Női sorsok a II. világháborúban - Anonyma: Egy nő Berlinben

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Női sorsok a II. világháborúban - Anonyma: Egy nő Berlinben

március 06, 2010 - 13:14
1945. áprilisán, a II. világháború utolsó hónapjaiban, Berlin egyik bérházának negyedik emeletén Anonyma, ez a névtelenségbe burkolózó fiatal, értelmiségi nő, naplóírásba kezd. Célja elsősorban terapikus, a szétbombázott, Vörös Hadsereg által feldúlt fővárosban reszket az életéért, küzd az életbenmaradásért: túlél - szorongásait, tapasztalatait kiírja magából.

Anonyma

1945. áprilisán, a II. világháború utolsó hónapjaiban, Berlin egyik bérházának negyedik emeletén Anonyma, ez a névtelenségbe burkolózó fiatal, értelmiségi nő, naplóírásba kezd. Célja elsősorban terapikus, a szétbombázott, Vörös Hadsereg által feldúlt fővárosban reszket az életéért, küzd az életbenmaradásért: túlél - szorongásait, tapasztalatait kiírja magából.

Ahogy több milliónyi magára hagyott német lány, asszony és idős nő, akik magukra hagyatva élelem nélkül, reszketve várják a minden értelemben kiéhezett orosz hadsereg katonáit. Mert a háborúban ez a nők sorsa rendesen, előbb a félelem a férjükért, fiaikért a frontokon, aztán pedig a rettegés a sorozatos megerőszakolásoktól, hisz a leigázott területek szabad prédája valójában az asszonyhús, ami betörhető, legyűrhető, eltiporható. És végül a hazatérő férfiak megvetése ("Szégyentelenek vagytok, mint a szukák...").

Berlinben több, mint kétmillió nőt erőszakoltak meg orosz katonák, miközben arra kényszerítették őket, hogy a szétbombázott város törmelékeit napi 12 órás robotban eltakarítsák, lapátolták a tetemeket, az ürüléket, amely ellepte az egész várost, varrták az amerikai és orosz zászlókat abból, ami még maradt, a semmiből.

Anonyma naplója korhű dokumentuma Berlin elfoglalásának, sokkoló leírásokat olvashatunk a megmaradt lakosság mindennapi életéről, hogyan próbáltak útszéli növényekből ételt készíteni, hogyan próbáltak emberek maradni és segíteni egymásnak, és hogyan próbálták elkerülni a sorozatos erőszaktevéseket. Voltak akik levegőtlen lukakba rejtőztek, voltak akik öregnek vagy betegnek maszkírozták magukat, és voltak akik öngyilkosságba menekültek. Anonyma azonban életerős nő, nem bújt álarcok mögé, bevallja orosz nyelvtudását, így némi megbecsülésre tesz szert: magasabb rangú oroszokat fogadhat ágyába, akik ideig-óráig megvédik a többiek erőszakoskodásaitól. Szexért cserébe ételt kap, fát és némi szabadságot, de nemisége mintha leválna róla, képtelen bármit is érezni, elhidegül a férfiaktól.

A hangsúlyozott női nézőponton kívül, a napló erénye Berlin hiteles képe közvetlenül a bukás után, szétbombázott házak, lótetemek, amikre az éhező lakosság ráveti magát, a nők sztereotip kérdése találkozásukkor: "Téged hányszor?", a sok szűz lány megbecstelenítése, a nemi betegségek és nem kívánt terhességek, a lapokból kicsapó szarszag (mert az oroszok szinte mindent latrinának használtak), a borzalom kvintesszenciája - és mindehhez a visszatérő férfiak értetlensége. Ugyanakkor Anonyma nem mentegeti Németországot, mikor rádióban hallja a kivégzett zsidók számát, összeomlik és bűntudat gyötri, úgy érzi, azt kapják, amit megérdemelnek. Az oroszokról sem nyújt egysíkú képet, feljegyzi a becsületes, érzékeny és intellektuális férfiakat is, akik segítséget nyújtanak neki.

Anonyma naplója éles hangú kiáltás minden férfiháború ellen, így ír : "Mostanában egyre gyakrabban észlelem, hogy megváltoztak az érzéseim a férfiak iránt. Ezzel a  többi asszony is így lehet. Sajnáljuk őket, mert nyomorultak, erőtlenek. A gyengébbik nem. A felszín alatt pedig valami kollektív csalódás terjed közöttünk. Inog a férfiak uralta, az erős férfit istenítő nácivilág - és vele együtt a férfi mítosza. A korábbi háborúkban a férfiak arra hivatkoztak, hogy a hazáért meghalni és gyilkolni az ő privilégiumuk. Ebben a mostaniban mi nők is részt veszünk. Ez átformál bennünket, megkérgesíti a szívünket. Ha vége lesz ennek a háborúnak, a vereségek sorában ott lesz a férfinem veresége is."

