A 35 éves Grigorij Ivanovics Selikov és 21 éves felesége, Natalja Alekszejevna Selikova 1783-ban hajózott ki Ohotszkból Alaszka felé. Kodiak szigetén, a Három Szentek öblében alapították meg az első orosz telepet. Kereskedtek prémmel, alkohollal és minden mással, ami jövedelmezőnek bizonyult. Az üzlet mellett Natalja iskolákat alapított, szorgalmazta a mezőgazdaság fejlesztését, Alaszkára hívta az ortodox egyház képviselőit, tanította az őslakos nőket. Számtalan földrajzi elnevezés őrzi a Selikov nevet.

A telep gyorsan gyarapodott, gazdagodott, hamarosan önellátóvá váltak, a Selikov kereskedőház komoly nemzetközi tekintélyre tett szert. Grigorij gyakran tett üzleti utakat, amíg távol volt, Natalja intézete az ügyeket otthon és a többi kereskedőközpontban. Árut küldött a vásárokra, intézkedett a kölcsönök és adósságok ügyében, utasításokat adott a kereskedőknek, vezette a háztartást, gondot viselt az egész háznépre, nevelte hat gyerekét és törődött a velük élő fiatal alaszkai bennszülöttekkel. 

Grigorij Selikov 1795-ben meghalt, üzlettársai szerették volna megszerezni a részét. Natalja komoly harcot vívott a korábbi partnerekkel és a többi kereskedővel. Célja eléréséhez II. Katalin cárnőhöz küldött petíciót, melyben bizonyította, hogy nemcsak feleség, de teljesjogú partner is volt, az üzlet őt illeti. Kérvényében különös figyelmet fordított férje eredményeire és saját szerepére ezekben. Mellékelte Selikov levelét, mely végrendeletnek is tekinthető, a levelet Grigorij lányának, Annának diktálta, és felesége tevékenységét ecsetelte:

„… feleségem részt vett tengeri útjaimon, melyen vagyonunkat gyarapítottuk, komoly szerepet vállalt a gyermeknevelésben, a ház és az üzlet vezetésében, teljes és fenntartás nélküli bizalmamat élvezi.”

II. Katalin cárnő halála előtt támogatásáról biztosította Selikovát, és ezt fiától és örökösétől, I. Pál cártól is megkapta. Komolyan nehezítette ellenfelei helyzetét, hogy Natalja Selikova 1797. november 1-én nemességet kapott, így rangban magasan a többi kereskedő fölött állt, és könnyebben teremtett kapcsolatot a hatalomban levőkkel. Ugyanebben az évben egyik partnere, Golikov kivonta tőkéjét közös üzletükből, de Selikova egy brilliáns művelettel megőrizte többségi részét és megerősítette vezető szerepét a kereskedővilágban.

1799. július 8-án megalakult a Russian-American Company, melynek létrejöttében a Selikov családnak komoly szerepe volt. A társaság egészen 1867-ig (akkor adták el Alaszkát az Egyesült Államoknak) hatalmas területeket tartott befolyása alatt. 

Milyen volt Natalja? Levelei alapján egy családját szenvedélyesen szerető, néha a könnyekig érzelmes nő, aki ha szükséges, érzelmeivel is manipulálni tudott, alkalmazottait szigorúan ellenőrzte, gondosan ügyelt a pénzre, de tudott nagyvonalú lenni. Üzleti ügyekben határozott, kifogástalanul tisztességes volt. 

Leszármazottai, akik ma Dél-Amerikától Afrikáig a világ minden táján élnek, a családi legendák szerint kemény asszonynak tudják. Valószínűleg ahogy öregedett, családi kapcsolataiban is szigorúbbá vált. Utolsó fennmaradt levelében kimondottan boldogtalan amiatt, hogy fia a katonai pályát választotta a kereskedelem helyett, és hogy ebben egyik nővére is támogatta.