"Partizánwirtschaftban élek..." - emlékezés Gobbi Hildára születésének 100. évfordulóján

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

"Partizánwirtschaftban élek..." - emlékezés Gobbi Hildára születésének 100. évfordulóján

február 23, 2013 - 15:25
Az LMBT Történeti Hónapra vonatkozó rövid felvezetés után a résztvevők azzal indítottak, hogy a Közben...-t újraolvasva számos összecsengést látnak a mai politikai helyzettel, különös tekintettel a szélsőjobboldali, antiszemita eszmék terjedésére."Nem csak a színésztársadalomnak, de a magyar nőknek is szükségük lenne egy Gobbi Hildára" - jelentette ki Anna; és ahogy a beszélgetés során a legendás színésznő személyisége kibontakozott, csak egyet tudtam vele érteni.
Február 22-én a budapesti Vis Major klubban, keretében, a Labrisz szervezésében pályatársai, barátai: Szegvári Katalin újságíró, Szolnoki András gyártásvezető és Szalay Krisztina színművész bejátszásokkal tarkított beszélgetéssel, író moderációja mellett idézték meg a 100 éve született Gobbi Hilda alakját, többször hivatkozva Közben... című önéletírására.
 
Gobbi Hilda 1913-ban született Budapesten. Szí­niakadémia tanulmányait 1935-ben fejezte be. A Nemzeti Színház szerződtette, s a társulat tagja volt 25 éven át. 1960 és 1970 között a József Attila Színház, 1971-től 82-ig újra a Nemzeti Színház, majd 1982-től haláláig a Katona József Színház művésze volt.
 
Kiváló szí­npadi alakí­tásai mellett, komoly szerepet vállalt a közéletben is. Kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Szí­nészmúzeum, a színinövendékeknek a Horváth Árpád Kollégium, az idős szí­nészek számára pedig a Jászai Mari és az Ódry Árpád Szí­nészotthon. A Színházművészeti Szövetségben, valamint a Szí­nész Szakszervezetben sokat tett rászoruló szí­nésztársaiért. Végrendeletében vagyona egy részéből megalapí­totta az epizodistáknak kiosztott Aase-dí­jat.Tiszteletére 2001-ben alapí­tották meg a Gobbi Hilda-dí­jat, a pályájuk delén túl lévő, korábban nem dí­jazott szí­nészek számára.

A Nemzeti Színház ügye mindig fontos szerepet töltött be életében. A háború után fizikai munkával tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépí­tésében. A Blaha Lujza téri épület 1965-ös felrobbantása után szí­vügyévé vált az új Nemzeti Színház felépí­tése. 1983-ban a 70. születésnapjára kapott 100. 000.- Ft értékű takarékbetétkönyvének teljes összegét ajánlotta fel az új Nemzeti Színház első alapkövére. A felajánlást követően országos gyűjtési akciót kezdeményezett, amelynek során 3,3 milliárd Ft gyűlt össze. Nagy álma volt, hogy láthassa még az új Nemzeti Színház létrejöttét, de ez 1988-as haláláig nem valósult meg.

(Életrajzi adatok: )

 
Az LMBT Történeti Hónapra vonatkozó rövid felvezetés után a résztvevők azzal indítottak, hogy a Közben...-t újraolvasva számos összecsengést látnak a mai politikai helyzettel, különös tekintettel a szélsőjobboldali, antiszemita eszmék terjedésére.
 
Nemcsak a színésztársadalomnak, de a magyar nőknek is szükségük lenne egy Gobbi Hildára
 
- jelentette ki Anna; és ahogy a beszélgetés során a legendás színésznő személyisége kibontakozott, csak egyet tudtam vele érteni.

A három meghívott vendég elmesélte, miként ismerkedett meg vele. A legmegrázóbb történet Szalay Krisztináé volt, aki pályakezdőként Gobbi Hilda egyik utolsó partnere volt, és éppen egy gonosz, a nagymama halálát kívánó unokát kellett eljátszania Az esküvő c. darabjában, az akkor már beteg színésznővel, ami lelkileg nagyon megviselte. A Csirkefej c. Spiró-drámából láthattunk bejátszást, ami szintén az utolsó munkák közé tartozott: televízió számára vették fel, közönség nélkül, de Gobbi az öregasszony szerepében olyan katarzist tudott kiváltani, hogy Szolnoki András beszámolója szerint a jelen levő kollégák megkönnyezték az alakítást. A másik bejátszásban a színésznő a felvételijén előadott verset mondta el.


 
Ady Endre: Sóhajtás a hajnalban
 
 
Óh, pírban fürdő
Szépséges világ,
Pihent testeknek
Boldog, lomha kéje,
Rejtelmes, fényes,
Ezer puha fészkű,
Gyönyörű város.
Óh, szent hajnal-zengés:
Élet szimfóniája,
Csodálatos Élet,
Be jó volna élni.
Mennyi öröm zúg
És mind a másé,
Mennyi arany cseng
És mind a másé,
Mennyi erő küzd
És mind a másé,
Mennyi asszony van
És mind a másé,
Mennyi új kéj zsong
És mind a másé,
Mennyi szándék tör
És mind a másé,
Mennyi minden van,
Mennyi szép minden,
Mennyi szent minden
És mind a másé.
 

