Feminizmus és transzneműség 2.: Transz nők a szexmunka/prostitúció vitában
/Mint ismeretes, a feminizmusnak több irányzata van, amelyek különböző nézőpontokat képviselnek, és amelyek egyes kérdésekben akár szemben is állhatnak egymással. Még komplikáltabbá teszi a jelenséget feminizmus és LMBTQ+ mozgalmak kapcsolata, valamint magán az LMBTQ+ mozgalmon belül az egyes "betűk" (melegek, leszbikusok, transzneműek, queerek, stb.) elfogadottságának eltérő mértéke. Mindez már Magyarországon is kezd látszani. Arról, hogy én hogyan csöppentem e konfliktusokba, sorozatunk első részében írtam, ahol utaltam rá, hogy a transzneműekkel szemben elfogadónak lenni ÉS a "szexmunka" megközelítést elutasítani, a prostitúciót rendszerszinten nők elleni erőszaknak tartani egyfajta anomáliának számít, mert szembemegy az "elvárt" tendenciákkal. Ennek kapcsán küldte anonimitást kérő transznemű nő olvasónk az alábbi cikket - A. R./
Összeszorul a szívem, mikor azt látom, hogy a prostitúció/szexmunka-vita összemosódik azzal a kérdéssel, hogy egyes „radikális feministák” szerint a transz nőket nem csak hogy a feminista mozgalomból és a biztonságos női terekből kellene kizárni, de még a női vécékből is. Aki azt gondolja, hogy a transz mozgalom egyenlő a prostitúció mosdatásával és legitimizálásával, az bizony nagyon téved. A mainstream transz mozgalmat ugyan meglehet, hogy bekebelezte a pornóipar és azok az érdekeltségek, amelyek az emberkereskedelmet és a nők (köztük a transz nők) elleni romboló erőszakot próbálják tökéletesen ártalmatlan „munkának” beállítani, de nem én vagyok az egyetlen transz nő, akit ez mélységesen elszomorít. A mi hangunk azonban nem hallatszik el olyan messzire, mint másoké... Hogy miért is?
Először is azért, mert transz nőként a nyilvánosság előtt véleményt mondani valamely témáról eddig is nehéz és veszélyes volt. Amióta pedig a hazai feminista mozgalmon belül is felbukkant egy csoport, amelynek tagjai a legelképesztőbb érvekkel iparkodnak a transz nőket kizárni a feminizmusból, és visszataszító transzfób propagandával árasztanak el sok-sok feminista teret, még kevésbé merhetünk megnyilatkozni, vállalva önmagunkat és a véleményünket. Ha a prostitúciót ellenző transz nők hallgatnak, vajon kiknek a hangja marad hallható Magyarországon a két téma metszetéről?
Az egyik oldalról a mainstream transz mozgalomé, amely hagyta, hogy a szexipar bekebelezze.
Fontos itt megjegyeznünk, hogy a transz nők jóval fokozottabban érintettek a prostitúció valóságában, mint cisz (nem transz) nőtársaik. Ennek okai többrétűek: egy nemrég megjelent cikk tudósít arról, hogy még a leszbikus, meleg vagy biszexuális emberekhez képest is kétszer gyakrabban diszkriminálják a transz munkakeresőket és munkavállalókat. Így a transz személyek nagy része egyáltalán nem tud munkahelyhez és fizetéshez jutni. Ez azért is súlyos gond, mert a hosszú távú túléléshez feltétlenül szükséges átmenet ára csillagászati. Ráadásul sokkal könnyebben kitesz minket a családunk otthonról, mint egy cisz személyt. Így nem csoda, hogy sok transz nő szorult anyagi helyzetét (és más sérülékeny pontjait, például lerombolt önbecsülését) könnyen kihasználják a stricik és az emberkereskedők, épp úgy, ahogy a bántalmazó férfiak is. Számos kutatásból az derül ki, hogy egy transz nő nagyjából kétszer akkora eséllyel kerül bántalmazó kapcsolatba, mint egy cisz nő, pedig az az arány is igencsak riasztó. Nem beszélve arról, hogy, ahogy ebben az interjúban is olvasható, a prostitúcióban résztvevő nők közül a transz nők vannak a legrosszabb helyzetben: a férfiak, akik hozzájuk járnak, nagyon gyakran megverik őket a szexuális együttlét után. Ezek a férfiak így vezetik le a feszültséget, amelyet az okoz, hogy egy olyan nőhöz vonzódnak, akihez társadalmi tabu vonzódni, és aki iránt transzfób gyűlöletet éreznek.
Az az igazság, hogy nem sok olyan transz nőismerősöm van, aki, mikor az átmeneten igyekezett átevickélni valahogy, ne találkozott volna a „remek” lehetőséggel, hogy stricik karjaiba fusson. Elkeseredésemben annak idején én magam is fontolóra vettem, hogy belemenjek a prostitúcióba, és azt is, hogy egy olyan férfihoz meneküljek kilátástalan helyzetemből, aki nyilvánvalóan a kiszolgáltatottságomra építve igyekezett egy elnyomó kapcsolatba belerántani. Mérhetetlenül szerencsésnek tartom magam, amiért ez végülis nem sikerült neki, de sajnos sok transz nőtársam van, aki nem ússza meg.
A másik oldalról a „terf”-ek hangját hallani (a „terf” rövidítés transz-exluzív radikális feministát jelent, bár ők elutasítják ezt az elnevezést – érdekes módon miközben a transz emberek saját identitáscímkéit bátran kétségbe vonják, azt követelik, hogy őket ne címkézze senki). Ők boldogan használják fel transznőgyűlölő érvelésük igazolására azt a szomorú tényt, hogy a mainstream transz mozgalom súlyos hibát követett el a cisz és transz nők ellen egyaránt, amikor megadta magát a szexipar lobbijának. Sajnos a feministák nagy része a hallgatásával asszisztál mindehhez, és azzal, hogy rendreutasítja azokat a feministákat, akik nevén merik nevezni a „terf”-ek transzfóbiáját.
A „terf” diskurzus néhány fontos ismérve: előszerettel használnak egyéni eseteket bizonyítékként a transz jogok ellen („juj, egy hülye transz ember írt valami butaságot!”), illetve általában vannak köztük nemi identitásukat többé vagy kevésbé felvállaló transz férfiak is. Ezek a férfiak gyakran a transz ügyek szakértőiként tetszelegnek, miközben a transz nők érdekeit és méltóságát semmibe veszik. És legyünk vele tisztában: egy transz férfi és egy transz nő közt épp annyi különbség van, mint általában a nők és a férfiak között, és köztük is éppúgy megvalósul a patriarchális elnyomás. Persze a transz férfiakat is érik sérelmek garmadával, de attól még nem alkalmasak arra, hogy a transz nők érdekeit hitelesen képviseljék, éppúgy, ahogy a cisz férfiak sem képesek hitelesen képviselni a cisz nők érdekeit.
Én nagyon örülnék, ha Ti, cisz nőtársaim, nem néznétek ezt csendben. Ne higgyétek el a transznőgyűlölő propagandát, amely szerint minden transz nő szexmunka-párti! Ne tűrjétek meg a transznőgyűlölő megnyilvánulásokat a feminista terekben! Ne transz férfiak véleményére alapozzatok, ha transz nők életéről van szó! Ha nem is merünk mindig a nyilvánosság elé lépni, ha egy mód van rá, hallgassátok meg a mi véleményünket is!
UPDATE: a téma a Szabadnem blogra költözött, az érdeklődők ott találnak rendszeresen kapcsolódó írásokat.
