A feminizmus egyik úttörője jómódú értelmiségi családba született. Alapos műveltségét jogász apja könyvtárában, szociális érzékenységét anyja jótékonysági útjain szerezte. Nő lévén egyetemre nem járhatott, de magánúton alapos jogi tudásra tett szert, ebben később ügyvéd férje is támogatta. Előadásokat tartott, cikkeket és könyveket írt a nők jogi és szociális kiszolgáltatottságának megszüntetéséért.  1907-ben létrehozta a nőjogokért küzdő Fédération nationale Saint-Jean-Baptiste egyesületet. 1908-ben megalapította  l’École d’enseignement supérieur néven a montreáli egyetem első nőkollégiumát, ahol apácák felügyeletével tanultak a nőhallgatók, köztük  lánya, Marie-Joséphine, aki az első francia-kanadai diplomás nő lett. A nők választójogáért harcolva 1922-ben az egyik legnagyobb megmozdulás szervezője volt.  A montreáli egyetemen konferenciaterem viseli a nevét, ő a Monument en hommage aux femmes en politique  szoborcsoport egyik alakja. 1997-ben beválasztották a Persons of National Historic Significance tagjai közé. 

A  Monument en hommage aux femmes en politique: Idola Saint-Jean, Marie Gérin-Lajoie, Thérèse Forget-Casgrain és Marie-Claire Kirkland.