Nőügyek 2018 - Társadalmi problémák és megoldási stratégiák

CímNőügyek 2018 - Társadalmi problémák és megoldási stratégiák
Közlemény típusaBook
Publikálás éve2018
SzerzőkGregor, Anikó, and Eszter Kováts
Oldalak száma134
KiadóFriedrich-Ebert-Stiftung
VárosBudapest
ISBN978-615-80161-7-9
Összefoglalás

A 2018-as parlamenti választások másnapján futótűzként söpört végig az interneten egy 22 éves végzős óvónő vallomása. Ebben leírja, hogy óvónő anyja egyedül nevelte fel őt és húgát rendkívül alacsony fizetéséből; hogy most, hogy a húga leérettségizik, az anyja elesik a 13 ezer forintos családi pótléktól, ezért idősebbik lányát már nem tudja támogatni; hogy kezdő fizetése egy szoba ára lesz Budapesten; hogy húga az érettségi után elhagyja az országot. „Az én hazámban a 2 felnőtt csak úgy tudja magát eltartani, ha egymásra támaszkodik. Ha nincs egy pá- rod, haverod, akárkid, akivel közösen osztozol a költségeken; 22 évesen mehetsz vissza anyádhoz: aki már szintén nem tud eltartani, mert önmagának is alig jut” – fogalmazott. A gondoskodó szakmák megbecsültségének hiánya; lakhatási válság; elvándorlás; anyagi függőség; gyereküket egyedül nevelők helyzete; családtámogatási rendszer – olyan témák, amelyek együttesen kirajzolják a nők valóságát Magyarországon. Ám mintha a nők megélt valósága és a nők társadalmi helyzetéről folyó közbeszéd alig-alig érintkezne. Miközben egymást követik a szexuális zaklatással és párkapcsolati erőszakkal összefüggő botrányok, és számos mutató és statisztika kerül nyilvánosságra a nők és férfiak közti társadalmi egyenlőtlenségekről, ezek a hírek a társadalom széles tömegeit jóformán hidegen hagyják. A nemek egyenlőségének ügyéről vagy az államszocializmus erőltetett és felemás egyenlősítő politikája jut az eszükbe, vagy épphogy valamifajta nyugati importnak, úri huncutságnak tartják, amelynek semmi köze a mindennapok küzdelmeihez. Kutatásunkkal erre a helyzetre szeretnénk felelni. Más szóval: nőügyekkel foglalkozunk. Ismeretes, a kormányfő Magyarország egyesült államokbeli nagykövetének, Szemerkényi Rékának a visszahívását firtató újságírói kérdésre reagált úgy, hogy nem foglalkozik nőügyekkel. Joggal merül fel, hogy egy olyan országban, ahol ilyen kevés nő jut vezető pozícióba, az USA nagykövetének személye nőügy-e. Azonban foghegyről odavetett elszólásával sokkal inkább az általa nőügyeknek tartott kérdéseket minősítette. Ráadásul nem is igaz, hogy a magyar kormányzat ne foglalkozna nőügyekkel. Hogy csak egy példát említsünk: a 2018-as választások másnapján Orbán Viktor már bejelentette, hogy „demográfiai súlypontú kormányzás” következik, aminek értelemszerűen számos nőpolitikai vonatkozása van.

Természetesen mindez nem 2010-ben kezdődött – a nők ezt megelőzően is elsősorban családi szerepeiken keresztül voltak jelen a magyar közbeszédben. Ez 2010 óta tovább erősödött, a magyar kormánypártok a nőkről főleg mint anyákról beszélnek. Ebben a keretben születtek különböző foglalkoztatás- és családpolitikai intézkedések, melyek kedveztek nők bizonyos csoportjainak. A felkarolt nőügyek alapján úgy tűnik, hogy a Jobbikról sem lehet már elmondani, hogy tesztoszteron-párt volna, amely a nőket kizárólag a konyhában és szülőszobán tudja elképzelni. A politikai színtér ezirányú átrendeződése számos kihívás elé állítja azokat a politikai és egyéb társadalmi szereplőket, akik elkötelezettek a nők helyzetének javítása és a nemek egyenlősége mellett. Azért vágtunk bele ebbe a kutatásba, hogy feltérképezzük, milyen nehézségekkel, akadályokkal szembesülnek a nők a mindennapokban. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ezeket milyen nyelvezetben fogalmazzák meg: men - nyiben tekintik ezeket nemek közti egyenlőtlenségeknek, és mennyiben hasonlít a problémák megragadása ahhoz, ahogy azt a nők helyzetével foglalkozó aktivisták vagy politikusok teszik. Azt is meg akartuk tudni, hogy mennyire köszönnek vissza elbeszélésükben a közbeszédben domináns nőtémák, a nőket célzó leggyakoribb, tág értelemben vett politikai vagy mozgalmi üzenetek. Az is érdekelt minket, hogy az általuk legégetőbbnek érzett problémákban honnan várják a segítséget – mit gondolnak a partnerük, a családjuk, a kisközösségek, a civil szervezetek, a munkáltatók, a politika szerepéről. A Friedrich-Ebert-Stiftung budapesti képviselete ezért 2017 októbere és decembere között kutatást végzett Gregor Anikó szociológussal és a Závecz Research kutatóintézettel. A kutatás két részből állt: először hat fókuszcsoportos interjút vettünk fel nőkkel az ország különböző pontjain, majd egy ezen interjúkon alapuló országos, 1000 fős, valószínűségi mintán végzett kérdőíves felmérést készítettünk nők és férfiak körében. Az alábbiakban ennek a kutatásnak az első eredményeit olvashatják. A fókuszcsoportos eredmények bemutatása támaszkodik a Závecz Research munkatársai által elkészített gyorsjelentésre. Az eredményeket értelmezni is igyekszünk: ezekért az értelmezésekért mi, Gregor Anikó és Kováts Eszter vagyunk a felelősek – elképzelhető, hogy adható az általunk kínáltaknál meggyőzőbb magyarázat. A kötet végén az eredmények alapján javaslatokat is megfogalmazunk. Ezeket vitaanyagnak szánjuk a közös gondolkodáshoz a következő évekre. Bízunk benne, hogy kötetünkkel hozzájárulunk ahhoz, hogy jobban megértsük a magyar nők helyzetét, és a magyar társadalom hozzáállását a nemek egyenlőségéhez. Reményeink szerint a kötettel alapanyagot biztosítunk annak végiggondolásához, mit tehetnének a következő években azok, akik feladatuknak tekintik, hogy a nők társadalmi helyzetén javítsanak.

Webcímhttp://library.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/14461.pdf