NőNyugat - színházi beszámoló

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

NőNyugat - színházi beszámoló

december 18, 2011 - 21:18
A Nyugat alapításának 100. évfordulójára született egy könnyen feledhető előadás az Örkény Színházban. Váradi Szabolcs állította össze elsősorban cikkekből, levelekből, de elhangzott egy-két vers is. Az ember kulturáltan végigülte, tapsolt, vállat vont, majd távozott.

"Bandika, mennyiért lennél helyettem asszony?" - Kaffka Margit levele Ady Endréhez

A Nyugat alapításának 100. évfordulójára született egy könnyen feledhető előadás az Örkény Színházban. Váradi Szabolcs állította össze elsősorban cikkekből, levelekből, de elhangzott egy-két vers is. Az ember kulturáltan végigülte, tapsolt, vállat vont, majd távozott.

Hogy honnan jött az ötlet, nem tudom, de valószínűleg ennek az előadásnak köze volt hozzá, a lényeg az, hogy Bíró Kriszta összeállított egy nőNyugat című előadást, és Mácsai Pál pedig megrendezte. Ennyit tudtam az egészről, és azt, hogy a közönségszervezőm, akiben ritkán csalódom, ajánlotta az előadást, és azt mondta, nehéz rá jegyet szerezni. Tény, gyanús lehetett volna, hogy évek óta folyamatosan játsszák, míg a másikat talán csak egyszer-kétszer adták elő.

A nőNyugat is elsősorban naplóbejegyzésekre, levelekre épül, és elhangzik néhány vers, dal itt is, de ez az előadás a nagyjaink előtti formális tisztelgés
helyett igazi emberi sorsokkal szembesíti a nézőket. Nincs benne semmi felemelő (írjuk a "férfi" Nyugat előadás javára, hogy abban sem volt sok), dráma és irónia annál több.

Öt színésznő mondja a szövegeket, megszemélyesítve, Harmos Ilonát, Kosztolányit, Karinthy-t, Kaffka Margitot, Ady-t, Böhm Arankát, Csinszkát, Babits-ot, Móriczot, stb. Bíró Kriszta zseniálisan válogatta össze és rakta egymás után ezeket a részleteket, de biztosan a rendezés és a színészi játék is hozzájárul ahhoz, hogy nem csak mélán bólogatva magunkban üldögélünk a széken, hanem percenként könnyekig meghatódunk a "szereplők" vergődésén, vagy hisztérikusan röhögünk azon, hogy mekkora gennyláda vagy éppen balfasz volt egyik vagy másik utcanév életében. A Nyugat folyóirat története a feleségek, szeretők szemszögéből nézve sokkal izgalmasabb, mint a alkotókéból.

Az én felsőfokú jelzőm egy írásra, egy filmre vagy egy előadásra a kegyetlen. Ilyennek tartom - például - a Tűz van, babám-at vagy Bíró Kriszta előadását. Közben is és azóta is azon gondolkodtam, gondolkodom, hogy nem volt-e túl kegyetlen - elsősorban - az összeállítás. Másodsorban a rendezés. Ezt az aggodalmamat aztán azzal altatom, hogy bár a irodalmi nagyjainkon röhögünk, az előadás a legtöbbet adja, amit egy színházi produkció adhat: az élmény általi tanulást. Igaz, halott emberek kárára. De akkor is. Szóval, így beszélgetek magammal az előadás óta.

 A műsor alig több mint másfél óra, de hihetetlenül sokrétű a mondandója, amiről a végtelenségig lehetne beszélgetni, azon ámuldozva, hogy kinek, mi jött le az egészből. Emlékmű, szociográfia, tanulmány a gender kérdésről a mának, stb. A mögöttünk mellettünk ülő gimnazisták beszélgetését kihallgatva csak annyit tudtam meg, hogy volt, aki néha-néha elvesztette a fonalat.

Aki elolvasta idáig a beszámolómat, és megnézi a nőNyugat-ot, remélem, nem azzal a várakozással ül be, hogy egy lélekemelő megemlékezésben lesz része. Az anyag annyira jó, hogy - valószínűleg - igazán kiváló (valójában nem találom a megfelelő dicsérő szavakat) teljesítményre insprirálta a többi résztvevőt, Mácsai Pál rendezőt, és a színészeket, akik közül mindenkinek voltak jó, jobb, még jobb, és egyenesen lehengerlő megnyilvánulásai: Für Anikónak Kaffka Margitként, Kerekes Viktóriának Harmos Ilonkaként, Lázár Katinak Adyként és Török Sophieként, Bíró Krisztának Holics Jankaként. És igazi nagy meglepetés volt számomra Gryllus Dorka fiatal Harmos Ilonkája és Csinszkája. Egyszerűen lenyűgöző volt például, ahogy egy mai fiatal celeb saját élményeként adta elő a színésznő találkozásait a két aranyifjúval (Karinthy, Kosztolányi).

Mindent összevetve, remélem, hosszú szériát él meg az előadás.

 

 

Kaffka Margit – Miért éppen ő? Hová tűntek a nők az irodalomból?

november 06, 2010 - 14:25

A Rózsaszín szemüveg címet viselő beszélgetéssorozat válaszokat keres arra a kérdésre, hogy hová tűntek a nők az irodalomból? Az írás a férfiak feladata? Nők tollából csak lányregények és lektűrök születnek?  Ki volt Kaffka Margit a magyar irodalomban? Mire volt képes? Miért ő az egyetlen kanonizált nőíró?

