Előző cikk
Júliusban született
Következő cikk
Sisterhood és a mítoszok

A Tradíció nőképe és Hamvas száz könyve

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

A Tradíció nőképe és Hamvas száz könyve

július 23, 2009 - 11:32
Hamvas Béla ma reneszánszát éli, újrafelfedezése, előtérbe kerülése részben összefügg a modern ezoterikus áramlatok felerősödésével, részben pedig Hamvas elévülhetetlen érdemeivel. Nevéhez fűződik többek között az első és talán egyetlen, hatalmas ívű beavatásregény, a Karnevál, amely népes szereplőgárdájával, zseniális narrációs megoldásokkal, mély bölcsességével és nem utolsó sorban pompás humorával méltán a huszadik századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. Európai szinten képviselte a főként Böhme, Evola és Guénon által kidolgozott metafizikai tradíció eszmerendszerét, Scientia Sacra című könyve a tradíció meghatározó, szintetikus alapműve. Emellett sokat köszönhetünk neki fordítói munkásságáért, Az ősök nagy csarnoka c. szöveggyűjteményben szinte minden fontos szakrális szöveg értő fordítását olvashatjuk. - Harkai Daniella írása.

Hamvas Béla

És mégis. Akadnak sorok, fejezetek, figurák, amelyek nem kellemesek vagy egyenesen bosszantóak feminista szemnek és ez részben épp a tradíció nőképével magyarázható.

Hamvas a Scienta Sacrában külön fejezetet szentel az asszonynak (tehát eleve asszonyként, vagyis a férfi relációjában nevezi meg), így ír: „Az alaktalan, amelynek nincs megragadható pontja: a yang, a férfi lét. Az alak, a lények ősi lényege, amelyben a Nagy Változás, a Nagy Forrás, a Nagy Kezdet, a Nagy Tisztaság nyugszik: a yin, a női lét.” (Hamvas, 1988. 163. p.) Vagyis a tradíció álláspontja alapvetően bipoláris, a nőt ugyan megtiszteli azzal, hogy a változás, a lényeg-adás és a kezdet alapkövévé teszi, de ugyanakkor az anyag sötétségét, a matéria kötöttségeit, a homályt és a zavarodottságot is a nőnek utalja, ezzel felállítva a női kettősség mitológiáját. Ráadásul a nő csak mint anya (szellemi értelemben elsősorban) vagy mint Világszűz élhet autentikusan, a két állapot között tévelygő nők alapvetően megtévedtek. Vagy feministák.

Hamvas ír a női szépségről, egy pillanatig sem firtatva, hogy jogos-e egyenlőségjelet tenni egy illékony és oly rövid ideig tartó jelenség és egy eszmény között, amely ráadásul annyira változékony. Az égi szépség földi torzulása a nő csábító jellege és a bűbáj: „A nő festi magát, öltözködik, kedvét leli abban, hogy belső lényéről nem is szólva, még testi valóságát is eredeti mivoltából kiforgassa, még anyagi alkatát is elváltoztassa és elfátyolozza. Egyetlen célja van: csábítani.” (I.m. 167. p.) Úgy gondolom, kevés nő ért egyet a fenti sorokkal, egyrészt mert a női csábos külső kialakításában a férfiak jelentős szerepet játszottak, sőt ez igen alkalmas eszköz volt a női test kordában tartására (gondoljuk csak a fűzőre), másrészt hibás elgondolás, hogy a ruha nem fejezheti ki a belső lényeget. A szépségiparról és női szépségkultuszról ajánlatos elolvasni Naomi Wolf A szépség kultusza c. megvilágító erejű és felszabadító könyvét.

Hamvas Béla szerint a nő is elérheti a beavatást, de ez egészen mást jelent, mint a férfibeavatás: „A nő nem az örök intelligenciába való visszatéréssel szabadul meg, hanem az ősi ember női alakjába, Sophiába, az Égi Szűzbe térve. A megszabadulás jelképe: Isis, karján a kis Horussal, Magna Mater, karján a gyermekkel, aki az emberiség. A női lényben felébredt az égi szeretet. Mert a szeretet az éberség legmagasabb foka.” (Hamvas I.m. 173. p.) Messzemenőkig egyetértve az utolsó mondattal mégis keserű pirula Hamvas női olvasóinak, hogy a nő csak és kizárólag a férfi(isten) relációjában vagy anyaként juthat el a beavatásig, különösen hogy ezek után megállapíthatja, hogy a Scientia Sacra többi 500 oldala egész egyszerűen nem róla, neki szól, hanem a férfiakról, férfiaknak. (Mindezek ellenére én úgy gondolom, a Scientia Sacra és különösen a kereszténységről szóló második, jóval liberálisabb kötet egyszerűen megkerülhetetlen könyv.)

