A Nemzeti Sport számára azonban ez a hangyányi apróság mit sem számít. Elemzéseik alapján ugyanis Hosszú Katinka teljesítménye még az olimpiára is alig lenne elég. A férfiak örülhetnek, hiszen minden számot ők nyertek, még ha nem is. Ilyen egyszerű...

Nem először fordul elő a sportújságírás történetében, hogy a női sportolók kimagasló eredményeit a férfiak eredményeivel tompítják. A versenysportokban ugyanis nem nehéz még a legnagyobb, legjobb és  legsikeresebb nők érdemeire is legyinteni, különösen ha a férfiak fizikai teljesítményét vesszük alapmércének.

Ezzel többek között az a probléma, hogy az efféle összehasonlítás csak akkor kapna értelmet, ha koedukált sportszámokról beszélnénk. Ez pedig nem így van, és ez egyáltlán nem véletlen! A válaszért nem kell médiaszakos oktatási archívumok disszertációiban turkálni, elég elolvasni az általános iskola, biológia tankönyv, emberi testre vonatkozó fejezeteit. Ha a biológiai tényezők összefüggéseivel valaki tisztában van, jó esetben csak humánbiológiai értékelések céljából jutna eszébe a nők sporteredményeit összevetni a férfiakéval.

A Nemzeti Sportban megjelent „Hol lenne ezzel az idővel Hosszú?" című írásban, azonban közel sem erről van szó. A cikkben egyszerű fogalmi összekapcsolásokkal a biológiai különbségek, az egyéni teljesítmény és siker fogalmai fogazódtak össze. Így történhetett meg az, hogy jelen esetben Hosszú Katinka kimagasló riói eredményei egy könnyed mozdulattal le lettek söpörve az asztalról, ízléstelen formában, mintegy diszkvalifikálva egy kimagasló egyéniség eredményeit. 

Természetesen lehet összehasonlító elemzéseket készíteni, amelyek a nyilvánvaló fizikai különbségeket számszerűen támasztják alá. Ha ilyen korábban nem történik, nem lennének férfi és női sportszámok sem. Azonban a sikerrel és az eredményességgel öszekapcsolni ezeket a fogalmakat, felelőtlenség és ízléstelenség.