Nem divatból bújnak elő a zaklatás áldozatai: Barna Emília a Népszavának
október 24, 2017 - 00:00
"- Nem hallgatnak tovább, folyamatosan nyílnak meg a szexuális zaklatás, erőszak áldozatai. Van tehát jó oldala is a Weinstein-botránynak?
"- Nem hallgatnak tovább, folyamatosan nyílnak meg a szexuális zaklatás, erőszak áldozatai. Van tehát jó oldala is a Weinstein-botránynak?
Hamarban született tízgyerekes értelmiségi családba, az apja által alapított első népfőiskolán szerzett tanári oklevelet.
Felismerte, hogy a sok terhesség mennyire veszélyezteti a nők egészségét (saját anyja 50 évesen halt meg).
Látta a házasságon kívül született gyerekek és anyjuk gyakran kilátástalan helyzetét és tenni akart értük.
Felvilágosító előadókörutakat tett az országban, megismertette a nőkkel a terhesség megelőzésének lehetőségeit.
Az első, fiatalkorúakkal hivatásosan foglalkozó jogász volt Svájcban. Egy farmon született, tanítóképzőt végzett, majd, családja ellenkezése dacára, jogot tanult Bernben. Az egyetemen került kapcsolatba a politikával és a nőjogi mozgalommal. Egy évet az Egyesült Államokban, Syracuse egyetemén töltött, ott írta és védte meg doktori disszertációját 1951-ben. 1957-ben kapta meg fiatalkorúakkal foglalkozó ügyészi kinevezését Bernben. 1957-68 között a svájci UNESCO bizottság tagja volt.
Monroviában született, a College of West Africa elvégzése után az Egyesült Államokban folytattta tanulmányait. Közgazdaságtanból a Colorado egyetemen, államigazgatásból a Harvardon szerzett diplomát. 1979-től két évig a Pénzügyminsztériumban dolgozott, egy katonai puccs után el kellett hagynia Libériát. Washingtonban a World Bank főtisztviselője, 1981-től Nairobiban a Citibank alelnöke volt.
Az első lengyel feministák egyike elkötelezett pedagógus volt, a felvilágosult szellemű oktatásért, a nemek egyenlőségéért küzdött. 1905-ben iskolai sztrájk szervezéséért bebörtönözték, szabadulása után állami iskolában nem taníthatott. A Ster és a Nowym Słowie című lapokban publikált, nőjogi és oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott. Aktív tagja volt a feminista mozgalomnak, alapító tagja a Ligi Kobiet Pogotowia Wojennego egyesületnek. A háború kitörése után egyike volt a Polskiej Organizacji Narodowej szervezőinek.
Szülővárosáról kapta becenevét, a „Maputoi express”-t. Gyerekkorában fiúcsapatokban futballozott, 14 évesen kezdett atletizálni, a következő évben már második volt az Afrikai játékokon. Ő az egyik a világ négy sportolója közül, aki hat olimipián vett részt. A 800 méteres síkfutás specialistája volt, ebben a számban minden idők egyik legjobbjának tekintik. Kilencszer volt világbajnok, négy egymást követő évben nyerte meg az IAAF világkupát, kétszer nyert a Nemzetközösségi játékokon. 1966-ban bronzérmes, 2000-ben Sydneyben aranyérmes volt az olimpián.
A Gospel királynője New Orleansban született, gyerekkorától énekelt a baptista templom kórusában. 16 éves korában Chicagoba költözött, a Greater Salem Baptist Church tagja lett és ott énekelt tovább. 1930-ban jelent meg első szólólemeze.
Szerződést kötött a Columbia Records-szal, együtt dolgozott a Gospel zene királyával, Thomas Dorseyval, Duke Ellingtonnal, és ő maga is a legnagyobbak közé tartozott. Gyakran szerepelt a rádióban és televízióban, fellépett a Carnegie Hallban, 1952-ben rendkívüli sikerű európai koncertkörúton volt.
