"Férfias" sztereotípiák

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

"Férfias" sztereotípiák

június 22, 2011 - 07:25
Valamelyik nap beszélgettem egy pszichológussal. Ő azt mondta, hogy szerinte manapság a férfiak nehezebb helyzetben vannak, mint a nők. Először nem értettem. Miért lennének a férfiak nehezebb helyzetben, mikor köztudott, hogy a nőknek manapság sokkal több „szerepkörnek” kell megfelelni? Elkezdett foglalkoztatni ez a kérdéskör.

Kezdjük a sztereotípiákkal. Ezek megvannak mind a nőkre, mind a férfiakra vonatkozóan. Az évszázadok, évezredek alatt belénk nevelték a "férfias férfi", és "nőies nő" mítoszát. És akkor "hirtelen" képbe jött a feminizmus, és az antifeminizmus.

Acsády Judit c. tanulmányában olvastam a következőket – ezzel mutatnám be, hogy milyen képzetek voltak/vannak az ideális nőre vonatkozóan:

"Madách Imre az 1864-ben elhangzott akadémiai székfoglalójában esztétikai szempontból vizsgálja a nőt. A nők szépségét, elesettségükben, gyenge tehetetlen mivoltukban, labilis érzelemvilágukban ragadja meg. A nő az erős férfi lelkében oly érzéseket kelt, mint „elhagyott gyermek, hervadó virág, megdermedt madárka”, mint „utunkban fetrengő bogárka”. Az erő és az elesettség szembeállításával Madách pontosan jelöli ki a két nem közt fönntartandó hatalmi viszonyokat. A nőkérdés irodalmában sokszor felmerül a nő elesettségében, tudatlanságban, akarat nélküliségében, és természetesnek tartott érzékiségében rögzített szépsége. Madách Imre a szépséget vonja meg azoktól a nőktől akik nem elégszenek meg a rájuk szabott hagyományos szerepkészlettel."

A tanulmány arra is kitér, hogy Madách e nézetekkel messze nem volt egyedül: Falk Miksa szerint akkor marad „költői” a nő, ha férjének kiegészítője, felesége lesz, a politikától távol tartja magát és első kötelességének tekinti, hogy a „házi élet” apró- cseprő dolgainak szentelje magát. Madách barátja, Almási  Balogh Pál orvos egyenesen úgy nyilatkozik, hogy a nők biológiai adottságuknál fogva képtelenek az értelem magasabb világába emelkedni. Néhány évtizeddel későbbi vélemény szerint a tanult lány nem nőies, és a képzett értelmiségi nő kifejezetten „undort kelt”. 

A mai sztereotípiák talán már nem ennyire szélsőségesek. A mai felfogás szerint a nő: gyengéd, gyenge, érzékeny, megértő, szereti a gyerekeket, gondoskodó, önfeláldozó, esetleg „hisztis” vagy túlságosan érzelgős.  De a „régi” sztereotípiák is még éreztetik hatásukat: pl: "a nők matematikai/műszaki érzéke rosszabb, mint a férfiaknak."

A sztereotípiákból a férfiak sem maradhatnak ki! Az „igazi” férfi erőt, és tiszteletet sugároz. Intelligens, magabiztos, jól keres, eltartja a családját. Egy férfi nem mutatja ki az érzelmeit, egy „igazi” férfi soha nem sírhat. Ezek a sztereotípiák oly mélyen benne vannak a férfiak túlnyomó többségében, hogy még saját maguk is elhiszik, hogy egy férfi ezektől a tulajdonságoktól válik igazán férfivá.

Ezekkel egy nagyon nagy gond van. Mindig valamihez, valakihez viszonyítva lesz erős, okos, gazdag, bátor stb.  Ez a „valaki” lehet egy másik férfi. Egy másik férfihoz képest válik  Ő férfiassá, helyesebben férfiasabbá. De nagy többségében –főleg, ha az előző nem jött be- akkor egy nőhöz képest lesz erősebb, okosabb, magabiztosabb stb. Hiszen az „igazi” férfi a „törékeny” nő védelmezője, menedéke, támasza.

 Egy férfi ritka esetben lesz önmagában férfi, illetve férfias. Erre van egy idézet is Karinthy-tól,  így hangzik: „ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. De ha bejön egy nő, akkor már férfi. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába." Nos feminizmus ide- vagy oda, ezek a sztereotípiák sajnos még mindig tartják magukat. És ebből sok minden következik.

