Nem szerelemféltés, hanem gyilkosság: Néma Tanúk 2019

Olvasási idő
10perc
Eddig olvastam

Nem szerelemféltés, hanem gyilkosság: Néma Tanúk 2019

november 24, 2019 - 19:34
A nők elleni erőszak nem erkölcsi, hanem politikai kérdés - Gothár Péter „töredelmesnek maszkírozott” vallomása kapcsán mondta ezt a NANE által szervezett, szombaton megtartott Néma Tanúk felvonulás egyik felszólalója. A rendezvényen a Nőkért Egyesület is részt vett.

Fotó: Csoszó Gabriella

A közel negyedszázada rendezi meg a családon belüli és párkapcsolati erőszak meggyilkolt áldozatairól megemlékező Néma Tanúk felvonulást, melyre idén november 23-án szombaton került sor. Az eseményen a megölt nőket életnagyságú piros sziluettek jelképezik, rajtuk az áldozat nevével (ha ismert), életkorával, halála körülményeivel. A szervezők idén egy térképet is összeállítottak, feltüntetve rajta a bűncselekmények helyszíneit. A leggyakoribb elkövető a partner, vagy frissen elhagyott volt partner, de a gyilkosok közt előfordult báty és felnőtt fiúgyerek is. A rendezvény idén a Király utca 11-ben kezdődött, ahol segítők és áldozatok mondtak beszédet a kb. száz fősközöség előtt. A konferanszié Jaksity Kata, a jeltolmács Tápai Beatrix volt. 

Betlen Anna (Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség) erős nyitó beszédében kifejtette, hogy az erőszak jellegzetessége (szemben az agresszióval, aminek pl. önvédelem is lehet a legitim célja) a szisztematikusság, és a patriarchátusba (férfiuralom rendszerébe) ágyazódik, ezért is politikai, nem pedig erkölcsi kérdés. Az erőszak elkövetői nemcsak egyének lehetnek, hanem egész intézmények, amelyek a férfiuralmat szolgálják ki, és amelyekben nők is dolgoznak. A nemek közti egyenlőtlenség  a patriarchális intézményrendszer része, ezért nem megy ki vagy nem intézkedik családon belüli erőszak esetén a rendőr, nem tesz feljelentést az orvos, nem avatkozik be a szomszéd stb. A gyámhatóság nemi alapú méri a különélő szülők jogait és az általuk elkövetett szabályszegéseket: az anyát, ha nem kényszeríti az apával való találkozásra a sírva tiltakozó gyereket, keményen megbírságolja, ellenben a gyereket akár hónapokra elrabló apát büntetlenül hagyja. Az intézményi árulás, szögezte le Betlen, tulajdonképpen a patriarchátus normál működése. Azzal zárta beszédét, hogy ahogy a rabszolgaságot is eltörölték, úgy a nők elleni intézményesült erőszak sem fog örökké tartani. 

Fotó: Csoszó Gabriella

A gyerek mindenek felett álló érdeke? 

A következő felszólaló, Dr. Stiller Ibolya  egy édesanya, aki nyolc hónapja csak rácsokon keresztül láthatja most tizenöt hónapos ikreit. A gyerekek 2018 júniusában születtek. Az apa nem vette ki ellátásukból a részét, ennek ellenére Stiller anyai kompetenciáját folyamatosan és egyre agresszívebben megkérdőjelezte. Egy nap kijelentette a nőnek, hogy nem nyúlhat a gyerekekhez. Azonban ő maga nem tudta őket ellátni, hiszen nem szerzett benne gyakorlatot, ezért mégiscsak odaengedte a nőt - majd kirángatta a kezéből az egyik csecsemőt, és bezárkózott vele a fürdőszobába. A nő a bántalmazés elől az édesanyjához menekült. A férfi 2019. március 18-án egy láthatás alkalmával - amikor a nő a játszótéren jóhiszeműen hagyta, hogy volt partnere foglalkozzon, játsszon az ikrekkel - betette őket az autójába és elhajtott velük. Stiller azóta csak rácson keresztül, esőben, kánikulában, szélben, hidegben a gangon térdelve találkozhat a gyerekeivel. Az ok: a férfi így akarja kikényszeríteni a heti váltást, amire azonban Stiller ilyen körülmények közt érthető módon nem hajlandó, hiszen annak feltétele a szülők közti megegyezés, korrekt együttműködés, amit az az apa, aki képes a gyerekeket az anyjuktól elszakítani, nyilván nem valósít meg. Előállt egy másik, szerinte méltányos ajánlattal, de arra választ sem kapott az apa jogi képviselőjétől. Az apa a kis súllyal született, koraszülött gyerekeket orvoshoz sem hordja. A felfogadott bébiszitternek állítólag nincs kulcsa a lakáshoz (ez esetben napi több óra veszélyeztetés valósul meg,hiszen pl. tűz esetén nem tudja kimenekíteni a gyerekeket). Az anya segítséget kért a gyámhivataltól, a gyerekjóléttől és a bíróságtól is, de találkozott.  Az intézmények dolgozói ilyeneket mondtak neki "segítségképpen": 

