Tutsek Anna író (1865–1945)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Tutsek Anna író (1865–1945)

december 29, 2019 - 20:30
A két világháború közti időszak sikeres írónője.

Kolozsvárott született, elszegényedett tizenegy gyermekes nemesi család lánya. Olajgyáros nagybátyjának hála, gondos nevelést kapott. Könyvmolysága megijesztette szüleit, akik megpróbálták az olvasástól eltiltani, de ebbe belebetegedett. Így inkább torockói utazásra küldték, ami a kislány élvezett ugyan (még időskorában is nosztalgiával emlékezett rá), de nem érte el a kívánt hatást: visszatérve népszínműveket kezdett írni.

Ezért vonakodva tanárhoz küldték, aki a színdarabírásról lebeszélte, egy novelláját viszont elküldte a Fővárosi Lapoknak. A család ugyan próbálta letörni az önbizalmát (nem tartották lányhoz illőnek az írást, publikálást), de Tutsek hamarosan mégis a lap rendszeres szerzője lett, és az Ország Világ, A Hét és a Magyar Hírlap is rendszeresen közölte elbeszéléseit. Huszonkét éves, amikor első kötete, az Elbeszélések és rajzok megjelenik. Az újságoktól mint „rá nem szoruló úrilány” honoráriumot nem kapott - pedig a nagybácsi támogatásának fokozatos elvesztése miatt a család egyre kétségbeejtőbb helyzetbe került. Anna már elvégzett egy vasúti tanfolyamot és jegypénztárosként akart elhelyezkedni, de anyja büszkesége ezt nem engedte, inkább Pestre vitte a lányát.

Anyja azonban hirtelen meghalt, az pedig - még ha lett is volna pénz rá - szóba sem jöhetett, hogy egy fiatal, előkelő származású lány önálló háztartásban éljen. Végül a Singer és Wolfner Rt. megbízta egy fiatal lányoknak szóló lap szerkesztésével: ez lett a Magyar Lányok. A lap hamar népszerű lett, és - noha eredeti írói törekvései feladásával járt - évtizedeken át stabil egzisztenciát jelentett számára.

Harmincöt éves volt, amikor feleségül ment megözvegyült, kétgyermekes kollégájához, Tábori Róberthez. Született egy közös fiuk is. A boldog házasságnak a férj halála vetett véget - Tutsek három gyerekkel maradt egyedül. Ezután még többet dolgozott. A szerkesztői munka mellett rendületlenül írta a Cilike-regényeket. Kádár Judit szerint „talán sajátos kompenzációként, haláláig azt a nőknek másodrendű szerepet juttató patriarchális szemléletmódot, nőideált népszerűsítette, amelytől fiatalon oly sokat szenvedett”. Ugyanakkor más regényeiben szerepeltet olyan fiatal nőket, akik akik gyakran nehéz körülmények között képesek önálló életet teremteni maguknak (Kisanyám; Vidorka; Szerencse gyermeke).

1947 után mint „konzervatív írónőt” tiltották be.  

 Lánya, Tábori Piroska szintén író lett. 

Néhány munkája: 

  • Viola története;
  • Rózsák között;
  • Örvény és egyéb elbeszélések;
  • Cilike (regénysorozat);  
  • Nagymama naplója;
  • Évike följegyzései (regénysorozat);
  • Vetés és aratás;
  • Mikor a rózsák nyílnak;
  • Az utolsó Eörssy-lány.

 

Forrás:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Szőllősy Nina színész és költő 1843 - 1861

május 29, 2019 - 17:05

Színészcsaládba született, apja, Szőllősy Mihály vándorszínész társulatával járta az országot, öt évesen már szavalt a színpadon. Egy ideig Latabár Endre társulatának tagja volt, különösen népszínművekben ért el komoly sikereket. 16 évesen kezdett publikálni, elbeszéléseit, verseit többek között a Játékszíni Emlények, a Győri Közlöny, a Családi Kör közölte. Halála után a Hölgyfutárban jelentek  meg válogatott versei.

Gróf Teleki Sándorné "Szikra" író, feminista (1864-1937)

március 11, 2013 - 18:58
Teleki Sándorné Szikra (Tolnai Világlapja, 1914)

Kölcsei Kende Júlia (Juliska)  1864. márc. 7-én született Budapesten. Anyja a nagykállói Kállai Ida, apja (kölcsei) Kende Kanut országgygűlési képviselő volt, aki különösen fontosnak tartotta a kultúrát, a nemzeti művelődés ügyét. Júlia 1886-ban feleségül ment Teleki Sándor grófhoz (1861-1919), aki szintén foglalkozott újságírással.

Kende Júlia irodalomi szalont működtetett, amelyet a kor jeles személyiségei látogattak.

Elvi Sinervo finn író, költő, fordító (1912–1986)

május 02, 2019 - 21:11

Helsinki egyik munkáskerületében született, gyerekkorától kezdve lelkes könyvtárhasználó volt. 1935-ben diplomázott a helsinki egyetem bölcsészkarán. 1930-tól a szociáldemokrata párt ifjúsági tagozatának a tagja volt, később a kommunista párt támogatója lett. Ugyanebben az időben jelentek meg első versei és elbeszélései, 1934-től a Kirjallisuuslehti című irodalmi lap állandó szerzője lett. 1936-ban egyik alapítója volt a baloldali kötődésű Kiila irodalmi társaságnak. Első kötete a munkáskörnyezetben játszódó Runo Söörnäisistä című novellagyűjtemény volt.