• Tawakkul Karman, Leymah Gbowee és Ellen Johnson Sirleaf 2011-ben átveszik a megosztott Nobel-békedíjat  (Fotó: Harry Wad)
  • Libériai nők tüntetnek a békéért

Ellen Johnson-Sirleaf libériai politikus, nőjogi aktivista (sz. 1938)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Ellen Johnson-Sirleaf libériai politikus, nőjogi aktivista (sz. 1938)

október 16, 2017 - 15:17
Libéria és Afrika első szabadon választott női elnöke. 

Monroviában született, a College of West Africa elvégzése után az Egyesült Államokban folytattta tanulmányait. Közgazdaságtanból a Colorado egyetemen, államigazgatásból a Harvardon szerzett diplomát. 1979-től két évig a Pénzügyminsztériumban dolgozott, egy katonai puccs után el kellett hagynia Libériát. Washingtonban a World Bank főtisztviselője, 1981-től Nairobiban a Citibank alelnöke volt.

2003-tól Leymah Gbowee és Comfort M. Freeman szociális munkások elkezdték megszervezni a Libériai Nők Tömegakciója a Békéért mozgalmat, amellyel véget akartak vetni a tizenkét éve húzódó második libériai polgárháborúnak. A mozgalom sikeresen egyesítette társadalmi osztálytól és vallástól (keresztény, muszlim) függetlenül a nőket, akik megelégelték az öldöklést, fiaik kényszerű besorozását, lányaik megerőszakolását, szexranszolgának elhurcolását, így közösen a és erőszakmentes ellenállás legkülönbözőbb eszközeit (ülősztrájk, szexsztrájk, átokkal fenyegetőzés) bevetve tárgyalóasztalhoz kényszerítették a diktárort, Charles Taylort.  Az ajtót mintegy kétszáz fehérbe öltözött nő állta el, majd, miután Taylor az ablakon át próbált távozni, körbevették az épületet. Erőfeszítéseik eredményeképpen a polgárháború véget ért, a fegyvereket begyűjtötték és hozzákezdtek az ország újjáépítéséhez. A mozgalomról szól a Pray the Devil Back to Hell c. 2008-as, megrendítő dokumentumfilm. 

2005-ben kiírták az első szabad választásokat. Ellen Johnson-Sirleaf 2006 január 16-től az ország elnöke lett, sikerét a következő választásokon is megismételte. A pozíciót jelenleg is betölti. 2011-ben Leymah Gbowee-val és az egyiptomi Tawakkul Karmannal megosztott Nobel-békedíjat kapott. 2014-ben a 70 legbefolyásosabb nő között szerepelt a Forbes listán. 

 

 

 

 

 

Helen Suzman dél-afrikai politikus, emberjogi aktivista (1917–2009)

november 28, 2017 - 15:51

Germistonban született litvániai emigráns családba, 1937-től a a johannesburgi egyetem hallgatója volt. Moses Suzman orvossal kötött házassága után néhány év kihagyással folytatta tanulmányait, 1940-ben közgazdaságtanból diplomázott. 1941-től a South Africa's War Supplies Board statisztikusaként dolgozott, 1944-től az egyetemen tanított. A United Party képviseletében 1953-ban beválasztották a parlamentbe. 1959-ben alapító tagja volt a Progressive Party-nak, mely az apartheid megszüntetéséért küzdött.

Alva Myrdal svéd szociológus, politikus, diplomata, író (1902–1986)

január 28, 2017 - 00:57

1982-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki addigi tevékenységéért. Uppsalaban született, 1924-ben diplomázott és tanítani kezdett. Később az szociális és jóléti bizottságában dolgozott, 1951-ben az UNESCO társadalomtudományi osztályának vezetője lett.  1955-1961 között Svédország indiai nagykövetségét vezette. 1961-ben a szociáldemokrata párt képviselőjeként a parlament tagja lett, a genfi leszerelési konferencián ő volt a svéd delegáció vezetője.

Wangari Maathai kenyai emberjogi és környezetvédő aktivista (1940–2011)

szeptember 06, 2015 - 17:31

Az első nő, aki a nairobi egyetemen doktori címet és katedrát szerzett. Az első afrikai nő, aki PhD fokozatot szerzett állatorvosi szakon. Később a kar dékánja lett. Professzori kinevezése után férje elhagyta őt és három gyereküket, a válás indoka: Wangari "túl iskolázott, túl erős, túl sikeres és túl nehezen kezelhető” „nem engedelmeskedik a férfiaknak, ezzel megszegi az afrikai tradíciókat”.

Vida Goldstein ausztrál feminista (1869–1949) 

április 08, 2017 - 22:57

Az első nő a Brit Birodalomban, aki parlamenti képviselőválasztáson indult. Portlandban született, felvilágosult szellemű családba. Apja lányainak is alapos oktatást biztosított, anyagi és szellemi függetlenségre biztatta őket. Anyja a női egyenjogúság harcosa volt, Vida segített neki a Woman Suffrage Petition-t támogató aláírásokat gyűjteni. Belépett a United Council for Women’s Suffrage-be, 1899-ben elnökké választották. 1900-ban The Australian Women’s Sphere címmel alapított lapot. 1901-ben részt vett az American Women’s Suffrage Association nemzetközi konferenciáján.