket, a munkásság kizsákmányolását, a nők megalázó helyzetét. Ekkoriban ismerkedett meg a korai szocializmus, többek között Owen eszméivel, s a munkásság nemzetközi összefogásának szószólója lett. Franciaországban városról városra járva szuggesztív erejű szónoklataival magával ragadta hallgatóságát. Unokája, Paul Gauguin, a világhírű festő így jellemezte: "Csodálatos nő volt. Proudhon azt írta róla, hogy lángelme... Számos szocialista szemléletű művet írt... A hálás munkások emlékművet állítottak neki a bordeaux-i temetőben..."