Mi a baj a népszerű női magazinok szexuális tanácsaival?
Mivel – elveinkből nem leadva, de – mi is szeretnénk a célközönség minél több tagját érdeklő tartalmat nyújtani olvasóinknak, rendszeresen megnézzük a népszerű internetes női magazinokat, köztük a különösen sok embert (a mi egyelőre ötezres táborunkhoz képest majdnem 29 ezer főt) vonzó Feminát. (Mely, igaz nem tartalmi, hanem formai érdemek miatt, de volt "az év honlapja" is.) A szép elnevezés és a lehetséges asszociáció ellenére mi (egy-két alkalmi cikk kivételével) inkább antifeminista tartalmat találunk rajta, sokszor a férfiak számára is sértő előadásmódban. Most pl. nem tudunk szó nélkül elmenni a „Mesteri oráltrükkök, melyekkel magadhoz láncolhatod a párod (18+)” című cikk stílusa mellett, melynek alcíme ráadásul: „Soha nem akar majd elhagyni.”
Én elhiszem (és belátom, az említett számadat is ezt igazolja), hogy bizonyos kellemetlen tények kimondása, és a nehézkesnek tűnő gendertémák, vagy akár az irodalmi vonatkozású cikkek nem találkoznak olyan sok nő ízlésével, mint a könnyed kikapcsolódást – és a női szerepmegfelelésért buksisimit – ígérő receptek, szépségtippek, horoszkópok, celebpletykák, fogyókúra-tanácsok és szexpraktikák – de legalább hazudni nem kellene az olvasóknak! (Akiknek a kritikai távolságtartásában, mintegy utolsó reményként, rendületlenül bízom...)
A témafelvetés eleve megkérdőjelezhető: kétlem, hogy a nők érdeklődésének oly nagy hányadát teszi ki a szex, amekkorában az oldalon megjelenik (egyik tagunk szavaival élve: "miért hiszik azt, hogy egy nővel értelmes dolgokról nem lehet beszélgetni. Miért hiszik azt, hogy minket csak a divat, meg a szex érdekel?"); és azt is kétlem, hogy ha egy nőnek mégis szexuális problémája támad, annak majd éppen az fog a középpontjában állni, hogy nem tudja, miként ingerelje a férfi nemiszervét. Oké, még ez a cikk a műfaján belül elismerésre méltó abban a tekintetben, hogy legalább nem kifejezett extremitásokat javasol – de mégiscsak a férfi kielégítésére helyezi a hangsúlyt, mint szinte minden, nőknek szóló szexuális tanács. (Egy ismerős szavait idézve: "az ilyen stílust látva nekem ettől inkább elmegy már az egésztől a kedvem, sajnos. Pedig magamtól kedveltem a műfajt, de ez az erőszakos nyomatás annyira pofátlan, hogy mindig ez jut eszembe az egészről, és tönkretették az én természetes vonzódásomat.")
Ráadásul ezek a tanácsok eleve a hímsoviniszta férfinak való megfelelésből indulnak ki - ha valakinél az aktusok számának növekedése fordítottan arányos az élvezeti értékkel, az igencsak emlékeztet a szociobiológia ösztönhímjére, és a Nőstényördög Bobbójára. (És nekünk, "férfigyűlölő" feministáknak, meggyőződésünk, hogy nem minden férfi ilyen.) Mint az elsőként idézett tagunk fogalmazott, szerintem nagyon találóan: "egyáltalán kit érdekelnek a pasik? Engem a férfiak talán, de a hímek egyáltalán nem érdekelnek, és nagy ívben szarok rá, hogy mit kéne tenni, hogy ezek az ösztönlények rám cuppanjanak." Továbbá, kíváncsi vagyok, melyik skatulyába teszik azt a 15 éve házas nőt, akinek, mint mesélte, a férje számára még mindig nem közömbös, ha felesége egy szál bugyiban elsétál előtte - és főleg mit kezdenek azokkal a párokkal, akiknek az idő múlásával a kapcsolatuk és a szexuális életük csak (még) jobb lesz? Nem mindenki az unalom felé halad.
