Apák napja

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Apák napja

július 31, 2009 - 20:43
Az apák napja eredete 1909-re nyúlik vissza, amikor is egy amerikai polgárháborús veterán lánya, Sonora Smart Dodd Spokane-ben, Washington államban az anyák napi beszédet hallgatva arra jutott, hogy korán megözvegyülő, hat gyermekét egyedül felnevelő apja is megérdemelne hasonló tiszteletadást.

Az apák napja eredete 1909-re nyúlik vissza, amikor is egy amerikai polgárháborús veterán lánya, Sonora Smart Dodd Spokane-ben, Washington államban az anyák napi beszédet hallgatva arra jutott, hogy korán megözvegyülő, hat gyermekét egyedül felnevelő apja is megérdemelne hasonló tiszteletadást.

Erre hivatalosan is javaslatot tett, apja születésnapját, június ötödikét indítványozva az ünnep időpontjának, melyet végül június harmadik vasárnapjában állapítottak meg, és azóta a világ 52 országában ünnepelnek. Idén a jeles alkalom, június 21-ére esett, és, noha egyelőre még nem általános jelleggel, de néhányan már hazánkban is megtartották.

Mivel az anyák napi versikék nem győznek szorgalmazni a hagyományos minták alapján a gondoskodó, akár önfeláldozó anyaképet; az apák napja kapcsán érdemes foglalkozni azzal, milyen lehet az ideális apa. Az „elég jó szülő” fontos fogalma a pszichológiának, és a köztudatban is elterjedt. De csak mostanában jutottunk el oda, hogy ne csak azzal foglalkozzunk, mik a jó anyuka kötelességei, hanem azzal is, mi kell ahhoz, hogy valaki megfelelő apává váljon.

Feministaként nem gondolom azt, hogy a gyereknek az egészséges lelki fejlődéshez mindenáron „teljes” családban kell felnőnie, és hogy az egyszülős (és nem „csonka”!) családokat negatívan kellene minősíteni. Azzal a – sokak által megkérdőjelezés nélkül elfogadott – nézettel sem tudok azonosulni, ami szerint mindkét nemre elengedhetetlenül szükség van ahhoz, hogy a gyerekek „megfelelően” elsajátítsék a nemi szerepeket, és hogy ennek más szempontok fölé kellene rendelődnie. A gyereknek egyszerűen szerető, elfogadó szülőkre van szüksége, akik nem bántják őt. Emellett fontos az is, hogy a szülők/gondozók (bármilyen neműek is) kiegyensúlyozott, egyenlőségen alapuló kapcsolatban éljenek egymással. A hagyományos nemi szerepek (domináns apa, kiszolgáló anya) elsajátítása viszont fenntartja azt a téves társítást, mely szerint az ember biológiai neme meghatározza, milyen szerepet „illik” vagy kötelező betöltenie szűkebb és tágabb környezetében. Eme elvárásokhoz való kritikátlan alkalmazkodás a lánygyermeket később áldozatszerepre, míg a fiúgyermeket az elnyomó szerepére determinálhatja.

Ha viszont a gyerek az egyenlőségen, kölcsönös tiszteleten alapuló mintát látja otthon, akkor lehetőséget kap arra, hogy később boldog felnőttként élhessen majd, és gyerekeit is ebben a szellemben nevelje. Ha nem, akkor lehet, hogy egy életen át hordozza majd a traumát. Nem igaz ugyanis, hogy szigorúan kell nevelni, akkor majd „rendet tanul”, „rájön, milyen a világ”. A „kemény világban” való boldogulásra a közkeletű tévhittel ellentétben nem az készíti fel, ha otthon is zord környezetben kénytelen boldogulni, hanem az, ha a szeretet veszi körül egyfajta védőburokkal.

Mindebben azért van nagy jelentősége az apa viselkedésének, mert – még ha nem is mindenkinek tűnik fel – patrarchális társadalomban élünk, ahol a férfiak jól látható vagy burkolt módon a családban is igyekszenek megtartani természetesnek vett domináns pozícióikat. A legtöbb párkapcsolatban, családban fel sem merül, hogy lehetőség lenne olyan viszony kialakítására is, amiben senki sem nyomja el a másikat, senki sem akar a másik fölé kerülni. Az egyenlőséghez hozzátartozik, hogy mindkét nem kiveszi a részét a házimunkából, lehetőség szerint egyenlő arányban. Nem az a cél, hogy az apa „besegítsen” otthon (mert ez a megfogalmazás még magában hordozza azt a feltételezést, hogy a házimunka a nő feladata, és a férfi, ha kedve van (!) és elvégez belőle valamit, pusztán szívességet tesz) -, hanem az, hogy a terheket megosszák egymással, hiszen, mint tudjuk, a házimunka meg nem fizetett és társadalmi presztízst nem nyújtó tevékenység. Fontos, hogy a döntéshozatal is közös legyen; a látszategyenlőség néha rosszabb, mint a teljes egyenlőtlenség.