Elszegényedett nemesi családból származott. Az illegális Uniwersytet Latający hallgatója volt, titkárnőként, társalkodónőként keresett pénzt. Fiatalon publikálta első verseit és egy gyerekeknek szóló regényt. 1910-ben az első nő volt, aki elnyerte a Mianowski-ösztöndíjat és Angliában a London School of Economics antropológiai fakultásán, később Oxfordban a Somerville College-ban tanulhatott. 1914-ben Szibériába vezetett expedíciót, a Jenyiszej folyó környékén élő népeket tanulmányozta több, mint egy évig.
A Kew Gardens, a királyi botanikuskert egyik látványossága az 1882-ben műveiből létrehozott galéria. Egész életét az utazásnak, felfedezésnek, festésnek szentelte. Hastingsban született, előkelő családba, széleskörű nevelést kapott. Nem akart férjhez menni, a természet, a festés, utazás érdekelte. Kezdetben özvegy apjával, később egyedül utazta be a világot, jó kapcsolatokkal rendelkező családjának köszönhetően minden ajtó kinyílt előtte, államfők hívták vacsorára. Járt Észak- és Dél-Amerikában és Ázsiában. Ausztráliába és Új-Zélandra Charles Darwin javaslatára utazott el.
Helsinkiben született, Maria Wilk művésziskolájának elvégzése után 1888-tól Párizsban az Académie Colarossi, majd az Académie Julianhallgatója volt. Hazatérése után családjával Porvooban telepedtek le, férje és anyósa támogatta művészi munkáját. Nyolc gyereket szült, ennek ellenére a festést soha nem hagyta abba. Első kiállítása 1886-ban volt, a következő évben harmadik díjat nyert Helsinkiben egy kiállításon. 1888-ban a párizsi Salonban, 1900-ban a Világkiállításon állított ki képeket. Főleg portrékat és a családi életből vett jeleneteket festett.
Back Zsuzsanna Budapesten született, belvárosi ügyvéd lánya, jóeszű, olvasott, érdekelte a feminizmus, a pszichoanalízis, a modern irodalom.
Diplomatacsaládba született, holland, francia és német iskolákba járt, ahol éppen laktak. 1934 és 1937 között a londoni művészképző, a Royal Academy Schools hallgatója volt.
Egy utazó ösztöndíj elnyerése után Rómában majd Párizsban tanult, ott ismerkedett meg és élt együtt Arthur Koestlerrel. A háború után folytatta ígéretesen indult pályáját, több műve komoly sikert aratott a Royal Academy Summerkiállításain.
A feminizmus egyik úttörője jómódú értelmiségi családba született. Alapos műveltségét jogász apja könyvtárában, szociális érzékenységét anyja jótékonysági útjain szerezte. Nő lévén egyetemre nem járhatott, de magánúton alapos jogi tudásra tett szert, ebben később ügyvéd férje is támogatta. Előadásokat tartott, cikkeket és könyveket írt a nők jogi és szociális kiszolgáltatottságának megszüntetéséért. 1907-ben létrehozta a nőjogokért küzdő Fédération nationale Saint-Jean-Baptiste egyesületet.
Brazília első női karmestere, egyik legismertebb és legsikeresebb művésze, aki népszerűségét a rabszolgafelszabadító mozgalom támogatásában is felhasználta. Anyja félvér volt, apja gazdag családból származó magasrangú katonatiszt, aki családja tiltakozása ellenére nősült. Kiskorától tanult zenét, első művét 11 évesen komponálta. 16 évesen apja férjhez adta egy tengerésztiszthez, 3 gyereket szült, férje bántalmazta és eltiltotta a zenétől, ezért legidősebb fiával megszökött. Ő volt az első brazil nő, aki hivatalosan elvált férjétől, apja ezért halottnak tekintette.
Kölnben született, nevelőapja az FDP (Freie Demokratische Partei) egyik alapítója volt. Münchenben és Düsseldorfban járt egyetemre, 1951-ben kapta meg orvosi diplomáját, Kölnben, majd Bergisch Gladbachban praktizált. Rendszeresen publikált és televíziós előadásokat is tartott, témái az egészségügy, a szociális problémák és a nők helyzete volt. 1973-ban megválasztották a Deutschen Ärztinnenbundes elnökének. Fiatalkorától aktivan politizált, 19 évesen lett az FDP tagja. 1958 – 1962 között Bensbergben a városi tanács tagja volt.