A kiemelt, mint mondtam, még visszafogottnak számító cikktől függetlenül szomorú tendenciát látok a női magazinokban (sokszor el sem hiszem, hogy a szextippeket nők írják!): tanítsuk meg a nőket a női testet nem ritkán kifejezetten megalázó, a nők élvezetével egy-két egyéni kivételtől eltekintve köszönő viszonyban sem álló (arról már nem is beszélve, hogy normális férfiak által sok esetben nem is igényelt!) pornótechnikákra, hogy aztán már a 20 alatti lány eldicsekedhessen, hogy ő aztán milyen „bevállalós” (egy tanárnak készülő ismerősöm szerint a szakmunkásiskolák 15-16 éves lányai ma már nem azzal cukkolják egymást, hogy túlvannak-e az első hagyományos aktuson...) – de ha az orgazmusra terelődik a szó, ja, hát az még soha nem volt neki… (Hüvelyi hírből sem, és sokszor egyáltalán semmilyen.) Arról ugyanis, hogy egy nő ismerje meg a saját testét, fedezze fel, kísérletezze ki egyedül és partnerrel a saját, a férfiénál sokszor rögösebb útját az orgazmusig (vagy annak különböző módozataiig), már kevesebbet olvas a népszerű női magazinokban. Sőt! A női orgazmus jelentősége még évtizedekkel a szexuális forradalom után is (amikor is a szexualitás tiltottból kötelezővé vált, a nőkre pedig kötelező elrejtés helyett kötelező eltárgyiasítás várt) sokkal kisebbnek, elenyészőnek tűnik a férfi orgazmushoz képest. Nem tudom, él-e még az a régi mítosz, amit Lux Elvira is papírra vetett, hogy „egy nőnek a szerelmével való összeolvadás gyönyöre többet ér a legviharosabb orgazmusnál is” – férfiak, nők, el ne higgyétek ezt!!! A szexuális élet mindenkinek akkor jó, ha teljes. Kellő befejezés nélkül egy nő sem érzi jobban magát, mint hasonló esetben egy férfi. (Ahogyan az is egy felejtős, és talán egyes férfiak ügyetlenségének mentegetésére – illetve a női önismeret jelentőségének és képességének háttérbe szorítására! – kitalált mítosz, hogy a nők egy része „képtelen” a hüvelyi orgazmusra.)
Na de rendben van, tegyük fel, hogy a nőket mégis ennyire leköti a szexualitás témája, és azt is tegyük fel, hogy ezen belül éppen a párjuknak való örömokozás mikéntje jelent problémát számukra. …Hoppá, azaz nem is az örömokozás, mert a cikk világában az orális bűvészkedés nem ezért történik! A kézzel-szájjal-nyelvvel való ügyeskedés célja a pár megtartása, illetve az elhagyás, félrelépés megakadályozása! …Eleve lehetetlen és helytelen célkitűzés „magunkhoz láncolni” a párunkat, akit ráadásul ez az oldal rendszerint úgy állít be, mintha szerencsétlen férfi valami kezdetleges ösztönlény, illetve nehezen befogható, kommunikációra képtelen (!), ritka, alig ismert állatfaj lenne - más szóval, „pasi”- akinek persze alulfejlett az érzelmi világa, és ódzkodik az intimitástól, a párkapcsolattól, és csak egy különösen trükkös, megfelelően alakoskodó nő tudja erre rábírni. Nem én mondtam, a netes női magazinokból tanultam! (Mi, férfigyűlölő feministák, ha a pasikból nem is, de a férfiakból többet nézünk ki ennél...)
Ami ennél is fontosabb, kénytelen vagyok a rossz hírt közölni, hogy különféle szexpraktikákkal nem lehet senkit megtartani, aki egyébként (félre)menne. A hűség/hűtlenség ugyanis nem az adott szituáción, vagy a kapcsolat adott időszakának minőségén múlik, hanem döntés illetve személyiség kérdése. Aki félrelépő típus, az félre fog menni akkor is, ha otthon a csillivilli lakás és a gőzölgő háromfogásos vacsora mellett alázatos hajlongással és egy pornószínésznő, egy prostituált és egy gésa kelléktárával várja a mindent – persze szó szerint mindent – lenyelő barátnő/feleség; aki pedig hűséges, az akkor is képes az maradni, ha lehetőség kínálkozik a félrelépésre, ha éppen hullámvölgyben van a kapcsolata, vagy ha a párja nem felel meg mindenben a hagyományos női szerepelvárásoknak, és ha a szexben is nemet mond bizonyos dolgokra.
