Ellen Key (1849–1926) svéd feminista, tanár, pedagógiai reformer

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Ellen Key (1849–1926) svéd feminista, tanár, pedagógiai reformer

február 13, 2011 - 20:55
1849. december 11-én született a svédországi Sundsholmban Ellen Key, a „svéd Pallas”, „a radikális Európa nagynénje”, ahogyan a korabeli sajtó gyakran nevezte.

Ellen Key Hanna Pauli festményén

Apja Emil Key földbirtokos, liberális politikus, akinek azonban a gyermeknevelés terén rendkívül szigorú elvei voltak. Ellen nem részesült formális oktatásban, a gyerekeket otthon eleinte anyjuk, majd egy német és egy francia nevelőnő tanította. 1868-ban a család anyagi okok miatt Stockholmba költözött, Ellen itt a téli hónapokban Jenny Rossander hölgyek számára tartott tanfolyamát látogatta, emellett sokat és széleskörűen olvasott, és apja mellett a titkári teendőket is ellátta. 

1880-ban rövid ideig egy leányiskolában tanított, 1883-ban a stockholmi Munkásotthonban kezdett előadásokat tartani, a tanmenetben irodalom, történelem, művészetek, és a korabeli eszmei áramlatok egyaránt megtalálhatók voltak. Ellen Key fontosnak tartotta a népfőiskolák intézményét, ebben látta a nők továbbtanulásának egyik komoly lehetőségét.

Tanári munkája mellett rendszeresen publikált, kezdetben irodalmi esszéket, majd szociális és politikai jellegű cikkeket, különös tekintettel a nők problémáira, anyagi és erkölcsi kiszolgáltatottságukra, szavazati joguk megszerzésének fontosságára. Konzervativ körökben keményen támadták ateizmusát és a szabad szerelmet hirdető cikkeit. Nevét széles körben Om yttrande- och tryckfrihet (A szólás- és sajtószabadságról) című cikke tette ismertté. A korabeli pedagógustársadalom egyik részének komoly felháborodását, az oktatási reformok híveinek pedig lelkes helyeslését váltotta ki a Själamorden i skolorna (Lélekmérgezés az iskolában) című cikke. 

A századfordulón Ellen felhagyott a tanítással, sokat írt és előadásokat tartott, életműve több, mint harminc kötetből áll. 1900-ban jelent meg legismertebb, a mai pedagógusképzésben is alapvető jelentőségű könyve, a Barnets århundrade (magyarul A gyermek évszázada címmel adták ki). 1902-ben németül is megjelent, majd a nagy port felvert könyvet több nyelvre lefordították és így az egész világon ismertté vált. A Lifslinjer-ban (Életvonalak) azt mutatja be, milyen izgalmas intellektuális életet élhetnek a független és erősakaratú nők. A Kvinororelsen (A nőmozgalom) című könyvében feminista nézeteit, a nők erejébe vetett hitét, a Kriget, freden ochframtiden-ben (Háború, béke és a jövő) pedig pacifista meggyőződését hirdeti. 

Ellen Key 1926. április 25-én halt meg.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



A svéd "szüfrazsett tábornok": Signe Bergman

november 18, 2016 - 20:58

Jómódú családból származott, magántanároktól kapott alapos oktatást, több nyelven beszélt. Néhány évet Angliában dolgozott először unokatestvére, Martina Bergman-Österberg intézetében, majd a British Museum-ban. Hazatérése után a Sveriges allmänna hypoteksbank-ban  (Jelzálogbank) dolgozott. Megbotránkozást keltett pusztán azzal is, hogy egyedül élt, amikor egy magafajta középosztálybeli dolgozó nőktől a környezet elvárta, hogy a szemérmesség érdekében ketten osztozzanak egy lakáson. 

A svéd munkásnőkért: Gerda Meyerson

április 04, 2017 - 01:07

Jómódú családba született 1866-ban. Stockholmban az Åhlinska skolanban tanult. Korán kezdett érdeklődni a szociális problémák iránt, különösen a munkásnők helyzete foglalkoztatta, fontosnak tartotta élet- és munkakörülményeik javítását. 1898-ban megalapította a Föreningen Hem för arbeterskor-t (munkásnők egyesülete), melynek titkára volt. Alapító tagja volt a Centralförbundet för socialt arbete-nek (CSA, szociális munkások központi egyesülete). 1929-ben halt meg. 

Victoria Benedictsson svéd író, feminista (1850–1888)

március 23, 2017 - 14:15

A napjainkban egyik legjelentősebbnek tartott XIX. századi írónőnek Ernst Ahlgren álnév alatt jelent meg több regénye, novellája, színdarabja. Műveiben a korabeli nők életére fókuszált, a családban és a társadalomban egyaránt kiszolgáltatott helyzetükre. Naplója, Stora boken (A nagy könyv) és több más műve halála után jelent meg. Magánélete zaklatott volt, fiatalon férjhez ment egy nála majdnem harminc évvel idősebb, ötgyerekes özvegyemberhez. Victoria megismerkedett Európa legjelentősebbnek tartott kritikusával, Georg Brandes-szal, és beleszeretett.