Határáthágás (Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Határáthágás (Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül)

november 12, 2009 - 13:22
Kiss Noémi azt írja, Galgóczi Erzsébet kapcsán, hogy nőírónak lenni szopás Magyarországon – a szónak abban az értelmében, hogy kell keresni egy anyamellet (a női hagyomány megalapozóját, egy ősanyát), melyre rácsimpaszkodhat a kortárs nőíró. És ez akár Galgóczi Erzsébet is lehetne.

Galgóczi Erzsébet (1930 - 1989), a magyar irodalmi kánon perifériára szorult írója, aki Földes Jolánhoz hasonlóan még a Világirodalmi Lexikon kiegészítő kötetében sem kaphatott helyet, annak ellenére, hogy háromszor jutalmazták József Attila- és egyszer Kossuth-díjjal, igaz, míg korábban a rendszer keblére ölelte a munkásmúlttal is rendelkező Galgóczit, később – különösen 1956 után – kiesett a kegyeiből.

Legelhallgatottabb könyve, a Törvényen belül bátran ábrázolja a szubverzív, őszinte, leszbikus Szalánczky Éva figurájában az öntörvényű, de körülményeivel küszködő értelmiségi nő helyzetét az 50-es éves Magyarországán, bátran állíthatom, hogy a kisregény a magyar par excellance feminista regény is egyben.

A történet 1959-ben játszódik, a mohácsi körzetben agyonlőnek egy illegális határátlépőt (szimbolikus aktus!), Szalánczky Évát. A körzet vezetője, Éva korábbi udvarlója, Marosi kezd nyomozásba: mi motiválhatta Évát, ezt az emlékezetében kiegyensúlyozott, határozott, éles eszű, ugyanakkor titokzatos és elutasító nőt erre az egyértelműen öngyilkos aktusra, a disszidálás eme őrült módjára. A kisregény így visszaemlékezésekből, telefonbeszélgetésekből, kiskocsmás diskurzusokból áll – ebből kerekedik ki egy diverz, mégis vonzó kép Éváról, erről a paraszti származású, végsőkig küzdeni tudó, igazságért harcba vonuló, leszbikus értelmiségi nőről.

Éva elsősorban újságíró, tényfeltáró riporter, bátran leplezi le a női munkásszállók világában dúló nemi erőszakot, a függöny nélküli szobákat, ahol „esténként és éjszakánként a város összes lumpenproletárja az ablakok alatt garázdálkodik”, de munkáját elhallgattatják, sőt bekáderezik, előbbre jutásra pedig lehetősége sincs.

Éva, ez a hihetetlenül vonzó karakter, nemcsak altruizmusa, megalkuvásra képtelensége miatt bámulatra méltó, hanem azon természetessége miatt is, amivel önnön homoszexualitásához viszonyul egy olyan korban, amikor akár az utcáról is becipelhetik a rendőrségre, ha egy nővel csókolózik az éjszaka leple alatt.  Éva ugyanis nőket szeret, főleg a saját fals női szerepeibe fuldokló, erőszakos férjjel megvert Líviát, akit képtelen meggyőzni arról, hogy lehetséges a határok áthágása, hogy ugyanolyan teljes életet élhetnének kettesben, bár körülményeik egyszerűek és bizonytalanabbak lennének. Lívia választ – és ez közvetve Éva halálát fogja okozni. Éva persze szenved is a stigmatizáltságtól, így vall magáról: „Eretnek vagyok a teremtésben.”, ugyanakkor nem gyötri emiatt bűntudat, elfogadja magát.

„Az ember azonos az életével, és mégsem mindenkinek adekvát az élete. (…) … ahhoz, hogy az ember önmaga legyen, személyiség, a Létnek egy egyedi megjelenési formája, nélkülözhetetlen variációja – nem szabad, hogy elforduljon önmagától, inkább kézbe kell vennie önmagát.” – ez a könyv egyik legfontosabb üzenete, Szalánczky Éva életének üzenete, amelyet ma is minden nő és férfi magáévá tehet.

A könyvből Makk Károly készített filmet Egymásra nézve címmel, mely az 1982-es cannes-i fesztiválon Arany Pálma-jelölést kapott, a női főszereplő, Jadwiga Jankowska-Cieslak pedig a legjobb női alakításért vitte el a díjat.

Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül. Két kisregény, Bp., Szépirodalmi, cop. 1980. 272 

Lásd:

 

 

Rados Virág: Bántalmazó házasság (könyvajánló)

március 03, 2013 - 21:34
Rados Virág

Az Előhangban felvillan egy jelenet Anna gyermekkorából: a kislány tehetetlenül hallgatja a konyhában anyja és apja veszekedését, és hiába vágyakozik a korábbi családi harmónia után. A szülők viszonyának megromlásával Anna háttérbe szorul, és a kétségbeesett szeretetvágy fiatal felnőttként is kísérti. Az egyedül maradástól való félelem méltatlan kapcsolatokra sarkallja, majd - miután abortuszra kényszerül, melynek során a kórházi bánásmód egy időre traumatizálja - partnerváltogatásra.

Kavics a gépezetben - Lovas Ildikó: A kis kavics c. regényének kritikája

március 18, 2011 - 10:16

A könyv mottója „szabálytalanságok tanulság nélkül”, és hogy ez valójában mit jelent, arra választ ad a könyv. A legtöbb ember keresi a szabályosságokat a világban, kapaszkodik valamibe, ami állandó – legalábbis állandónak hiszi –, keresi a helyét a világban, „így van ez mindenkivel, csak nem mindenki veszi komolyan, nem mindenki veszi észre, találja meg az összefüggéseket, vagy ha vannak, akkor az utolsó pillanatban tárulnak fel. Amikor már nem adhatjuk át a tapasztalatot. Kapaszkodni addig is lehet. (…) Az időjárás kiszámíthatatlansága is jelenthet igazodási pontot.” (323)

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - ajánlott könyvek, 4. rész, klasszikus szépirodalom, külföldi

december 29, 2011 - 15:19
Berthe Morisot: Olvasó lány (1888)

Alcott, Louisa May. Kisasszonyok. Ford. Sóvágó Katalin. Lazi, 2006.

„Louisa May Alcott bőségesen merített gyermekkorának emlékeiből, amikor megírta minden idők egyik legnépszerűbb romantikus regényét a négy March lányról, akik egy új-angliai kisvárosban élnek.

Meg, a legidősebb csinos, és igazi hölgy szeretne lenni; a tizenötéves Jo, az esetlen lázadó, írói ambíciókat dédelget; az érzékeny, törékeny, tizenhárom éves Beth a muzsikát szereti; Amy tizenkét éves, szőke és gyönyörű.

Földes Jolán és a (férfi)irodalomkritika - A halászó macska uccája (1936)

szeptember 21, 2009 - 21:49

Földes Jolán (1902 -1963) neve méltatlanul esett ki a magyar irodalmi kánonból és úgy tűnik ezúttal túlzások nélkül a férfikritika áldozatáról beszélhetünk: neve nem szerepel a Világirodalmi lexikonban (még a kiegészítő kötetben sem), nyúlfarknyi méltatása az Új Irodalmi Lexikonban olvasható, de még halálának pontos dátuma is kérdőjeles.