Igen, egy egyenrangú, kölcsönös szereteten alapuló kapcsolatban az elhagyás/megcsalás félelme nélkül mondhatsz nemet is olyan dolgokra, amikkel szemben nem érzel affinitást, hogy kipróbáld. Konkretizálni azért nem fogok, mert az egyéni ízlés, érdeklődés határai eltérhetnek, és ezen felesleges is vitatkozni. (Így aztán felesleges is a partner "elvárásairól" cikkezni - azon túl is, hogy régen rossz, ha a szex az elvárásokról, az azok miatti szorongásról szól!) Meg aztán, egyazon ingerre is nagyon eltérőek lehetnek az egyének reakciói – ha valaki olyan tapasztaltnak érzi magát, hogy szexuális technikákról ír cikket, feltételezem, ezt is tudja. (Ezért is értelmetlen szerintem lépésről lépésre konkrét fogásokat tanácsolni.)
A szexben csakis azt érdemes kipróbálni, ami érdekel és vonz. TÉGED, és nem csak a párodat. Ideális persze, ha ilyen konfliktus meg sem jelenik. (Fejemet fogom, ha meghallom, mikbe belemennek egyes nők az önző, pornóagymosott pasijuk kedvéért, olyanokba is, amiből nekik semmi jó nem származik, max. kellemetlenség, vagy fájdalom. Ha nem valamiféle S/M szubkultúráról beszélünk - bár a kölcsönös szándék, beleegyezés ott is alap -, akkor minden olyasmi, ami nem a kölcsönös örömokozásról szól, hanem amire az egyik kényszeríti a másikat, magának a szexnek a meggyalázása.) A szex – legalábbis a jó szex – nem arról szól, hogy belemégy egyébként taszító vagy egyszerűen csak számodra nem izgató dolgokba azért, hogy a másikat megtartsd, vagy elkápráztasd. A szexben minden pillanat önmagáért van. Én úgy gondolom, a szexnek nem lehet más célja, mint hogy (mindkettő egyformán fontos!) magadnak és a párodnak élvezetet okozz – és hogy (jó esetben) érezzétek a mindezzel együtt járó intimitás, összetartozás örömét. (Az egyetlen kivétel lehet, ha a pár, felelősségteljes döntés alapján, gyermeket szeretne.)
Régen rossz, ha a szexualitásba az örömszerzés mellé befurakodnak olyan szándékok, hogy „na ezzel most jól megfogom.” Volt már nem egy ember, aki megharagudott rám, amiért ezt kimondtam, de a szex nem eszköz. Nem fogsz vele magadba bolondítani valakit, aki egyébként nem szerelmes beléd, nem fogod vele elérni, hogy az, akivel csak összejársz, párkapcsolatot akarjon veled; nem fogsz vele, vagy bizonyos extrém módozataival megtartani senkit, aki egyébként elmenne; és nem fogsz vele visszaszerezni olyan exet, aki már nem akar veled lenni. És most ne gyertek ellenpéldákkal, mert arra meg azt mondom, hogy az a bizonyos két ember szex nélkül is (újra) egymásra talált volna. A szex ugyanis nem teremti az összetartozást, hanem kifejezi a meglevőt. Éppen ezért tartom hazugnak a „békülős szex” mítoszát is. Ha a két ember közt lelkileg nincs minden rendben, ha valamiért neheztelnek egymásra, az ki fog hatni a szexuális életükre – és teljesen elfogadható és érthető, ha egy ember nem tud a kapcsolat egyéb szinten megjelenő problémáitól elvonatkoztatva, a ruháival együtt a lelkét is levetve állat módjára szexelni.
Elhiszem, hogy mindez nem hangzik olyan jól, mint az, hogy „mozgasd így és így a nyelved úgy, hogy egy pillanatra se tudjon elkalandozni, és akkor minden rendben lesz” – márpedig az igazság az, hogy egy ember egyedül nem vállalhatja a felelősséget a kapcsolat minőségéért. És az „így kerüld el, hogy megcsaljon a pasid”-jellegű cikkek mégis ezt sugallják.