Fogadja el, hogy minden férfi ilyen! 

illetve

Akkor is az apa neveli a gyerekeket, ha az anya meghal.

A hatóságok Stiller elmondása szerint egymásra mutogatnak, ezért nem született az ügyben közel egy éve döntés. Az apa ráadásul "elidegenítéssel" vádolja az anyát, mert a rácson keresztül azt merészeli mondani az ikreknek, hogy "leszünk mi még együtt". Ez lenne a gyerekek mindenek felett álló érdeke? - zárta e kérdéssel az anya a beszámolóját. 

Dr. Stiller Ibolya a meneten. (Fotó: Csoszó Gabriella)

Egy anyának sosem lehet igaza? 

Nagy Gabriellát volt férje éveken keresztül lelkileg, fizikailag és szexuálisan is bántalmazta. Az akkor háromgyerekes nő nagy nehezen kiszabadult a kapcsolatból és most már tudja, hogy nem ő a hibás a történtekért. Elmondása szerint a támogató környezet és a vallási közössége nagy támogatást jelentett neki, ahogy jelenlegi párja is, akivel közös kilenchónapos fiukat nevelik. A volt férj azonban nem nyugodott bele a helyzetbe és eljárások sorozatát indította a nő ellen, melynek eredményeképpen megszerezte a gyerekek felügyeleti jogát. Szinte napra pontosan egy éve a rendőrség agresszív hajtóvadászattal begyűjtötte és az apjukhoz hurcolta a zokogva tiltakozó, most 11, 9 és 7éves gyerekeket. 

Az édesanya ezeket a történteket a helyszínen nem fejtette ki részletesebben, mert elmondása szerint könyvet ír a megpróbáltatásairól. Ő is a hatóságok kettős mércéjéről panaszkodott:

Ha a gyerek nem mer beszélni az őt ért bántalmazásról a szakértőnek vagy a pedagógusnak (pl. mert traumatizált és fél), akkor ebből arra következtnek a hatóságok, hogy az erőszak meg sem történt. 

Ha viszont a gyerek beszél a történtekről, akkor (hiába írja le a szakértő, hogy szerinte igazat mond) ráfogják az anyára, hogy biztos betanította, és "megoldásként" elveszik a gyereket az "elidegenítő" szülőtől. 

A probléma gyökere, hogy a bíróságok kizárólag iratokból dolgoznak, amelyekben a szülők ellentétes dolgokat állítanak, és a bírók, megfelelő képzettség hiányában nem ismerik fel a családon belüli erőszakot. 

Az anyára azonnal rásütik, hogy nem együttműködő - pl. akkor is, ha nem tud munkaidőben bemenni a hivatalba,mert dolgozik! -, a hivatal nyakára járó apának viszont inkább igazat adnak, csak hogy megszabaduljanak tőle. 

A gyámhivatal azzal is kedvez akarva-akaratlanul a bántalmazónak, ha tanácstalanságában a feleket mediációra kötelezi. BÁNTALMAZÁS ESETÉN A MEDIÁCIÓ EREDMÉNYTELEN ÉS VESZÉLYES! Ez a külföldi jó gyakorlatokat összegző Isztambuli Egyezményben is szerepel, amelyet Magyarország évek óta nem hajlandó a jogrend részévé tenni. Ugyanakkor, szögezte le Nagy, a jelenlegi törvények sem lennének alapvetően rosszak - ha a hatóságok betartanák őket. 

Nagy Gabriella (Fotó: Nyíri András) 

 

A gyermekbántalmazás mint a nők elleni erőszak egy formája 

Dr. Spronz Júlia, aszakjogásza utolsó felszólalóként arról beszélt, hogy a különköltöztés után a gyerek lesz a nő feletti hatalomgyakorlás eszköze. A bántalmazó a gyereket általában nem veri, viszont kárt így is bőven okoz neki. 

Gyakran a terhesség alatt veszi kezdetét a bántalmazás, mely az esetek 10 százalékában vetéléshez vezet. 

A bántalmazó él a reprodukciós jogok korlátozásával is: ez alatt kényszerterhesség vagy kényszerabortusz értendő, attól függ, hogy a nő mit akar. (Annak az ellenkezőjét kényszeríti rá.) Az újszülöttet gondozó anya támogatásra, megerősítésre szorulna, a bántalmazó ehelyett leépíti az önbizalmát és folyamatosan megkérdőjelezi a szülői alkalmasságát. Ennek egy eszköze, hogy a szoptatást, hordozást kigúnyolja a férfi, de az is előfordul, hogy akkor üti a nőt, amikor a kisbaba a kezében van. Haladjunk tovább a kisgyerekkor felé:

magatartási probléma esetén a hatóságok hamarabb gyanakodnak autizmusra vagy SNI-re, mint családon belüli erőszakra

Figyeljük meg, mondta Spronz, ahogy a felelősség a bántalmazás következményeiért áttevődik az anyára.  A jogász ezután arra tért rá, hogy gyerekek tömegei sínylődnek a kényszerláthatás terhei alatt. Az anyát, ha nem kényszeríti tiltakozó gyerekét a bántalmazó apához (aki jellemzően sosem törődött vele túl sokat, és most is csak az anya elleni bosszú eszközének tekinti), százazres bírságokkal sújtják. Viszont ha a felügyeleti jogot megszerző apa akadályozza meg, hogy az anya találkozzon a gyerekeivel, akkor a gyámhivatal már nem ilyen keménykezű: mediációt ír elő. 

Tévhit, hogy a gyereket mindig az anyának ítélik, ez a kétezres évek közepe óta megdőlni látszik. A sokat emlegetett 90 százalékos arány csak a közös megegyezéseknél érvényes. Amennyiben mindkét szülő követeli a feléügyeleti jogot, úgy a bíróság az eseteknek csak 50 százalékában ítéli azt az anyának

- tájékoztatott Spronz. 

A hatóságok fenntartás nélkül ölelik keblükre a meggyőző fellépésű, simulékony modorú, hős édesapát -pedig a bántalmazó és az óvó szülő azonosítása nélkül nem lehet jó gyerkemvédelmi munkát végezni. 

Dr. Spronz Júlia (Fotó: Nyíri András) 

 

A beszédek után Urbanovits Krisztina és Kőszegi Judit színművészek felolvasták azoknak az áldozatoknak a neveit, akikről idén a NANE a sajtóból tudomást szerzett. Nemekre lebontott statisztika ugyanis, mondta Betlen Anna, nem készül a gyilkosságokról (sem). Az áldozatok közt 6 éves kislánytól 76 éves asszonyig minden korosztály jelen volt. Áldozatul esett több fiúgyermek is, akik édesanyjuk védelmére keltek az apával vagy nevelőapával szemben, vagy akiket a családirtó bántalmazó az anyával együtt kivégzett. Társadalmi réteg szempontjából sem lehet az eseteket általánosítani: az elkövetők közt nyelvészetből doktorált férfi is van, aki idős édesanyjával végzett. Az elkövetések helyszínei közt nagyvárosok és eldugott kistelepülések egyaránt szerepeltek. A gyilkosok közt több a visszaeső: egyiküket feltételesen szabadlábra helyezték, egy másik pedig távoltartás hatálya alatt ölt.

Urbanovits Krisztina és Kőszegi Judit (Fotó: Csoszó Gabriella) 

 

Ezután a résztvevők magukhoz vették a Néma Tanúkat, és az élen a NANE molinójával elindult a felvonulás. „Szolgáljatok és védjetek!”, „Nem szerelemféltés: gyilkosság”, „Jogunk van a biztonsághoz”, „Áldozathibáztatás helyett áldozatvédelmet!”, „Amikor vér folyik, már rég késő!”  – állt többek közt a transzparenseken. A Kúria és az EMMI épületénél a résztvevők összesen mintegy 27 követelést olvastak fel, melyek megírására előzőleg érintetteket kértek fel. 

Fotó: Csoszó Gabriella 

A Kúriánál a

  • megfelelő rendőri eljárás,
  • a nyomozási folyamat felgyorsítása,
  • a korrekt tárgyalás,
  • a másodlagos viktimizáció (az áldozat újratraumatizálásának) elkerülése és 
  • az elrettentő erejű ítéletek

érdekében emeltek szót az aktivisták.