Fort Wayne-ben született 1917-ben. Gyerekkorában sok időt töltött feltaláló apja műhelyében, akitől eltanulta a problémamegoldó gondolkodást. A Rosemont College-ban végzett 1939-ben, mesterdiplomáját a Yale egyetemen szerezte 1958-ban. A Harper's Bazaar és a Vogue lapoknak dolgozott lánya születéséig. A pelenkázás megkönnyítésére találta ki az első, zuhanyfüggönyből varrt nedvességálló pelenkát. Találmányát szabadalmaztatta, de nem talált rá gyártót, ezért saját vállalkozást nyitott, amely hamar sikeres lett.
Łódźban született, tanulmányait 1923-ban a varsói egyetemen kezdte, majd egy év múlva Párizsban a Sorbonne-on biológiát és élettant tanult. Diplomája megszerzése után Louis és Marcelle Lapicque fiziológiai laboratóriumában dolgozott. 1932-ben védte meg doktori értekezését, mellyel elnyerte a párizsi Akadémiai díját. Hazatérése után a varsói Instytut Biologii Doświadczalnej im. Marcelego Nenckiego PAN (Nencki biológiai kutatóközpont) munkatársa lett. 1940-ben a német megszállás után férjével a Szovjetúnióba menekültek, ahol Szuhumi Kísérleti Orvostudományi intézetében dolgozott.
Gyulán született törvényszéki bíró lányaként, 1876-ban Nagyváradon szerzett tanítói oklevelet, de végül sosem tanított. 1878-ban jelent meg nyomtatásban első elbeszélése, írásait rendszeresen közölte a Fővárosi Lapok, a Családi Kör és a Magyar Népvilág. A Divat Szalon és a Háztartás című lapok szerkesztője volt. 1891-ben beválasztották a Petőfi Társaság tagjai közé.
A latin-amerikai feminizmus előfutára, az első brazil feminista, valódi neve Dionísia Gonçalves Pinto volt, a történelem írói nevén tartja számon. 21 évesen kezdett írni, cikkeinek gyakori témája a nők tudományos oktatásának fontossága volt.
22 évesen jelent meg első könyve, Direitos das Mulheres e Injustiça dos Homens (A nők jogai és az igazságtalan férfiak) címmel és Mary Wollstonecraft művein alapult, a brazil sajátosságokkal kiegészítve.
Celjében született, anyja tanár, apja magasrangú katonatiszt volt. Gondos nevelést kapott, különös tehetsége volt a nyelvtanuláshoz. A német és szlovén mellett jártas volt az angol, francia, latin, olasz, spanyol, orosz, dán, finn, perzsa, kínai, japán nyelvben. Az első világháború után járt Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, több ázsiai országban, Indiában. Utazásairól írt cikkei a Neue Illustrierte Zeitung-ban jelentek meg. Rendkívül népszerűek voltak a bejárt országokról írt útikönyvei is. A nácik hatalomra kerülésekor könyveit betiltották, egy időre be is zárták.
„Miért kellene megtanulniuk a nőknek írni és olvasni? És kinek írnának? Csak a férjüknek írhatnának. Ha a férjük velük él, minek küldjenek neki levelet?” – értetlenkedett egy pakisztáni lap főszerkesztője a hatvanas évek elején, amikor Oriana Fallaci olasz újságíró a helyi analfabéta nők arányát firtatta.
Férfimilliók irigységének tárgya, több mint fél évszázadot egy luxusvillában, pár éves rotációban cserélődő szőke bombázók gyűrűjében élt le. Valószínűleg sajnálkozva hagyta itt földi mennyországát, az elcsábított lányok visszaemlékezései viszont nem mindig idilliek. Ugyanez a kettősség igaz Hefner teljes életművére: az állítólagos progresszió, amit képviselt, legfeljebb a férfiaknak vált előnyére.