A jó apa tehát nem uralkodni akar párján és gyerekein, nem ragaszkodik férfitársai által vígan élvezett társadalmi kiváltságaihoz: ehelyett felismeri, hogy a nők és gyerekek felszabadításért, a hierarchia megszüntetéséért először neki, a családon belül van lehetősége tenni valamit. Az ilyen apa – azzal együtt, akire egy esetleges válás után is számíthatnak a gyerekei – megérdemli az ünneplést. Ráadásul, ahogyan sok családban anyák napján a nagymamákat is megünneplik – az apák napja jó alkalom a nagypapák felköszöntésére is. Megállapíthatjuk tehát, az apák napja azon kevés dolog közé tartozik, melyet az amerikai kultúrából nekünk is érdemes átvenni.

 

 

Progresszív lovagiasság? – a férfiasság változó formái

április 24, 2015 - 10:23
Hadas Miklós (fotó: FES)

A szokásosnál is nagyobb volt az érdeklődés „A férfiasság változó formái” című párbeszédfórum iránt, amely az alapítvány 2012 óta futó Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában című regionális projektje keretében valósult meg. A projekt keretében 2014-ben indult egy vitasorozat, Párbeszéd a nemek közti egyenlőségről címmel.

Anyaság és társadalmi szerepek

október 03, 2014 - 16:14

"Miként határozhatjuk meg az anyaságot a nemi szerepek kontextusában? Hogyan körvonalazódik az anyaság fogalma a különböző politikai és vallási nézőpontokból? Mit jelent az anyaság különböző szakpolitikai, és mit a feminista megközelítések számára? Milyen válaszokat lehet adni az anyasággal kapcsolatos társadalmi kihívásokra, ideértve a természetes szülést, a munkaerő-piac és a bérezés kérdéseit, valamint az egyedülálló anyák speciális szükségleteit? Beszélhetünk-e az anyaságról anélkül, hogy érintenénk az apaság kérdését?

Mi legyen a gyerek neve? Egy abszurd jogi helyzet

július 14, 2011 - 13:51

A. A volt férjemnek lenne egy partnere, aki nem házas vele (naná, hogy még nem), és lenne közös gyerekük, akkor ő írna egy papírt, hogy "én vagyok a gyerek apja", és kész. Az a név kerülne az anyakönyvi kivonat megfelelő rovatába. Nem kell hozzá orvos, ügyvéd, bíró, családjogász, csak egy toll, egy A4-es papír, meg két tanú. ...És a papíron (még) házas nő, akinek a válópere zajlik, s akinek hamarosan születik egy gyereke? Nos, neki még az utolsó menstruációja is dokumentált, és minimum háromszor-négyszer tiszteletét kell tennie a bíróságon a közeljövőben. B. helyzete – ahogy ő írja: „egyszerűbb nem is lehetne”, hiszen gondjai „csak” bürokratikus jellegűek. Éppen a házassági bontópere zajlik.

Olvasói levél: hogyan fonja körül a hímsovinizmus a női szerepeinket?

május 08, 2011 - 08:45
Fotó: PublicDomainPictures / Pixabay

c. cikkünk kommentjei között sokat beszélgettünk arról, hogyan viszonyul környezetünk, társadalmunk az . Olvasónk küldte ezt az írást, személyes hangvételű cikke arról, hogyan rombolja le a hímsovinizmus a nőiségünket mind a nél, mind a párkapcsolatunk viszonylatában. Köszönjük!

Csokor helyett önrendelkezést! - Anyák napi gondolatok

május 07, 2017 - 00:17

A patriarchátus a szavak szintjén mindig is kiállt anyaság intézménye mellett. A gyermekei vélt vagy valós szükségleteiért önmaga alapvető emberi szükségleiről is lemondó anya sztereotip alakja tökéletesen megtestesíti mindazt, amit a férfiuralom elvár a nőktől: a csendes láthatatlanságot, kiszolgáltatott, feltétel nélküli engedelmességet a férfiközpontú rendszernek, a takaréklángra kapcsolt szexualitást és szakmai ambíciókról való teljes lemondást.

A GYES esete a feminizmussal

július 31, 2009 - 21:02
A GYES esete a feminizmussal

A bölcsődék sorra szűnnek meg, az óvodákban egyre hosszabbak a várólisták, miközben azt is jól tudjuk, hogy egy kereset általában nem elég a háromtagú család fenntartásához. Szinte nem létezik részmunkaidős állás, és a munkahelyeken nem ritka a független nők előnyben részesítése az anyákkal szemben. Munkára szükség van, csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy ne dolgozzanak; nem beszélve arról, mennyire kiszolgáltatottá válik az a nő, aki elfogadja az anya és háziasszony kizárólagos szerepköreit.

„Nem négy évre tervezzük a gyereket” - a Friedrich Ebert Alapítvány párbeszédfóruma

május 12, 2015 - 21:37

Április 22-én tartotta a Friedrich-Ebert-Stiftung – 2012 óta futó Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában című regionális projektje, azon belül pedig a 2014-ben indult Párbeszéd a nemek közti egyenlőségről című vitasorozata keretében – „Az eltűnt népességrobbanás nyomában – A gyermekvállalással kapcsolatos diskurzusok” című párbeszédfórumát.