Vágó Eszter régész (1928–1970)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Vágó Eszter régész (1928–1970)

február 23, 2018 - 23:15

Debrecenben született, 1951-ben diplomázott az ELTE-n. A Dunaújvárosi (akkor Sztálinváros) Múzeumban kezdett, és korán bekövetkező haláláig ott dolgozott. Lelkiismeretes és jószimatú tudós volt, a Duna fennsikon végzett ásatásai során avar és magyar telepeket talált, rengeteg római sír és egy középkori város feltárása fűződik nevéhez. Munka közben halt meg. Nevét a Vágó Eszter Múzeumi és Műemlékvédelmi Alapítvány őrzi. 2007-ben posztumusz Pro Cultura Intercisae díjat kapott.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Ormos Mária történész, akadémikus (sz. 1930)

szeptember 30, 2019 - 22:36

Debrecenben született, édesanyja Förster Elza műszaki rajzoló. Érettségi után a Debreceni Tudományegyetem történelem-magyar szakos hallgatója.

Diplomájának megszerzése (1952) után a debreceni, majd a szegedi egyetemen tanított. Szépen induló szakmai előmenetelét átmenetileg megpecsételte az 1956-os forradalom idején képviselt állásfoglalása, ami miatt fegyelmivel elbocsátották. Ezután egy ideig csak levéltárosként és általános iskolai tanárként dolgozhatott. 1960-tól az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének vezető munkatársa. 

Lederer Emma történész, egyetemi tanár (1897–1977)

június 28, 2019 - 23:09

Történelem-latin szakos hallgató volt a budapesti tudományegyetemen, 1923-ban védte meg doktori disszertációját. 1935-ben publikálta az Egyetemes művelődéstörténet című, mai napig népszerű könyvét. A második világháborút követően 1946-ban az ELTE BTK Történelem Segédtudományok Tanszéke magántanárává nevezték ki, 1950-től nyilvános rendes tanár, 1952-től 17 éven át tanszékvezető egyetemi tanár volt, emellett a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának is tagja. Nevéhez fűződik a levéltárosképzés és a historiográfia oktatásának bevezetése az egyetemen.   

Hanna Rydh svéd archeológus, politikus, feminista (1891–1964)

március 31, 2018 - 18:14

Stocholmban született, az ottani egyetemen tanult művészettörténetet és archeológiát, 1915-ben diplomázott. Végzés után ásatásokon dolgozott Adelsö-ben és Gästrikland-ban. 1922-ben elnyerte a The international federation of university women ösztöndíját. 1924-25 között a francia Musée des Antiquités Nationales munkatársa volt. Már diákkorától kezdve szakmai munkája mellett szociális aktivistaként is dolgozott. Bekapcsolódott a nőmozgalomba is, elnökségi tagja volt a Sveriges studerande ungdoms helnykterhetsförbund-nak. 1938-ban beválasztották a svéd parlament képviselői közé.