Méray-Horváth Zsófia (Opika von Méray-Horváth) műkorcsolyázó világbajnok (1889–1977)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Méray-Horváth Zsófia (Opika von Méray-Horváth) műkorcsolyázó világbajnok (1889–1977)

december 20, 2016 - 00:00

Az első két nemzetközi sikereket elérő magyar korcsolyázó nő: Kronberger Lily és Méray-Horváth Zsófia

Külföldön Opika von Meray-Horvath néven ismerték. Aradon született 1889. december 30-án, három fiútestvére volt. Apja prominens szociológus volt, és Károlyi Mihály meghívására családjával Budapestre költözött. Zsófia, akinek a tehetségét már akkor felismerték, amikor gyerekkorában a befagyott erdélyi tavakon siklott, belépett az itteni Korcsolyázó Egyletbe (BKE) és szakszerű oktatást kapott. Komoly sikereket ért el: Bécsben a műkorcsolyázó világbajnokságon (1911) ezüstérmes a szintén magyar  mögött, a következő években Davosban (1912), Stockholmban (1913) és Sankt Moritzban (1914) nagy fölénnyel világbajnok lett. Olimpiai aranyéremről álmodott, de pályafutásának véget vetett az első világháború: az 1916-ra tervezett olimpiát törölték, ahogy 1921-ig a világbajnokságokat is Civil életében nyelvtanítással foglalkozott.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Szőke Kató úszó olimpiai bajnok (sz. 1935)

augusztus 13, 2017 - 23:16

Sportcsaládba született, anyja Szőke Katalin úszóbajnok, apja Homonnai Márton olimpiai bajnok vízilabdázó. 13 éves korában már versenyzett, a Neményi Papír SE, majd a Bp. Kinizsi (Ferencváros) versenyzője volt. Többszörös magyar bajnok, első aranyérmét 1948-ban nyerte. 1952-ben tagja volt a Moszkvában gyorsúszásban világcsúcsot úszó csapatnak. Az 1952-es olimpián Helsinkiben egyéni aranyérmes 100 gyorson és tagja az aranyérmes 4 x 100-as gyorsváltó csapatnak. Így emlékezett vissza:

Lángos Józsa sakkozó (1911–1987) 

augusztus 28, 2017 - 14:16

1942-ben első helyezést ért el az országos női bajnokságon, amelyet további nyolc alkalommal nyert meg. A magyar női versenyzők közül elsőként kapta meg a nemzetközi női mesteri címet (1950). Számos nemzetközi tornán képviselte a magyar színeket; 1955-ben Zágrábban rangos nemzetközi mezőnyben első lett. Miután az aktív versenyzést abbahagyta, edzőként és versenybíróként tevékenykedett. 50 évig (1937-87) volt a Tatabányai Bányász igazolt versenyzője. A Sport Érdemérem ezüst fokozatának a tulajdonosa.