Amszterdamban született, jómódú kereskedőcsaládba.

Az 1900-as évek elején kapcsolódott be a hazai nőmozgalomba, belépett a Nederlandse Vereeniging voor Vrouwenkiesrecht szüfrazsett egyesületbe, közvetlen munkatársa volt Aletta Jacobsnak. 1908-ban megválasztották az egyesület titkárává. Ugyanabban az évben az International Woman Suffrage Alliance (IWSA) kongresszusán megismerkedett és életreszóló barátságot kötött az amerikai Carrie Chapman Catt-tel. 1913-ban egyik szervezője volt a holland nők életét bemutató kiállításnak. 1915-ben a hágai nemzetközi nőkongresszus létrehozásában volt komoly szerepe. 1922-23-ban előadókörutat tett Catt-tel. 1924-ben nagyszabású ünnepséget szervezett Jacobs hetvenedik születésnapja alkalmából. 

Megválasztották az International Committee of Women for Permanent Peace (később Women's International League for Peace and Freedom, WILPF) titkárának. 1933-tól tagja volt a menekülteket támogató International Committee to Secure Employment for Refugee Professional Workers szervezetnek és a Dutch Comité van Waakzaamheid van Anti-fascistische Intellectueelen holland antifasiszta egyesületnek.

1935-ben két társával (Johanna Naber, Willemijn Posthumus van der Goot) létrehozták az International Archives for the Women's Movement (IAV) központot (jelenlegi elnevezése Atria Institute on gender equality and women's history). A nácik a gyűjteményt 1940-ben bezárták és feldúlták, de évtizedek múlva, kalandos módon került vissza - miután a kilencvenes években Moszkvában rábukkantak - 2003-ban Amszterdamba. 

A nácik 1941-ben a ravensbrücki koncentrációs táborba hurcolták, a következő évben valószínűleg a gázkamrában gyilkolták meg.