Megkeresztelni, eltemetni, elnevezni

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Megkeresztelni, eltemetni, elnevezni

október 21, 2016 - 23:05
Az élethelyzet valós felmérésének képességét nem kellene elvitatni senkitől · Az abortuszról többnyire férfi politikusok vitáznak.

Az abortusz betiltása ellen tiltakozó nő Krakkó főterén 2016 október 3-án Fotó: Artur Widak / Europress/AFP

Október 3-án, a „fekete hétfőn” Lengyelországból érkező fotók, videók árasztották el az internetet az utcákon hömpölygő esernyőáradatról. Aznap a lengyel nők az 1975-ös izlandi sztrájk mintájára nem mentek be dolgozni és megtagadták az otthoni munkát is: az irodák, egyetemek, közintézmények mintegy hatvan városban kénytelenek voltak bezárni. Elözönlötték az utcákat a reprodukciós jogaikat és az embertelen szigor halálos áldozatait gyászolandó sötét színekbe öltözött, és az illegális terhességmegszakítások eszközeként szimbólummá vált vállfákkal felszerelt tiltakozók. Miközben döbbent ámulattal figyeltem a híreket, a példátlan összefogást méltató kommentelők közt felbukkant néhány szörnyülködő: hogy képesek nők ilyen tömegekben tüntetni azért, hogy „megölhessék a gyerekeiket”?

Nos, az elmúlt napok legújabb fejleményének fényében már nem kell aggódni a „megölt”, illetve – hogy is szokták mondani még csúsztatóbban, még manipulatívabban? – „meggyilkolt gyerekek” és „szadista hajlamú”, „önző, antinő” anyák miatt. A Jog és Igazságosság Pártja (!) a látszólagos észhez térés után újra ágaskodó önbizalmával felülmúlta nemcsak önmagát, de az inkvizíciót is, és atyai védőkarját nyújtotta még az életképtelen vagy súlyos fejlődési rend­ellenességben szenvedő magzatok felé is. Nem is akármilyen indokkal: „hogy a gyermeket meg lehessen keresztelni, el lehessen temetni és neve legyen”. Nem kérdezem, mi a helyzet az ateis­ta nők sérült magzataival, ahogy arról sem bocsátkozom szarkasztikus feltevésekbe, hogy miként lehetne ennyi erővel a fogantatás pillanatától vagy még az előtt biztosítani a keresztséget – csak annyit mondok: van valami nagyon iszonytató abban, hogy a kereszténység (szélsőséges formája) részéről a 21. században ilyen antihumánus törekvés egyáltalán felvetődik.

Választáspártiként (ami nem egyenlő a nem létező „abortuszpárti” nézettel) sem vagyok híve a magzatot a „sejtcsomó” kifejezéssel illető retorikának, ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról a makacs tényről sem, hogy a magzat nem ember, így nem ruházható fel a megszületett gyermek, végképp nem a terhes nő jogaival azonos, netán azokat felülíró jogokkal. Ez nem jelenti azt, hogy a választáspártiak ne részesítenék előnyben a megelőzést a terhességmegszakításhoz képest, a vitában azonban elsikkad két tény: egyrészt, nem létezik százszázalékosan megbízható védekezési módszer, másrészt, Lengyelországban a szélsőséges fundamentalista lobbi a fogamzásgátlás és a szexuális felvilágosítás ellen is kiterjedt kampányt folytat.

Itt bújik ki a szög a zsákból: az abortuszellenzőknek nem az abortuszok számának csökkentése a céljuk – ha így lenne, ők járnának az élen az óvszerek osztogatásában és a fogamzásgátlásra járó tb-támogatás követelésében! –, hanem demográfiai trendek aktuális politikai száj­íz szerint való befolyásolása. Konkrétabban: az abortusztiltás célja, hogy a fennálló hatalom igényei szerint szelektált (azaz fehér, középosztálybeli) női testekből akár kényszerrel és halálos áldozatok árán is kisajtolja reproduktív kapacitásuk maximumát, azaz annyi gyereket, amennyi rendszeres (az se baj, ha erőszakos) nemi élet mellett külső beavatkozás nélkül születik. Már hallom is a következő érvet: ha egy nő nem tud a gyerekéről (vagy a sokadik gyerekéről) gondoskodni, adja örökbe. Az örökbe adás lehetősége azonban nem tudja helyettesíteni az abortuszhoz való jogot. A már megszületett gyerektől való elválásnak van egy lelki vonatkozása, amiről az érintett nőnek joga van eldönteni, hogy vállalja-e. Ha ettől a szemponttól eltekintünk is, továbbra is megmaradnak a terhesség és a szülés egészségügyi, munkaerő-piaci, családi és anyagi vonzatai – például a környezet (és akár a meglévő gyerekek) elhagyása hosszú hónapokra nem opció mindenki számára.

A teljes cikk  olvasható. 

Update: a cikkre válasz is érkezett Popovicsné Pajtonay Márta tollából, olvasható. 

 

„Még nem késő!" – vasárnap újra tüntetnek a lengyel nők a tervezett abortusztilalom ellen

szeptember 16, 2016 - 23:11
Fotó: Czarek Sokolowski

Arkadiusz Karskitól kaptuk a hírt: 

Vasárnap tiltakoznak Lengyelországban az abortusztiltást még szigorúbbá tevő törvényjavaslat ellen, amelyet tavasszal polgári kezdeményezésként terjesztettek be az Alsóház elé. Ha törvény lesz belőle, a nőre is terjed majd a vád (ma nem, csak az orvost és a segítőket büntetik), és az abortusz minden esetben bűncselekménynek fog minősülni, azaz

Gondoskodom, tehát nő vagyok?

november 10, 2016 - 12:54

Belefutottam a napokban egy tévéreklámba: benne a család­anyát néhány napra szakáccsal, takarítóval, sofőrrel és további szakemberekkel helyettesítik, amit a már-már komikusan passzív családapa és a két gyerek meglehetős fanyalgással fogad. A tanulság az, hogy anya pótolhatatlan, és kávéval érdemes frissítenie magát, hogy bírja a strapát. Nem egyedi a jelenség: szoktak ezen az elven ajánlani a leterhelt feleségeknek-anyáknak joghurtot, nyugtatótablettát, fejfájás-csillapítót, vitamint és egy áruházlánc előnyben részesítését.

Román feministák tiltakoznak az orthodox egyház abortuszellenes menete ellen

március 26, 2017 - 17:41

Mintegy kétezer fős tömeg vett részt tegnap Bukarestben egy, az orthodox egyházhoz köthető fundamentalista szervezet (ProVita) felhívására az ún. életpárti meneten. A résztvevők az "élet" és a "család" jelszavakat skandálták, valamint léggömböket eregettek, pl. "Minden gyerek egy földre szállt angyal" felirattal.