Hamvas Béla mindezek ellenére nem keltett bennem antifeminista benyomást, ellentétben a tradicionalista Evolával, aki ilyen bizarr sorokat vetett papírra: „A nő megvalósításával, mint szerető vagy anya, ugyanarra a nívóra emeli magát, ahol a férfi, mint harcos vagy aszkéta áll. Ahogyan van aktív - úgy van passzív, negatív heroizmus is. Az abszolút meghatározás heroizmusával szemben az abszolút odaadás heroizmusa áll - és az egyik éppoly ragyogó lehet, mint a másik, ha tisztán, mintegy rituális áldozati adományként élik át.” (Evola: Feminizmus és heroikus tradíció ) itt feketén-fehéren (sic!) olvashatjuk, hol jelöli ki a nők helyét a tradíció: áldozatszerepben. Evola idézett cikkében előbb meghatározza mit jelent a férfi és a női princípium, majd ez utóbbi helyét definiálja és minden olyan eszmét károsnak nyilvánít, így a feminizmust is, amely ezt a dichotóm felosztást megkérdőjelezi. A bipoláris gondolkodás egyik veszélye, hogy úgy hiszi, ha egy nő elutasítja a tradíció szerepeit, akkor automatikusan férfipozícióra áhítozik (és itt a nagy különbség Hamvas és Evola között, Hamvas beszél az androgünoszról is) : „A feminizmus azonban nem volt képes arra, hogy a nőnek más személyiséget kölcsönözzön, mint a férfiénak egyszerű utánzatát. Ezáltal az igényei és követelései pusztán maszkként szolgálnak, amely mögé az újfajta nő önmagával szembeni bizalmatlanságát, vagyis azon képességének hiányát rejti, miszerint alkalmatlan az lenni, ami: nő és nem férfi. A feminizmus számára az a premissza szolgál alapul, hogy a nő önmagában nem rendelkezik értékekkel, és csak abban az esetben ér valamit, ha amennyire csak lehet férfivá válik, és a férfi előjogait is igénybe veszi. Ezért a feminizmus a legrosszabb értelemben vett elfajzás szimptómája.” (Evola: I.m.) Az idézet rávilágít a bipoláris gondolkodás hibáira és a feminizmussal kapcsolatos sztereotíp és helytelen elképzelésekre, mely szerint a feminista nő egészen egyszerűen férfi akar lenni, holott erről szó sincs.

Ezek után nem különös, hogy Hamvas Béla A száz könyv c. írásába, melynek célja „…száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott városból, vagy az ostromlott világból. Olyan száz könyvet, amelyből, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmának vonalát nagyjában helyre lehetne állítani…” (Hamvas, 1945. 3. p.) csupán egyetlen női szerző kerülhetett be. Ugyan megjegyzi, hogy az „..egyéni ízlés a katalóguson változtatni fog tizet, talán huszat, esetleg harmincat…” (Hamvas, 1945. 3. p.), de „minden valószínűség szerint a legfontosabb nyolcvanban” azért megegyezünk.