A feminizmus hatására, a mai nő már határozott, tanult, okos, el tudja magát tartani, esetleg még erős is. És – szerencsére – egyre több nő ilyen.  A mai nőt már nem kell támogatni, védelmezni, hiszen megvédi Ő saját magát is. Már pedig – mint említettem – a férfi máshoz képest lesz férfi. Persze még megpróbálja „eljátszani” a belésulykolt régi szerepkörét. Aztán rájön, hogy az a nő, a kit Ő védelmezne, az már korántsem olyan gyámoltalan; hogy a nő, már nem hajlandó eljátszani a neki osztott szerepet; hogy az a nő legalább olyan okos, és bátor, mint Ő. És szépen lassan kicsúszik a talaj a lába alól, hiszen Ő a férfi… Ettől először frusztrált lesz, majd kisebbrendűségi komplexus, a végén pedig jelentős önértékelési probléma alakul(hat) ki, amiről saját maga sem tud.  És mivel saját maga sem tudja, a problémát sem tudja megoldani (sztereotípiák negatív hatása), ami továbbra is ott lappang, és szépen lassan kifejti hatását. Kompenzálni kezd: jóval fiatalabb szerető(k), alkoholizmus, súlyos esetben drog.  Ha nyitott szemmel járunk a világban, észre lehet venni, hogy a férfiak rejtett önértékelési problémáinak milyen színes megnyilvánulási formái léteznek a felsoroltakon kívül is.

Itt jegyzem meg, ha egy nőnek van valamilyen önértékelési problémája, az soha sem rejtett. Egy nő mindig nyíltan panaszkodik: hogy pl: „hú de nagy fenekem van, vagy de szeretnék nagyobb melleket, de jó lenne fogyni” stb.  Én még nem láttam férfit a tükör előtt, amint éppen magát vizsgálja, és negatív megjegyzéseket tenne a sörhasáraJ.

Komolyra fordítva a szót, azt hiszem, ezért vannak a férfiak nehezebb helyzetben, mint a nők. Mentálisan. A beléjük nevelt sztereotípiáknak „köszönhetően”. Ezért van az, hogy az ilyen típusú férfiak nem szeretik az olyan nőket, akinek önálló gondolata van, és azt el is meri mondani.

És – legalábbis szerintem – ezért választ sok férfi kimondottan buta nőt. (De ezzel a probléma okát még nem szüntette meg…) Egy ilyen nő mellett férfiasabbnak érzi magát: erősnek, okosnak, bátornak.  Ha véletlenül az ilyen típusú férfi, mégiscsak okos nőt választott, akkor mindent elkövet, hogy a nő önbizalmát leépítse. Ennek is sok módja létezik: pl:  egy tipikus mondat: „mert a Te kezedben minden elromlik”, utána jön, az, hogy ismerősök előtt beszól, esetleg megalázza. Az ilyen jellegű lelki terrort nagyon kitartóan tudják alkalmazni a cél érdekében. A végeredmény: a nő önbizalma romokban hever. A férfi ezzel valóban elérte célját, bebizonyította, mégiscsak Ő az okosabb, és a nő nélküle „életképtelen”. Bármilyen furcsán is hangzik: a hímsovinizmus és a rejtett kisebbrendűségi komplexus nem kizárják, hanem még ki is egészítik egymást, méghozzá egész jól.

Az a férfi, aki nem küzd rejtett önértékelési problémával, az soha nem hangsúlyozza kényszeredetten az eredményeit, és a versenyszellem sincs meg benne annyira, hiszen tisztában van a saját maga értékeivel, és hibáival egyformán. Tisztában van vele, hogy minden ember különböző, és mindenki másban jó. Csak és kizárólag az az ember tudja elfogadni a többit embert olyannak, amilyen, aki saját magát is el tudta fogadni..Az ilyen férfi valóban egyenrangú félként fogja tudni kezelni a nőket.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Mit adott nekünk a szexuálpszichológia?

december 15, 2009 - 16:00
Lux Elvira (Fotó: Nol.hu)

A neten renget szexológus, szexuálpszichológus tevékenykedik, és nők is gyakran kérnek tőlük tanácsot. Gyakran előfordulnak tévében, rádióban is szakértőként (a különböző műsorok vagy rovatok állandó szexuálpszichológusokkal rendelkeznek). Ebből arra lehetne következtetni, hogy rengeteg tabut döntöttünk meg az utóbbi évtizedekben, felszabadultan szexelünk, és van megoldás a kisebb-nagyobb problémáinkra. Pedig dehogy. Úgy tűnik, ezek a „szakemberek” is csak a nők elnyomásában segédkeznek.

Létezik-e egyáltalán társfüggőség?

július 31, 2009 - 20:52

Társfüggőnek olyan embereket, elsősorban nőket szokás nevezni, akik teljesen kiszolgáltatják magukat szerelmi partnerüknek, és egyetlen vágyuk, hogy örömöt szerezzenek neki. Nem foglalkoznak saját igényeikkel, vágyaikkal, hiszen csak annyi a céljuk, hogy megtalálják a „nagy ő”-t, és ha már sikerült összejönniük vele, egy életre megtartsák. A jelenség – ahogy az elnevezésből is sejthető – hasonlít a drogfüggőséghez, vagy az alkoholizmushoz.