Tisztelt lázadó nők és férfiak, tisztelt Egybegyűltek!

254 nappal ezelőtt gyűltünk össze először a Kossuth téren, a családon belüli erőszak külön tényállásként való kezelését akkor lesöprő parlamenti szavazás miatt. 254 napja volt a kormánynak arra, hogy hatékony, az áldozatokat valóban megvédő, az európai normáknak megfelelő törvényt alkosson. Nem sikerült.

Az áldozatok olyan törvényt kaptak, ami nem védi meg őket. Kihagyták belőle a gazdasági kizsákmányolást, kihagyták a lelki bántalmazást és a pszichés kényszerítést. Joggal tesszük fel a kérdést, miért ilyen szakszerűtlen a kormány? Nincsenek tudós jogászai? Nem ismerik a nemzetközi ajánlásokat? Nincs bepillantási lehetőségük a nyugati civilizációk jogrendjébe?

Nem hihetjük, hogy mindez így van. Egyetlen oka lehet a kormánynak, ami nem más, mint hogy hatalmával visszaélve igyekszik kijelölni a nők helyét a férfitársadalomban. A hatalom másodrendű állampolgárként, a nemzet gyarapodásának eszközeként tekint a nőkre. A nő vagy anya, vagy semmi.

A nők – Önök is, akik itt megjelentek -, csak akkor érhetnek el társadalmi elismertséget, ha feleségek, és szapora gyermekáldással sokasítják a nemzetet. Varga István képviselő szerint ebben az esetben nem éri a nőket bántalmazás. Balogh József pártja nem tekintette kötelességének Balogh József kizárását a pártból. Lázár János szerint "mi köze a pártnak ahhoz, hogy a magánéletében ki mit csinál?". A kormánypárti képviselők legfontosabb problémája az volt, hogy az „erőszak” kifejezést együtt lehet-e említeni a családdal. Ma már tudjuk, hogy a magyar családban nincs pofozkodás, ha mégis, akkor amennyi pofont kapsz, annyit is érsz.

Önök, akik itt összegyűltek, annyit érnek, amennyijük van. Akinek felesége van, annak egy alacsony elismertségű, törvényekkel minimálisan védett asszonya van. Aki nem kötött házasságot, annak még ennyije sincs, van valamije, de az nem tartozik bele a család fogalmába.

A hatalom teszi, ami neki tetszik. De mit tesz az ellenzék, és mit tesznek azok a most formálódó erők, akik leváltani készülnek a jelenlegi kormányt? Állíthatjuk-e, hogy nem férfiuralmi sémák szerint akarják újraformálni a jövőt? Felismerte-e az ellenzék, hogy a nők nélkül nem megy semmire? Az ország lakosainak több mint a fele nő. A változtatás igényével fellépő formációkban pedig még mindig fehér holló a nő. Uraim, Önök melyik században élnek?

Erről a színpadról szólítom fel Önöket, hogy a jövő újrateremtéséhez ránk, nőkre is szükségük lesz. Az Önök jövőváltoztatásából hiányzik a női kvóta, a női miniszterek kiválasztása, a nők társadalmi elismertségének helyén kezelése.

Ahol a nő a bokszzsák, ott nincs demokrácia, ahol a nők nem képviselhetik az érdekeiket, az nem parlament, és ahol a nők nem foglalhatják el a számuknak megfelelő kormányzati helyeket, az nagy tömegű embercsoport diszkriminálása. Ezért a Nők Lázadása nyilvánosan felszólít minden tiszta szándékú civilt, politikust és pártot, tartsák szem előtt a nők arányos képviseletét, vegyék emberszámba a nőket, mert az arányos kormányzatban és arányos parlamentben nem születhetnek diszkriminatív döntések. Ne fejetlen pártkatonák hozzanak döntést -férfiak a nőkről, férfiak az abortuszról, férfiak a családról –, hanem a társadalomban helyet foglalók, az 53% nő követeli a helyét.