Langenthalban született, jómódú üzletember lánya, a tanítóképző elvégzése után 1887-től szülővárosában tanított. Később a berni egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, 1901-ben védte meg doktori értekezését. 1907-ben ő volt az első nő, aki a Tanárképző főiskolán tanári állást kapott. 1902 és 1920 között a Schweizerischen Lehrerinnenvereins (Svájci tanárok egyesülete) elnöke volt. 1912-től aktivan részt vett a szüfrazsett mozgalomban, 1915-ben alapítója és egyik szerkesztője volt a Jahrbuch der Schweizerfrauen-nek.
Az úttörő nők egyike, aki az addig kizárólag férfiak által űzött sportban elismerést és dicsőséget szerzett. Ő találta fel a napjainkban is használt hegymászó hámot. Svájcban ismerkedett meg a hegymászással, a kezdeti próbálkozások után az első nő volt, aki felkészülten, komoly felszereléssel és szoknya helyett nadrágban mászott. A Dolomitok volt a kedvenc terepe, ahol új útvonalakat dolgozott ki és több csúcs első meghódítása fűződik a nevéhez. Első jelentős útja az Ortler megmászása volt Dél-Tirolban, 1889-ben. Ugyanabban az évben az első nő volt, aki megmászta az Antelaot.
A londoni University College hallgatója volt geológia-biológia szakon, 1902-ben diplomázott, doktori értekezését a müncheni egyetemen védte meg 1904-ben. Ezután a manchesteri egyetemen kapott katedrát, az első női előadók közé tartozott. 1918-ban jelent meg Married Love and Wise Parenthood (Házastársi szerelem és a bölcs szülő) című könyve, amely őszintén beszél a nők szexuális igényeiről és a fogamzásgátlásról. 1923-ban jelent meg a Contraception: Its Theory, History, and Practice (A fogamzásgátlás elmélete, története és gyakorlata), mindkettőt számtalan nyelvre lefordították.
Művészi képességei korán jelentkeztek. Komoly, haladó szellemű nevelésben részesült. 1850-ben az első nő volt, aki engedélyt kapott a Missouri Medical College anatómiai előadásainak látogatására. Néhány évvel később Európába utazott, Rómában és Londonban élt és alkotott, szobrait a kritikusok és a nagyközönség egyaránt ünnepelte.
Néhány műve: Beatrice Cenci; The Sleeping Faun (Az alvó faun); Zenobia in Chains (A leláncolt Zenóbia); Queen of Palmyra (Palmyra királynője); Puck; Isabella of Castille.
23 évesen lett az új-zélandi parlament legfiatalabb képviselője. 1988-ban jelent meg If Women Counted című könyve (Gloria Steinem előszavával) a modern közgazdaságtanról feminista szemszögből. 2006-tól az AUT University (Auckland) professzora, politikai gazdaságtant, gender elméletet tanít. Több nemzetközi szervezet, pl. a Commonwealth Secretariat, United Nations Development Programme, International Development Research Centre tanácsadója.
A Tromso-i egyetemen diplomázott 1981-ben. Kutatásai széles skálán mozognak, foglalkozott alternativ pénzügyekkel, munka- és család, nemek közötti egyenlőség, férfiak és a férfiasság, kulturális örökség, és újabban a feminsta jogelmélet, feminista közgazdaságtan kérdéseivel. A Norsk Kvinnesaksforening (NKF, norvvég nőjogi egyesület) és a Norges kvinnelobby (norvég nőlobbi) elnöke, az International Alliance of Women (nemzetközi nőszövetség, a korábbi International Women's Suffrage Alliance) elnökségi tagja.
Néhány munkája:
A Massachusetts Institute of Technology hallgatójaként 1977-ben elektromérnöki diplomát szerzett, ugyanott készítette doktori disszertációját is. Utána a Rice egyetemen tanult űrfizikát, a témából szintén a MIT-en doktorált 1987-ben. 1990-ben beválogatták az űrhajósjelöltek közé, a kiképzést 1991-ben fejezte be. Öt űrexpedíciója alatt összesen 49 napot töltött az űrben, egy alkalommal parancsnoki beosztásban. Tagja volt az első űr-randevúnak a Mir állomáson. 2004-től 2007-ig a NASA Kepler Space Observatory tudományos vezetője volt.
