A Nőkért Egyesület üdvözli, hogy a kormány felismerte a nők elleni erőszak problémáját és lépéseket készül tenni a megoldás felé.

Egyetértünk az erőszakkal szembeni zéró tolerancia elvével. Üdvözöljük a feltételes szabadságra bocsátás szigorítását célzó törvénymódosítást, valamint az élet elleni bűncselekmények ítélkezési gyakorlatának felülvizsgálatát, mivel az elmúlt időszak kapcsolódó hírei rávilágítottak, hogy a túl enyhe ítéletek újabb elkövetőket bátorítanak fel. Üdvözöljük a szülői felügyelet és kapcsolattartás joggyakorlatának kilátásba helyezett felülvizsgálatát is: fontosnak tartjuk, hogy a bíróság felismerje, ha egy szülő kockázatot jelent a másik szülő és/vagy a gyermek biztonságára nézve.

Fontosnak tartanánk mindezek mellett, hogy az intézkedések a megelőzésre is terjedjenek ki: a családon belüli és kapcsolati erőszak visszaszorításának fontos eleme a szemléletformálás.  Bántalmazó kapcsolat ugyanis akkor jön létre, ha az egyik fél, jogosultságtudattól fűtve, hatalmat akar gyakorolni a másik felett. Ez viszont hazánk Alaptörvényébe ütközik, mely leszögezi: „az emberi lét alapja az emberi méltóság”, illetve „A nők és a férfiak egyenjogúak”. Véleményünk szerint ezért az oktatásban, erkölcstanban, családi életre nevelésben meg kell annak jelennie, hogy a családban az édesanya és az édesapa egyenrangú társak. Már gyerekekben és a fiatalokban időben érdemes lenne tudatosítani, hogy senkinek sincs joga fizikai erőfölényével visszaélnie, családtagjait bántalmaznia, valamint a partnerét, volt partnerét illetve az őt visszautasító személyt erőszakkal, zaklatással büntetnie.

Javasoljuk továbbá, hogy a tervezett változások fektessenek kellő hangsúlyt szakszerű beavatkozásra, a bántalmazó időbeni megfékezésére. A bántalmazók nem derült égből villámcsapásként ölnek: ha az asszonyverőket időben elzárnák, és elkülönítenék az áldozattól, akkor számos nő, édesanya és gyermek élete megmenthető lenne. Ennek érdekében fontosnak tartjuk, hogy az áldozatokkal kapcsolatba kerülő hatóságok dolgozói (rendőrök, ügyészek, bírók, gyermekvédelmi dolgozók) kapjanak szakmai képzéseket a családon belüli erőszakról, annak természetrajzáról, felismeréséről, bántalmazó és bántalmazott fél azonosításáról és a szükséges áldozatvédelmi lépésekről. Javasoljuk továbbá a törvények olyan irányú módosítását, hogy a bántalmazóval szembeni intézkedés ne a megfélemlített, poszttraumás stressz-szindrómás, érdekérvényesítésre nem, vagy csak korlátozottan képes áldozat feljelentési hajlandóságától függjön. Javasoljuk emellett a távoltartás GPS technológiával való betartatását, ahogyan az 2015-ben már fel is merült – jelenleg számos gyilkosság távoltartás hatálya alatt történik meg. Jeleznénk továbbá, hogy az EU-ban egyedül hazánkban nincs az elkövetők számára létrehozott szakmai intervenciós program a bűnismétlés esélyének csökkentése érdekében (ez nem azonos az indulatkezelési tréninggel, mert a bántalmazás nem indulatkezelési probléma!).  

Javasoljuk végezetül, hogy a Miniszter Asszony, illetve az erre a célra felállított munkacsoport a tervezett változtatások kidolgozásába vonjon be áldozatokat (számosan kerültek olyan helyzetbe az elmúlt hetekben, hogy csak a nyilvánosságtól remélhettek segítséget), valamint áldozatsegítő szakértőket is. Ők azok ugyanis, akik a saját bőrükön, illetve mindennapi munkájuk során tapasztalják az áldozatvédelmi rendszer jelenlegi hiányosságait. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a volt partnerét felismerhetetlenségig megverő erőszakos elkövető szabadlábon védekezik, a volt partnerét halálosan fenyegető zaklatót a rendőrök csak hazaviszik, a gyermekeit az édesanyjuk elől ráccsal elzáró apát nyolc hónapja egyetlen hatóság sem utasítja rendre – és mindannyian (ahogyan Egyesületünk is) üzenetek százait kapják hasonló helyzetben levő, kétségbeesett nőktől. Köszönettel vesszük, ha a kormány ezen a helyzeten változtat – már csak azért is, mert az erőszak büntetlensége üzenet a gyerekek, fiatalok, és a társadalom egésze felé. Üzenet, hogy bűncselekményt büntetlenül el lehet követni - ez pedig családellenes és nemzetromboló.  

Nőkért Egyesület

[email protected]

Budapest, 2020. január 8.