Kétségtelen, hogy a szakrális könyvek, ősi szövegek, eposzok kultúránk fundamentumai, hogy az európai irodalom olyan klasszikusai, mint Dante vagy Tolsztoj helyet kell, hogy kapjanak egy ilyen listán, de valóban csupán Szapphó az egyetlen nő, aki minket képvisel, a szenvedély, a szerelem költőnője? Nem hiszem, hogy a maradék kilencvenkilenc könyv autentikusan ábrázolná a nők helyzetét, közvetítené a nők tapasztalatait, vágyait vagyis áttételesen ugyan, de A száz könyv koncepciója azt sugallja, hogy a női írások nem is érdekesek, az emberiség irodalmának rekonstruálásához pedig egyenesen elhanyagolhatóak. Valóban olyan fontosak Cooper vadromatikus indiánregényei vagy Molière vígjátékai, hogy kiszoríthassák George Eliot Middlemarch-át vagy Emily Brontë Üvöltő szelekjét? Vajon Till Ulenspiegel csínytevései annyival jelentősebbek Jane Eyre kalandjainál? Kihagyhatók a keresztény hagyományból a női misztikusok, Szent Teréz, Magdeburgi Mechtild vagy Nagy Szent Gertrúd? Tényleg feledhetőek az olyan alkotások, mint Harriet Beecher-Stowe Tamás bátya kunyhója, amely a 19. század legtöbbet forgatott könyve volt és közvetve hozzájárult az amerikai polgárháború kirobbanásához erősen befolyásolva a közvéleményt?

Ezekre a kérdésekre mindenki adja meg maga a választ, részemről megkérdőjelezhetetlen a női szerzők fontossága, különösen ha megfontoljuk, hogy könyveket még ma is a nők olvasnak inkább, így talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy legalább fele-fele arányban kellene képviseltetnie magát a nőknek és férfiaknak egy efféle listán.

A Tradíció nőképe tehát még akkor is bipoláris, ha Hamvas ezt igyekszik elkerülni és a nőknek ebben a felosztásban a hálátlanabb szerep jutott. Elismerve azt, hogy a nők egy része képes kiteljesedni és autentikus életutat választani egy vallás vagy akár a Tradíció keretein belül (különösen pedig az anyaságban), de fontos ehhez megtanulniuk választani. Számomra elfogadhatatlanok a Tradíció kategóriái és különösen riasztó ezen kategóriák átjárhatatlansága, megkérdőjelezhetetlensége, a nők kötelező érvényű gyámság alá rendelődése, férfihoz való kapcsolása és anyaságra kényszerítése. Végezetül pedig kifejezetten károsnak, veszélyesnek is tartom a bipolaritást, hisz évszázadokon keresztül ezekkel az elvekkel igazolta magát az elnyomó férfi és ezekkel az elvekkel mentegette magát a passzivitásba merülő nő.

 

 

A férfiak a Földről jöttek! És a nők is…! (Dr. Gary W. Wood: Nemek, hazugságok és sztereotípiák)

augusztus 07, 2011 - 08:49

Régebben olvastam egy könyvet, amelyet akkor teljesen készpénznek vettem: Dr. Marianne J. Legato „Miért nem emlékeznek a férfiak, és miért nem felejtenek a nők?” c. művét (Hajja Kiadó, 2008).

Recenzió: Johanna Laakso (Hg./Ed.) 2008. Frau und Nation. Woman and Nation. (Wien-Berlin: Lit Verlag.)

augusztus 09, 2011 - 21:40

Irma Sulkunen Suffrage, Gender and Citizenship in Finland: A Comparative Perspective című írása  a szavazati jog, a gender és az állampolgárság sajátos összefonódását tárgyalja a finn történelemnek a tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji szakaszában. A szerző a több kategória egymásra vetítésével dolgozó interszekcionális megközelítés segítségével teszi világossá, miért éppen Finnországban nyerték el a nők Európában elsőként a  választójogot. A finnek tizenkilencedik századi függetlenségi küzdelmében a a nők különböző csoportjai együtt harcoltak a férfiakkal.

Virginia Woolf: Saját szoba

július 09, 2010 - 10:12

Virginia Woolf (1882 – 1941) a huszadik század egyik legzseniálisabb írója, a hagyományos próza megújítója, regényei a tudatfolyam-technika csúcsteljesítményei. A belső ábrázolásmód és az idő-tér-élmények, -érzékelések bemutatása, elemzése mellett több regényében is helyet kapnak feminista kérdések, így elsősorban az Orlandóban (női írás, nemek átjárhatósága, gender, androgenitás) vagy a Messzeségben (egzisztencializmus, határ-kérdések, önmegvalósítás).