Férje, James Franklin (Benjamin Franklin testvére) 1735-ben bekövetkezett halála után megörökölte a családi nyomdát és nemcsak sikeresen vezette, de fejlesztette, tevékenységüket kibővítette. Évkönyveket, népszerű regényeket, jogi dokumentumokat adtak ki. 1758-ban fiával közösen elindították a Newport Mercury-t, mely rövid idő alatt Rhode Island első sikeres újságja, ő pedig azt első női kiadó lett. Megpályázta és elnyerte a kolónia papírpénzének a nyomtatási jogát, és ő lett a közgyűlés hivatalos nyomdásza is.
Stockholmban született 1814-ben művészcsaládba, anyja színész, félig francia apja balettáncos volt. Fiatalkorában néhány évig Franciaországban élt és tanult, hazatérése után Stockholmban nyevtanárként tevékenykedett, 1839-ben francia nyelvkönyvet publikált. A svéd feminizmus egyik előfutára, a női egyenjogúsággal, a nők érdekképviseletével foglalkozott jóval a szervezett nőmozgalom előtt. 1852-ben nyilvános vitát indított arról, hogy az állam nem biztosít nyugdíjat a visszavonuló tanárnőknek és nevelőknek, akik így gyakran szegényházba kényszerülnek.
A Point Loma Seminary elvégzése után 1878-ban ő volt az első nő, akit a San Diego Society of Natural History rendes tagjává fogadtak. A helyi állatvilágot, főleg a halakat tanulmányozta és a blind goby (Typhlogobius californiensis, vak géb) felfedezéséről, leírásáról és osztályozásáról szóló publikációjával nevet szerzett magának. Az elsőt 19 tudományos cikk követte. A nagytekintélyű David Starr Jordan professzor meghívására két évig az Indiana egyetemen folytatta tanulmányait. Ott ismerkedett meg és 1887-ben házasságot kötött a doktori értekezésén dolgozó Carl H.
/Beszámoló a konferencia első napjáról itt./
A 13. Nyelv ideológia, média konferencia második napjának eseményei közül az alábbiakban a záró plenáris szekcióról számolunk be. A dőlttel jelzettek a szerző megjegyzései, a helyszínen nem hangzottak el.
Magyarkanizsán (Stara Kanjiza) született értelmiségi családba. Kanizsán, Temesvárott és Pesten tanult, ahol szerb diákokkal, az Ujedinjene omladine srpske (Fiatal szerbek egyesülete) tagjaival kötött ismeretséget. Pesten jelentek meg első versei és cikkei, melyekben a nők tanuláshoz való jogáért állt ki. 1860-ban rövid időre az akkor alakult újvidéki szerb nemzeti színház tagja volt, színdarabokat fordított. 1864-ben Bečej-be (Óbecse) költözött, ahol férjével élt.
A konferencia megnyitója már különleges alkalmat rejtett magában: dr. Gécseg Zsuzsanna személyében ugyanis először nyithatta meg női dékánhelyettes a konferenciát. Beszédében üdvözölte a szegedi Gender Studies létrehozását, utalva az egyébként ellenséges politikai közegre, amiben a szak létrehozásáról döntöttek. Gécseg Zsuzsanna arra is felhívta a figyelmet, hogy az állami szférában döbbenetesen alacsony a nők létszáma, ugyanígy a parlamentben is, s ezek a számarányok egyre csökkennek, európai szinten kimagasló alacsony számot produkálva.
Az Ohio-i Athens-ben született művészcsaládba, anyja költő, apja kerámikus. 1981-ben diplomázott a Yale egyetem építészkarán, 1986-ban szerzett mesterfokozatot. Még hallgató korában, 1421 induló közül megnyerte a vietnámi háború veteránjainak tiszteletére felállítandó emlékmű pályázatát. Az elkészült Vietnam Veterans Memorialt, ami tartalmazza a háború mintegy 58 ezer halálos áldozatának nevét, a II.világháború utáni leghatásosabb emlékműnek tartják, és egy csapásra nemzetközi elismerést hozott tervezője számára.