 
A beszélgetők többször hangsúlyozták: Gobbi Hilda egy közéleti személyiség volt: "vele locsogni nem lehetett", "ő csak ügyek kapcsán barátkozott",
és az általa felkarolt célokért - pl. a színészmúzeum létesítése, vagy a Nemzeti újjáépítése - teljes odaadással dolgozott. Persze az ilyen fajta aktivizmust kísérő cinizmus sem hiányzott belőle:
 
Ebben az országban boldogan lehet élni, csak az ember ne akarjon semmit csinálni, mert akkor jaj neki
 
Ugyanakkor visszatérően szóba került, mekkora energia, fittség jellemezte még hetven fölött is. Emellett rendkívüli segítőkészsége, figyelmessége is fontos tulajdonsága volt: "Hihetetlenül tudott figyelni emberekre, számon tartott születésnapokat, évfordulókat" - az egyik vendég egy saját kezűleg előre becsomagolt ajándékokkal telizsúfolt kis szobára emlékezett.
 
Mindemellett nagyszájú, öntörvényű, lázadó szellemként írták le. E kívülállásában tulajdonképpen elsikkadt leszbikussága, ami a visszaemlékezők szerint egyáltalán nem okozott számára még az ötvenes években sem problémát. Sokan nem is tudták róla (bár ebben a jelenlevők véleménye megoszlott), és partnereit, Temessy Hédi színművésznőt, majd írót elfogadták. Gobbi Hilda nem is tűrte volna a kritikát: egy anekdota szerint (aminek valóságtartalmáról szintén megoszlott a vélemény) amikor a szemére vetették a "szocialista erkölcsbe" ütköző leszbikusságát, visszaadta a párttagságát. Másik visszaemlékezés szerint "amikor csak belépett egy kocsmába, leplezetlenül csajozott", de a flörtnél nem ment tovább, akik ismerték, úgy vélik, monogám típus volt.
 
A harmadik bejátszásban Gobbi a kedvenc verseit mondta el, majd láthattuk Peer Gynt édesanyjának szerepében. Ennek kapcsán Szolnoki hangsúlyozta, hogy a színésznő az epizódszerep megformálásának jelentőségével is tisztában volt - ha jól sikerül, a néző lehet, éppen ezt viszi haza - ezért alapította meg az Aase-díjat. A kiemelt jelenetben éppen a meghalást játszotta el - közel a saját halálához.
 

Ady Endre: A ló kérdez

Lovamra patkót senki nem veret,
Be szerencse, hogy senki sem szeret:
Döcögök, lógok követlen úton
S hogy merre megyek, nem nagyon tudom.

S a rossz úton, mert minden ellovan,
Felüti néha fejét a lovam
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?

_________

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (részlet)

...Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szivem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az az úrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.


   
Az egyik utolsó kérdésként felmerült, hogy most, amikor a politika ismét rátelepedett a művészetre, miért nincs színészlázadás? A jelenlevők ezt álláshiánnyal, megélhetési gondokkal magyarázták. A beszélgetők úgy vélték,
 
a jelen politikai helyzetet látva Gobbi Hilda üvöltene, egy tévéje nem maradna otthon, mert a papucsát belevágná.
 
Lázadjunk helyette. 
 
 
alt
 
 
 
 

 

 

"Csupa virág a két-Ádámos éden" - Irodalmi est a Budapest Pride Héten

július 13, 2013 - 11:10
Nádasdy Ádám

Az egyik unásig hangoztatott ellenérv a "melegfelvonulással" szemben, hogy e "feltűnősködés" helyett "inkább kulturális eseményeket kellene szervezni". Nos, a helyzet az, hogy - noha ez a "parádéhoz" képest elenyésző mértékben jelent meg a sajtóban, médiában - a Budapest Pride egy egész hétig tartott, július 1. és 7. között, számtalan gazdag programmal: kiállítással, workshopokkal, irodalmi esttel.

"Benne vagy a történetünkben?" - az első magyar LMBT történeti hónap

február 12, 2013 - 21:57
Nádasi Eszter (Labrisz) és Hanzli Péter (Háttér) a megnyitón (Fotó: Erdélyi Tea)
Február elsején a Vörösmarty Moziban indult útjára az első magyar LMBT Történeti Hónap, melynek célja, hogy a közel harminc ingyenes programmal ráirányítsa a figyelmet a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek történelmi és kulturális jelenlétére egykor és ma.