Sisterhood és a mítoszok

július 23, 2009 - 11:43

És a kép máris nem oly idilli, a házastársi hűség mögött a korabeli patriarchális társadalom elnyomógépezetét pillanthatjuk meg, amely arra kényszeríti a jobb sorsra hivatott Pénelopét, hogy tipikusnak tartott asszonyi tevékenysége (szövés) mögé bújva, örök várakozásra kárhoztassa magát, míg Odüsszeusz a világot járja. A szorgalmas, hasznos házimunkát végző asszony képe így rögtön más színezetet kap, mert bár Pénelopé maga kreatívnak tartja tevékenységét, valójában nincs más választása, amennyiben meg akar menekülni a kérőktől, akik természetesen csupán az anyagi javakra pályáznak.

Prima Primissima 2011 - avagy a már látszatra sem adó, kendőzetlen hímsovinizmus hazánkban

december 02, 2011 - 23:14

 

A Prima Primissima Alapítvány Kuratóriumának tagjai:

 

Csányi Sándor, elnök

Dávid Ferenc, alelnök

Lovassy Tamás, főtitkár

Csomor Gábor

Czeglédi László

Hanák András

Perlusz László

Szőnye József

Takács Ildikó

Zwack Péter

 

 

Társadalmi Tanácsadó Testületi tagok a 2011. évben:

Bánki András    újságíró, 2007. évi Jubileumi Primissima-díjas

Gazsó Ferenc    egyetemi tanár

Granasztói György    történész

Jókai Anna    író, 2004. évi Közönség-díjas

Elizabeth Kim: Tízezer könnycsepp

július 23, 2009 - 11:52

Ami a könyv stilisztikai-irodalmi erényeit illeti: ha már mindenképpen kanonizálni akarunk, akkor nem sorolnám az ún. „magas irodalom” kategóriába, de elsősorban nem is ezért olvastam el. Hanem azért, mert van bennem egy adag voyeurizmus: abban az illúzióban élek, mintha a könyv elolvasásával beleláthatnék mások életébe, gondolataiba. Nem gondolom, hogy egy könyv elolvasásával teljes egészében megismerhető a bemutatott kultúra, nem vagyok naiv olvasó.

Néger sisterhood a szolgaságban - Toni Morrison: A kedves

december 14, 2009 - 11:07

Toni Morrison regényeiben nagy szerepet kapnak a nők, a női közösség identitásépítő és –erősítő szerepe, az alávetettség és a rabszolgaság kérdése, az ősi afrikai kultúra és hiedelemvilág szolgaságban is tovább élő, összekovácsoló ereje. Prózájára erőteljes líraiság, szuggesztív lüktetés jellemző, dús, burjánzó szövegek, melyek a néger ősi dallamokat vagy épp annak modernebb, amerikaibb változatát, a dzsessz ritmusát pulzálják.

A magyar érettségi genderszempontból (2013)

május 06, 2013 - 13:20

2013. május 06-án megírták az érettségizők a magyar feladatsort,
íme:  www.delmagyar.hu/erettsegi/magyar_erettsegi_feladatok_2013_itt_a_feladatsorime_a_megoldasok_is/2331694/

A szövegértésben a gyermeki beszéd fejlődésének állomásait női szerző írja le - nem véletlenül, hisz alighanem  kevés férfi életének képezi  részét a gyermekgügyögés aktív tanulmányozása.

A közelmúltban olvastam

július 23, 2009 - 12:23
Arundhati Roy

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene - Az indiai írónő és aktivista fotója a könyv fülszövegén. Gyönyörű nő. Harminckilenc éves. Ez az első regénye. És az egyetlen. A szerelemről, szépségről, érzékekről, boldogságról és a megbocsátásról, a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a kommunizmusról, a brit uralom örökségéről. A regényt az Európa Könyvkiadó adta ki 1998-ban. A fordítás Greskovits Endre munkája.

Simone de Beauvoir: Mandarinok

április 01, 2010 - 07:36
Simone de Beauvoir: Mandarinok

Simon de Beauvoir-t leginkább A második nem szerzőjeként ismerjük, ám a feminizmus említett alapszövegének szerzője életében mégis inkább szépíróként jellemezte magát, a filozófus titulust pedig Sartre-nek engedte át. (A legújabb Beauvoir-kutatások azonban rámutattak arra, hogy az írónő filozófiai munkássága csöppet sem másodrendű írói teljesítménye mellett.)