Pesten született, apja sebész, anyja, Löwy Mária Dorottya, kiváló műveltségű nő volt, akinek baráti körébe tartozott többek közt Brunszvik Teréz és Teleki Blanka. Stefánia több európai nyelven írt, külföldi lapoknak és folyóiratoknak, így a párizsi Revue Internationalnak és az edinburghi Scotchmannek is munkatársa volt.

Janka testvérével együtt szerkesztette 1870–72-ben a Divatot. 1872. nov. 20.-án alapították a Nők Munkakörét, mely 1873. szept. 15. összeolvadt a Magyar Bazárral. 1873. okt. 1-től szerkesztették. E lapokban a praktikus irány mellett a magyar nők ízlésének és műveltségének fejlesztésére kiváló sikerrel működtek közre.

Ő és testvére elválaszthatatlanok voltak az életben és irodalomban; a főváros társaséletében is nevezetes tényezőkként szerepeltek; szalonjukban számos híresség találkozott.

Munkái:

• Wohl Stefánia regekönyve. Pest, 1865. (A kötet harmadik kiadása 1898-ban jelent meg.)
• Beszélyek és tárcák. Budapest, 1877. (Wohl Janka társaságában.)
• Egy szerelem életrajza. Regény. Budapest, 1883.
• Aranyfüst. Regény. Budapest, 1887. (Harmadik kiadása 1907-ben a Képes Magyar Regényírók kötetei között, Mikszáth Kálmán megemlékezésével.)
• Éva. Elbeszélések, rajzok, aforizmák. Budapest, 1888.
• Wohl Stefánia hátrahagyott iratai. Kiadta testvére, Wohl Janka. Budapest, 1891.