„Az erkölcs csak hallgasson” – az Amor Lesbicus a háború előtti orvosi irodalom tükrében

február 18, 2013 - 15:49
Gustave Courbet: Az álom
Borgos Anna (irodalmár, pszichológus, a Labrisz egyik alapítója) informatív és egyben szórakoztató, jó hangulatú előadására az első magyar LMBT Történeti Hónap keretében került sor február 7-én, csütörtökön a Brit Nagykövetségen.

1. A korszak jellemzői

Az első Schwimmer-szoba Magyarországon - beszámoló a megnyitóról, képgalériával

június 09, 2012 - 10:11
Retek Erika és Antoni Rita (KATTINTS A KÉPRE a galéria megtekintéséhez!)

„le akarjuk rombolni azt a szörnyű hazugságot, amely az emberiség felénél a tudást: szégyennek, bűnnek, a legveszedelmesebb tudatlanságot: ártatlanságnak, a szellemi sötétséget: nőies bájnak, a természetellenesen megkínzott és elkorcsosított testet: szépnek, a társadalom iránti érdeklődést modern hóbortnak nevezi.” ( 1907)

Sylvia Plath - Hajsza

január 02, 2010 - 10:37

 

Egy párduc üldöz szüntelen,
Rögtön megöl, ha utolér.
Fákat perzsel a sűrű vér,
Jár, mint a nap, fenségesen.
A nyomomban van, közeleg,
Lépked feketén és puhán,
Varjú károg a tüskefán:
Vad, végzetes vadászat ez.
Szédít a forró, déli nap,
Szikla szaggat és tüske tép.
Vérében miféle sötét,
Érzéki vágyak izzanak?

NőNyugat - színházi beszámoló

december 18, 2011 - 21:18

"Bandika, mennyiért lennél helyettem asszony?" - Kaffka Margit levele Ady Endréhez

A Nyugat alapításának 100. évfordulójára született egy könnyen feledhető előadás az Örkény Színházban. Váradi Szabolcs állította össze elsősorban cikkekből, levelekből, de elhangzott egy-két vers is. Az ember kulturáltan végigülte, tapsolt, vállat vont, majd távozott.

Kortárs fotóművészet és Csongrád megye

szeptember 11, 2009 - 13:06

Az, hogy az alkotások területén is ilyen színes-e a felhozatal, már csak a megnyitón derült ki. A kiállítást Dr. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke nyitott meg, majd átadták a fődíjat (Filep László), a 4 különdíjat (Marton Ferenc, Szabó Ferenc, Szita László, Törköly József), illetve az ajándékcsomagokat a legfiatalabb és a legidősebb kiállítónak.

Sylvia Plath: Függőleges vagyok

január 03, 2010 - 17:47

De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet,
Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet,
Márciusban nem hozok új levelet,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincsenek láttomon Ah!-ok, nem kerülök
mutatós festményre,
Tudatlanul kell nemsoká ellhulnom,
Hozzám képest egy fa halhatatlan,
S egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom,
együtt.

Sophie Calle Modus vivendi című kiállítása a kiszolgáltatottságról és a sztereotípiákról

július 30, 2016 - 16:07
Sophie Calle (Fotó: elperiodico.com/Danny Caminal)

Sophie Calle világhírű francia író és fotós, különös installációival és egyedi tematikájú kiállításaival bizonyítja, hogy az írói készségek és a művészi látásmód milyen csodálatos módon kiegészíthetik egymást. A művésznő egyik leggyakoribb témája az emberi kiszolgáltatottság konceptuális ábrázolása.

ANYAhangon író íróNŐ regénye a NŐI tapasztalatokról - beszámoló Lovas Nagy Anna: Verazélet c. könyvének bemutatójáról

szeptember 25, 2011 - 12:43
Lovas Nagy Anna lányával, Flórával

A kötetet Bódis Kriszta mutatta be, akivel a sokadik írószemináriumon ismerkedett meg a szerző. Bódis Kriszta volt, aki az elmúlt években nyomon követte és tanácsaival segítette a könyv létrejöttét. Az érkezőket Darvas Ferenc zeneszerző zongorajátéka fogadta, aki zenéjével kellemes hangulatot teremtett a bemutatónak. Lovas Nagy Anna vendége volt Bárdos Deák Ágnes is, a Kontroll Csoport egykori énekesnője, aki szintén írással foglalkozik és érdekli az alternatív kultúra, valamint a kisebbségek helyzete, ezért örömmel vállalta az írónő felkérését.

A költészet napja 2. - egy kortárs magyar költőnő új kötete

április 11, 2011 - 13:08

Nemrég a következő levelet kaptam, úgy gondolom, a költészet napja éppen megfelelő a megjelenésre - szerk.)

 

"Kedves szerkesztö!

 

Szeretném felhívni egy nemrégiben megjelent verseskötetemre a Nökert honlap figyelmét.

A verseskötet címe Feloldozás, és irtam egy rövid önrecenziót erröl ami megjelent a kiadó honlapján ( le kell menni az aljára lapnak):

http://aghegy.hhrf.org/index.php/K%C3%B6nyveink