Határáthágás (Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül)

november 12, 2009 - 13:22

Galgóczi Erzsébet (1930 - 1989), a magyar irodalmi kánon perifériára szorult írója, aki Földes Jolánhoz hasonlóan még a Világirodalmi Lexikon kiegészítő kötetében sem kaphatott helyet, annak ellenére, hogy háromszor jutalmazták József Attila- és egyszer Kossuth-díjjal, igaz, míg korábban a rendszer keblére ölelte a munkásmúlttal is rendelkező Galgóczit, később – különösen 1956 után – kiesett a kegyeiből.

Ajánlott nőközpontú/feminista filmek listája

szeptember 09, 2010 - 11:49
Köszönjük a szerzőnek, hogy engedélyezte a lista átvételét!

Első megjelenés: Réka M. Cristian. “Gender and Cinema: All Sides of the Camera” in Réka M. Cristian & Zoltán Dragon. Encounters of the Filmic Kind: Guidebook to Film Theories. Szeged: JatePress Szegedi Egyetemi Kiadó, 2008, 83-104. (Ez a lista a 103. oldalon található.)

A dőlt betűs részek a szerkesztő kiegészítései.

 

Nőközpontú/feminista filmek

 

Where Are My Children (1916, dir. Lois Weber)

Mantrap (1926, dir. Victor Fleming)

A Homofóbiaellenes Világnap alkalmából: The Kids Are All Right (2010) – film egy leszbikus család életéről

május 17, 2011 - 10:08
A filmekben, sorozatokban egyre gyakrabban fordulnak elő meleg, illetve leszbikus szereplők. Ezek az ábrázolások ugyan új sztereotípiákat termelnek ki (nem minden meleg férfi excentrikus, magas hangtónusú humorzsák, aki szereti a rózsaszínt és szívesen vásárolgat hetero barátnőjével :) és nem minden leszbikus nő rövid hajú, férfias öltözetű, és visel sötét keretes szemüveget :) ), ugyanakkor megítélésem szerint jótékony hatásúak is lehetnek, rögtön mert egyáltalán láthatóvá teszik a homoszexuális embereket, és a társadalom hasznos tagjaként (gyakran pl.

Conchita Wurst vs. Harrach Péter

május 11, 2014 - 17:44
Harrach Wurst

Valóságos morális pánikot váltott ki, hogy az idei eurovíziós dalfesztivált az osztrák "szakállas nő"-ként emlegetett Conchita Wurst nyerte. A felrobbant Facebookon a kommentelők pusztuló társadalomról, iszonytató erkölcsi relativizmusról, nők számára kötelező és férfiak számára szigorúan megtiltott szakállviselésről, fenyegető világvégéről, Szodomáról, Gomorráról, és utcán ürítkező járókelőkről értekeznek. Legszembetűnőbb azonban - a youtube nemzetközi kommentjei közt is - a gyermekek miatti aggodalom. Hogyan hat a kis lelkükre, ha meglátnak egy szakállas nőt a tévében? Mi lesz, ha, horribile, dictu, kedvet kapnak a látottak utánzásához?

Maya Angelou: Mégis szállok

április 26, 2018 - 23:10

Átírhatod a történetem
Köpködhetsz rám hazugságot,
Beletaposhatsz a mocsokba
De mint a por, mégis szállok.

Dühít, hogy pimasznak találsz?
Miért nézel sötéten felém?
Tán elhiszed, hogy olaj tör fel
A nappalim közepén.

Mint holdak és napok,
Értve az idő ritmusához,
Mint felszökő remények,
Mégis szállok.

Azt hiszed, hogy összetörhetsz?
Leshetsz, míg görnyedve állok?
Könnyem fakad, földre szakad,
Szemlesütve sírdogálok?

Az önérvényesítő nő Kertész Ákos Makrájában

november 20, 2009 - 10:20

Kertész Ákos nevét többnyire a hetvenes években olyannyira népszerű és sokak által forgatott regénye, a Makra tette ismertté, melynek középpontjában egy korszerűtlenül becsületes férfi önmegvalósítási kísérletei állnak. Makra Ferenc, lakatos, igyekszik belesimulni környezetébe, háttérbe húzódni, de ez egyet jelentene azzal, hogy hazudik, szerepeket játszik, amire viszont a hagyományos erkölcsökhöz való - olykor görcsös - ragaszkodása miatt nem képes.

Női karakterek és science-fiction 2.

január 26, 2010 - 04:07
A szerző rajza

Asimov volt az első író, akivel olvasóként találkoztam még általános iskolás koromban. Azonnal beleszerettem a történeteibe, és ez a szerelem a mai napig megmaradt. Bár felnőtt fejjel be kell ismernem, keveslem a meghatározó női karaktereket a regényeiből, ennél több hiányosságot nem tudnék felróni nagy kedvencemnek és példaképeim egyikének. Talán ezt sem tehetném meg, hiszen egy korábbi nemzedék szülötteként egészen más világban élt, alkotott. Igaz az is, hogy ha végignézzük a sci-fi regényeket, máshol sem a nőnemű főhősök az igazán jellemzőek.