"A különcség bélyege olyan ár, melyet a szűklátókörű világ mindig megfizettet a zsenivel." (Amy Lowell, Keats kapcsán)

Brookline-ban, Massachussets államban született előkelő család gyermekeként. Két fiú testvére volt, akik családi támogatással igen sokra vitték (csillagász, illetve harvardi professzor vált belőlük), de ő maga nem tanulhatott, mivel szülei ezt nem tartották nőhöz illőnek. Az intelligens lány ezt mohó olvasással és megszállott könyvgyűjtéssel próbálta kompenzálni. Fiatal nőként kiterjedt társasági életet élt, sokat utazott.

1902-ben kezdett el verseket írni, az első inspirációt Elenora Duse olasz színésznő alakítása nyújtotta számára. Magát az "imagist" iskolához sorolta. Új technikákkal, szabad versekkel, később haikukkal is kísérletezett. Irodalmi esszéket is írt (leginkább francia művek kritikáit), valamint egy kétkötetes életrajzot Keatsről. Ókori kínai költők, különösen Li Tai-po (701-762) verseit fordította illetve adaptálta. "The Sisters" c. versét költőnő elődeinek szentelte.

Megismerkedett Ezra Pounddal, aki később fő kritikusa lett. Azzal próbálta lekicsinyelni, hogy csak a pénze tette lehetővé, hogy kiadja verseit; ráadásul pajzsmirigy-probléma miatt állandósuló túlsúlya miatt a férfi "hippopoetess"-nek gúnyolta, noha nem ő találta ki, de előszeretettel ismételgette. (Azaz, bevetette a jól ismert taktikát: mivel nőről volt szó, a teljesítményről – melybe nehezebben tudott belekötni – a költő számára irreleváns külsőségekre terelte a hangsúlyt…)

Noha Lowell maga nem nyilatkozott magánéletéről, leszbikusnak tartották. 1912-ben ismerkedett meg Ada Dwyer Russel színésznővel, szerelmes, erotikus versei valószínűleg neki szólnak. (De elképzelhető, hogy csupán plátói, Boston Marriage típusú kapcsolat volt köztük.) A hírhedt, nyíltan leszbikus írónővel, (a Marlene Dietrich, Greta Garbo és Isadora Duncan időszakos partnereként is elhíresült) Mercedes de Acostával is hírbe hozták, ugyanakkor csak egy kevéssé személyes hangvételű levelezés maradt meg az affér "bizonyítékaként." A Russellel való kötelék viszont kitartott Lowell halálig (1925-ben, 51 évesen halt meg agyvérzésben), aki minden vagyonát a színésznőre hagyta. 

1926-ban poszthumusz Pulitzer-díjat kapott. A világháború után – a többi női szerzővel együtt – háttérbe szorították, de a 70-es években, a feminista kutatás idejében újra előtérbe került munkássága.

A Nyugatban Reményi József írt róla 1937-ben részben elismerő, részben kritikus bemutatást.)

Venus Transiens

Mond csak,
szebb volt-e Vénusz egykor
tenálad,
mikor fodor hullámokon
ívjáratos kagylóba lengett,
s a ráncoló víz
a part felé sodorta?

Vagy szebb-e Botticelli álma,
mint az enyém,
s azok a festett rózsabimbók,
amikkel megdobálta szíve hölgyét,
különbek-e,
mint a szavak, miket elédbe fújok,
hogy eltakarjanak a ködlő
ezüst csillámló fátyolába.

Libegve
állasz előttem
a hullámos, kék levegőben,
fényes szelek övével,
tiporva a verőfényt,
és a habok, mik megelőznek,
lágyan redőzik és zilálják
lenn a fövenyt a lábaidnál.

HAIKUK
Haiku in English
Terebess Gábor fordításai
Modern nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 155-157. oldal

Nüansz

Az írisz is hajlik
Ha pillangó száll le rá.

Őszi köd

Egy szitakötő
Vagy juharlevél puhán
Libben a vízre

Arány

Hold az égen és csillagok,
És sárga pillék repdesik be
Kertem fehér azálea bokrát.

A halász neje

Egyedül vagyok,
a fenyők közt úgy fúj a szél,
mint hullámok súrlása
a ladik oldalán.

Huszonnégy modern témájú hokku
A What’s O’clock (Minő óra), 1925, c. kötetből

VI

Hát reggel van.
Nem vigasztaltok,
Hideg-színű virágok?

IX

Ha mosolyogsz is,
bánat ül a szemedben.
Megsajnálhattál.

XV

Éj hever mellém,
Hideg mint egy éles kard.
Egyedül vagyunk.

XVI

Esett az éjjel.
Most, elhagyott hajnalon
Szajkók kiáltoznak.