A prüdériától a Playboyig – nyúlfarknyi haladás

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A prüdériától a Playboyig – nyúlfarknyi haladás

október 11, 2017 - 23:21

Kép forrása: jezebel.com

Szeptember végén elhunyt Hugh Hefner, a Playboy alapítója. Az élet császára. A kifejezésről ugyan én hamarabb asszociálok egy macskára, mint egy emberre, aki hatvanöt éven keresztül kompenzálta, hogy az első szerelme visszautasította, a második pedig megcsalta, de a többségnek ő ugrik be. Férfimilliók irigységének tárgya, több mint fél évszázadot egy luxusvillában, pár éves rotációban cserélődő szőke bombázók gyűrűjében élt le. Valószínűleg sajnálkozva hagyta itt földi mennyországát, az elcsábított lányok visszaemlékezései viszont nem mindig idilliek. Ugyanez a kettősség igaz Hefner teljes életművére: az állítólagos progresszió, amit képviselt, legfeljebb a férfiaknak vált előnyére.

A nekrológok nagy része kitért Hefner „szexuális forradalomban” játszott szerepére. Csakhogy nem tett többet, mint megfordította ugyanazt az érmét: a tiltott szexualitást kötelező szexualitássá tette. Az adekvát válasz az általa jogosan kritizált prüdériára a szexuális önrendelkezés lett volna – amit a nőktől megtagadott. Nagy példaképének tekintette Alfred Kinsey-t, csak azt felejtette el, hogy a tabutörő amerikai biológust a nők szexualitása is érdekelte. A magazin világa viszont semmi másról nem szól, csak az életformává avatott férfivágyról, aminek mindössze kellékei a nők. Az örökké felkínálkozó „játszótárs” kizárólag a férfiak kedvéért létezik, és csak arra vár, hogy végre széttehesse a lábát a playboynak. Nem bonyolítja a helyzetet saját akarattal; ebben a végtelenre nyújtott kamaszfiú-álomban a nő sosem mond nemet. Megnyerően sem kell vele viselkedni: örül a megtiszteltetésnek, és nem akar többet a személytelen szexnél. Nem vágyik kapcsolatra, de ha mégis a playboy barátnője lesz, nem igényel monogámiát: testvériesen megosztozik a többi lánnyal „apucin”. Ám kölcsönösen nyitott kapcsolatról szó sincs – nehogy a végén valamiféle egyenlőség legyen a nemek között! Hefner személyes háremének tagjai nem találkozgathattak más férfiakkal, pedig a minden intimitást nélkülöző, groteszk, mechanikus tranzakciókat, amelyekben „szex” címen részük lehetett, nem találták kielégítőnek.

Hefner mindezek ellenére a feminista szerepében próbált tetszelegni. Valóban támogatta a fogamzásgátláshoz és az hoz való jogot, csakhogy nem a nők, hanem a férfiak szabadsága érdekében: nehogy a gondtalan agglegényéletet megzavarja valamelyik „játszótárs” váratlan teherbe esése. Ami a többi részét illeti, azokra fittyet hányt. Annak ellenére, hogy szexuális szokásai indokolták volna, nem volt hajlandó óvszert használni és nemibetegség-szűrésekre járni. Az aktuális „1-es számú barátnő” minden alkalommal az első lehetett a kétperces váltásokban meghágottak sorában, ennyiből állt a kockázatcsökkentés. Hefner nem korlátozta felelőtlenségét a magánéletére: az AIDS-pánik megjelenésekor a Playboy olvasói azt a tanácsot kapták, hogy vagy évek óta szexuálisan inaktív nőkkel próbáljanak kikezdeni.

(...)

A teljes cikk az -n olvasható.

 

 

Hogyha emberek leszünk (válasz Puzsér Róbert írására)

augusztus 08, 2016 - 23:46
Fotó: Hegedűs Márta (Magyar Nemzet)

Puzsér Róbert  című cikkében (MN, augusztus 4.) miközben szándéka szerint fontos társadalmi jelenségek kapcsán töri meg a hallgatást, és nagy életbölcsességeket csöpögtet képzelet- és reménybeli ivadéka fejébe, derékig gázol olyan nemi sztereotípiákban, amelyek már száz évvel ezelőtt sem működtek, ma pedig végképp nem szolgálják egy lány- vagy fiúgyermek érdekeit. „A férfiak állatok.

Szexmunkások, családmunkások

november 20, 2017 - 21:48

Egyre nagyobb teret nyer a „szexmunka” szemlélet, ami (még ha jó szándék is van mögötte – ezt sok esetben nem kétlem!) végeredményben megcsúfolja az emberi jogok eszméjét, sáros lábbal tapos a nők méltóságán, gúnyt űz a szabadság fogalmából. Feminista álruhába öltöztetve bizarr ideológiai hibrid lesz belőle, amelynek értelmében a szexet vásárló kuncsaft a női jogok támogatójává lényegül át. És lám, tényleg: soha máskor annyi lelkesen bólogató, hirtelen „feministává” vedlő férfit nem látok, mint amikor a saját test áruba bocsátása a nők szabadságjogaként merül fel.