Iráni nők fejkendő nélkül - Masih Alinejad iráni újságíró (sz. 1976)
Anyám akarja viselni a hidzsábot, én pedig nem nem akarom viselni. Irán mindkettőnk otthona kellene, hogy legyen
Anyám akarja viselni a hidzsábot, én pedig nem nem akarom viselni. Irán mindkettőnk otthona kellene, hogy legyen
Elsie Inglis 1864-ben, Indiában született, tíz éves, amikor szüleivel és testvéreivel visszatértek a skóciai Edinburgh-ba. Az élénk, jóeszű kislány orvos akart lenni. Skóciában a XIX. század nyolcvanas éveiben már járhattak nők egyetemre, ha nem is könnyen. Nem lehettek egy csoportban férfiakkal, gyakorlatot nem végezhettek ugyanazon az osztályon, jóval magasabb tandíjat kellett fizetniük, mint a férfiaknak. A szülők, Harriet és John Inglis művelt, széleslátókörű emberek, alapos nevelést biztosítottak valamennyi gyereküknek.
Az első angol feminista írónak mondott Mary Astell jómódú, szénkereskedelemmel foglalkozó Newcastle-i családba születik. A jóeszű gyereket pap nagybátyja latinra, franciára, matematikára, logikára és filozófiára tanítja. 18 éves korában, apja és anyja halála után London Chelsea negyedébe költözik. Hamarosan ismeretséget köt fontos politikai és irodalmi személyiségekkel, megjelennek vallásos tárgyú versei, élénk levelezést folytat a korabeli művészekkel és filozófusokkal.
Apja Emil Key földbirtokos, liberális politikus, akinek azonban a gyermeknevelés terén rendkívül szigorú elvei voltak. Ellen nem részesült formális oktatásban, a gyerekeket otthon eleinte anyjuk, majd egy német és egy francia nevelőnő tanította. 1868-ban a család anyagi okok miatt Stockholmba költözött, Ellen itt a téli hónapokban Jenny Rossander hölgyek számára tartott tanfolyamát látogatta, emellett sokat és széleskörűen olvasott, és apja mellett a titkári teendőket is ellátta.