 

 

John Ajvide Lindqvist: Hívj be! (ford. Miszoglád Gábor, Szeged: Könyvmolyképző, 2009)

január 27, 2012 - 19:58
Magányos kamasz, aki más, mint a többi, találkozik egy vámpírral, aki megváltoztatja az életét… A szokásos, lassan sablonossá váló minta végülis adott, mégsem az Alkonyat vagy a Vámpírnaplók formájában. 16-os karika díszeleg a hátlapon, de lehetne inkább 18-as, és ezt kéretik komolyan is venni. (Azon túl sem ajánlott gyenge idegzetűeknek és érzékeny gyomrúaknak, ahogyan jelen ismertető tovább olvasása sem!)
 

Sajtóbeszámoló az SZTE TNT családon belüli erőszakról szóló beszélgetéséről

március 30, 2014 - 00:57

Március 5-én a Szegedi Tudományegyetem Társadalmi Nemek Tudománya kutatócsoportjának meghívására Antoni Rita Kérchy Anna irodalmárral és Czapáry Veronika íróval beszélgetett Cazpáry Megszámolt babák c. újonnan megjelent regénye kapcsán a családon belüli erőszakról és azon belül a gyermekkori szexuális abúzusról. 

Határáthágás (Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül)

november 12, 2009 - 13:22

Galgóczi Erzsébet (1930 - 1989), a magyar irodalmi kánon perifériára szorult írója, aki Földes Jolánhoz hasonlóan még a Világirodalmi Lexikon kiegészítő kötetében sem kaphatott helyet, annak ellenére, hogy háromszor jutalmazták József Attila- és egyszer Kossuth-díjjal, igaz, míg korábban a rendszer keblére ölelte a munkásmúlttal is rendelkező Galgóczit, később – különösen 1956 után – kiesett a kegyeiből.

Kate Chopin és az Ébredés

október 29, 2011 - 18:39
 
"Lényegében Mrs. Pontellier lassan rájött, miféle hely van számára, mint egyszeri és megismételhetetlen emberi lény számára kijelölve az univerzumban, és egyúttal felismerte a különbséget a körülötte és a benne levő világ közt. Úgy tűnt, mindezen tudás súlya túlságosan is nyomasztó egy huszonnyolc esztendős fiatal hölgy lelkének – feltehetően meghaladja mindama bölcsességet, amit a Szentlélek állítólag kegyeskedik a nők számára kimérni.
 

Az önérvényesítő nő Kertész Ákos Makrájában

november 20, 2009 - 10:20

Kertész Ákos nevét többnyire a hetvenes években olyannyira népszerű és sokak által forgatott regénye, a Makra tette ismertté, melynek középpontjában egy korszerűtlenül becsületes férfi önmegvalósítási kísérletei állnak. Makra Ferenc, lakatos, igyekszik belesimulni környezetébe, háttérbe húzódni, de ez egyet jelentene azzal, hogy hazudik, szerepeket játszik, amire viszont a hagyományos erkölcsökhöz való - olykor görcsös - ragaszkodása miatt nem képes.

Női karakterek és science-fiction 2.

január 26, 2010 - 04:07
A szerző rajza

Asimov volt az első író, akivel olvasóként találkoztam még általános iskolás koromban. Azonnal beleszerettem a történeteibe, és ez a szerelem a mai napig megmaradt. Bár felnőtt fejjel be kell ismernem, keveslem a meghatározó női karaktereket a regényeiből, ennél több hiányosságot nem tudnék felróni nagy kedvencemnek és példaképeim egyikének. Talán ezt sem tehetném meg, hiszen egy korábbi nemzedék szülötteként egészen más világban élt, alkotott. Igaz az is, hogy ha végignézzük a sci-fi regényeket, máshol sem a nőnemű főhősök az igazán jellemzőek.

Mi a felnőttség? – Identitáskeresés és a nőiséghez való viszony alakulása Carson McCullers Az esküvői vendég (1948) c. regényében

szeptember 17, 2010 - 12:36

A cselekményben nem túl fordulatos, inkább a főszereplő gondolataiba betekintést engedő mű a tizenkét éves Frankie-ről szól, aki a nyarat a városban egyedül kószálva, vagy otthon, az afro-amerikai szakácsnővel, Berenice-szel, és hatéves unokatestvérével, John Henry-vel kártyázva, beszélgetve tölti. Jól érzi magát velük, de elvágyódik, és ez az elvágyódás párhuzamban áll önmaga, saját identitása keresésével. Akárcsak a „Magányos vadász a szív” hősnője, Mick, ő is túl magas kortársaihoz képest, és „fiús” külsejű: