Hétvégi zene: Cserháti Zsuzsa

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Hétvégi zene: Cserháti Zsuzsa

július 23, 2010 - 17:03

Cserháti Zsuzsa 7 éve, 2003-ban hunyt el, július 23-án, Budapesten.
Azt hiszem, nem is kell mondanom, hogy ő volt az egyik legfantasztikusabb popénekesnő Magyarországon. Szomorú életpályája sajnos bizonyíték arra is, hogy mennyire elhanyagoljuk tehetségeinket, hiszen a sikeres '70-es évekbeli pályája után az 1980-as években nem sokat szerepelt nagyközönség előtt, félreállították. Csodálatos énekét hallgatva, mindenkiben megfogalmazódik ez a keserű gondolat.

Életpályájáról a wikipédián olvashattok.

 

Rengeteg slágerrel emlékezhetnénk rá, mint pl. a "Boldogság, gyere haza", az "Édes kisfiam", vagy ha stílszerű szeretnék lenni, akkor a "Mennyit ér egy nő" c. dalt tenném ki.
A választásom teljesen önkényes, és azért a "Hamu és gyémánt" lett a nyertes, mert személyes élményem kötődik hozzá: ez szólt az esküvömőn. (Természetesen mindenki sírt a meghatottságtól.)

Kellemes zenehallgatást, szép hétvégét kívánok mindenkinek!

 

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Sylvia Plath: Függőleges vagyok

január 03, 2010 - 17:47

De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet,
Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet,
Márciusban nem hozok új levelet,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincsenek láttomon Ah!-ok, nem kerülök
mutatós festményre,
Tudatlanul kell nemsoká ellhulnom,
Hozzám képest egy fa halhatatlan,
S egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom,
együtt.

Ha már szóba hoztátok a szülés utáni depressziót...

január 03, 2010 - 22:50
Charlotte Perkins Gilman (Kép: Wiki)

... olvassátok el Charlotte Perkins Gilman témába vágó, önéletrajzi ihletésű novelláját, melyben megörökíti a "zseniális" Dr. Silas Weir Mitchell "rest cure" nevezetű módszerét, ami minden volt, csak "kúra" nem. Az orvos egyébként a novella hatására, mely szembesítette annak káros hatásaival, változtatott módszerén.

Női karakterek és science-fiction 1.

január 04, 2010 - 20:17
Misato Katsuragi

Ha az ember találkozik egy jó történettel, általában szeret azonosulni a főhőssel vagy egy-egy karakterével. A legtöbb science-fiction könyvvel, filmmel az a problémám, hogy a férfi olvasóknak-nézőknek kedveznek: a nőnemű szereplők vagy érdektelenek, a háttérben húzódnak meg, vagy pedig a megszokott, sztereotip képet közvetítik, és hát az ember lánya, ha helyén van az értékrendje, nem igazán képes azonosulni egy hős megmentőre váró, sipítozó hisztérikával, aki a legjobb esetben is csupán csinos kiegészítő a hős férfi mellett.