Veres Pélné (magánkiadás, dédunokája)

Veres ​Pálné (1815-1895) a magyar nőnevelés világviszonylatban is kiemelkedően jelentős harcosa, propagátora, elméletszerzője és gyakorlati előremozdítója volt. Kislányának otthoni nevelése döbbentette rá arra, hogy valami nincs rendben a nők iskolázásának, nevelésének kérdéskörében, ettől kezdve szinte minden erejével azon volt, hogy elméletileg, még inkább azonban gyakorlatilag erre megoldást találjon. 1867-ben megalapított Országos Nőképző Egylete, az 1869-ben megnyitott első továbbképző leányiskola és további tanítóképző-, gimnáziumalapításai tették lehetővé a szegényebb nők számára a kenyérkereső pályák ismereteinek elsajátítását, de megalapozta egyúttal a nők iskolai, tanügyi felszabadítását is. A most megjelent kis kötet – ükunokájának tollából – nem tudományos monográfia, hanem népszerű, bár adataiban igen hiteles, értékeléseiben mértékadó életrajz és pályakép, egyúttal Veres Pálné műveiből vett szemelvény- és idézetgyűjtemény is. A szerző igen nagy beleérzéssel – Veres Pálné naplóinak, levelezésének alapos ismeretében – vázolja fel azt az utat, amelyet a nagyon intelligens, művelt, de mégiscsak a múlt század férfi-idelógiáinak „fogságában” felnövekvő leány, asszony, feleség és anya megtett odáig, hogy – világviszonylatban is kezdeményező módon – a nevelésnek egy egészen új típusát fogalmazza meg, és tegyen meg minden szükséges gyakorlati lépést annak megvalósításáért. A kis könyv részletesen szól azokról az akadályokról, amelyeket Veres Pálnénak le kellett küzdenie, míg győzött, még életében létrejött az állami leánygimnázium, halálának évében pedig kibocsátották azt a rendeletet, amely lehetővé tette a nők egyetemi tanulmányait. – A Veres Pálné alakját, tevékenységét, a nőnevelés, a női egyenjogúság kérdéskörét, annak múlt századi problematikáját bemutató kötet – széles körben ajánlható.