Az EMMI épületénél többek közt 

  • a bántalmazóval való közvetítési eljárás mellőzését,
  • a kényszerláthatások eltörlését,
  • a gyerekrablások megakadályozását és szankcionálását,
  • a gyors, hatékony intézkedést és
  • a hatóságok dolgozói számára a nők elleni erőszakkal kapcsolatos képzést

követelték.       

Fotó: Csoszó Gabriella

Fotó: Csoszó Gabriella

Fotó:Csoszó Gabriella 

Fotó: Nyíri András 

Miután a menet fél öt körül a Kossuth térre ért, az áldozathibáztatás ellen küzdő  kampány alapítója, Szekér Viktória szólalt fel, aki elítélte a menet néhány résztvevőjét ért atrocitást. Ezután rátért arra, hogy nemrég utcai zaklatás áldozata lett, amire egy férfi ismerőse a következőképp reagált:

– Te bevonzod az ilyeneket.

– Nem, én vagyok az, aki beszél róluk 

- kontrázott rá Szekér. Miért gyűlöljük ennyire az áldozatokat? - tette fel a kérdést. Három lehetséges okot sorolt fel: 1. Szeretnénk abban hinni, hogy egy igazságos világban élünk, és az áldozatok történetei megingatják e hitünket. 2. Azt hisszük (és a populáris kultúra gyakran ezt sugallja), hogy a szeretetnek és a vonzalomnak köze van az erőszakhoz, 3. A volt áldozatok maguknak is szeretnék megmagyarázni, hogy miért kellett átélnünk ezeket a traumákat. Az áldozathibáztatás elveszi az áldozatoktól, hogy traumaként kezelhessék a traumájukat, és joguk legyen az empátiára, és hogy ne kelljen szégyenkezniük azért, mert valaki úgy döntött, hogy bántalmazza őket, mutatott rá a felszólaló.

A NANE és Nők Egymásért Mozgalom tagja, Szilágyi Zsófia lendületes beszéddel búcsúzott, melyben azzal biztatta a résztvevőket, hogy ők is tehetnek az erőszak ellen. Azonban a segítés mikéntje nem mindegy: fogadjuk el, ha az áldozat nem tud olyan gyorsan kitörni a bántalmazó kapcsolatból, mint ahogyan azt mi ideálisnak tartanánk.

Higgyünk az áldozatnak, ha úgy érzi, hogy nem biztonságos szembeszállnia a bántalmazójával!

- hívta fel a figyelmet.

Azt, hogy az ilyen érzés mennyire megalapozott lehet, sajnos igazolták a mécsesek, amelyeket a résztvevők az idén meggyilkolt áldozatok emlékére gyújtottak. A rendezvény egyperces néma csenddel zárult. 

Fotó: Csoszó Gabriella


Csoszó Gabriella összes fotója az eseményről: 

Nyíri András összes fotója az eseményről:  


Ha Önt vagy ismerősét családon belüli vagy párkapcsolati erőszak érte, hívja a NANE Egyesület által működtetett ingyenes segélyvonalat: 06-80-505-101, hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22h, szerdán 12-14h között!


Arról, hogy milyen lekezelő hangnemet engednek meg maguknak a hatóságok a segítséget kérő nőkkel szemben, korábban itt írtunk: 


Korábbi cikkeink az intézményi árulásról: 


Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Csak az „IGEN!” jelent igent - Mi a szexuális zaklatás és a szexuális erőszak? Mit tehetünk ellenük?

november 15, 2015 - 23:25

/Kép és szöveg: /

Mi a szexuális zaklatás?

Szexuális zaklatásnak számít minden olyan szexuális vagy romantikus közeledés és megnyilvánulás, ami sértő, zavaró, megalázó vagy ellenséges közeget teremt az áldozat számára. Szexuális zaklatás történhet többek között az utcán, iskolában, munkahelyen, buliban, táborban, elkövetheti egy-egy személy vagy egy egész csoport is. 

"Kövessük a lengyel példát!" - 16 akciónap a nők elleni erőszak ellen, záró sajtóközlemény

december 11, 2012 - 13:44

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és alulírott tagszervezetei üdvözlik a lengyel kormány azon döntését, hogy aláírja az Európa Tanácsnak a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Egyezményét. Mivel Magyarország még mindig nincs az Egyezményt aláírók között, várjuk a magyar kormány nyilatkozatát arról, hogy követi-e a lengyel példát, tervezi-e az Egyezmény aláírását.