Amerikában született, gyerekkorától fellépett színdarabokban.
A vizuális effektusok színpadi megjelenítése érdekelte. Leghíresebb újítása a hipnotikus erejű szerpentintánc (vagy pillangótánc) volt.
Bécsben született 1810. június 23-án. Apja Joseph Haydn komornyikja és másoló írnoka volt, aki két legfiatalabb lányát, Fannyt és Theresát balettmesterekhez küldte tanulni.
Madzsar Alice mozgásművészeti iskolájában végzett koreográfusi tanulmányokat, ugyanitt hamarosan tanítani kezdett, majd Madzsar Alice halála után 1939-ig vezette az intézetet. Előadóként és koreográfusként - néha Magda Mária néven - 1926-tól részt vett a baloldali avantgárdista színházi mozgalmakban. Drámai táncaival a szürrealista stílus kezdeményezője volt.
1877-ben született a partiumi Nagykárolyban, apja orvos, bátyja Jászi Oszkár szociológus. A család élénk kulturális életet élt, a város lakója volt például Kaffka Margit és Márkus Ottília is.
1864-ben született New Yorkban, holland származású szülők gyermekekként. Zürichben járt orvosi egyetemre. Különösen fontosnak tartotta a nők egészségének megőrzését, testtartásuk javítását. Ezért külön tanulmányozta a légzést és a mozgást, énekórákat vett Párizsban és szülővárosában gimnasztikát tanult Geneviève Stebbinstől. Inspirációt merített az ókori görög szobrászatból is, arra vágyott, hogy az abban megnyilvánuló egészség és szépség jelenlen meg újra a társadalomban.
Dancsházi Oláh Idaként született 1873-ban Szilágysomlyón. Életéről keveset tudunk, ez egybeesik az ő egykori szándékaival. Ugyanis élete büszkeségének nevezte, hogy magánéletét senki sem ismeri, mert, ahogy egy előadásában fogalmazott, „cím, név, rang barátok nélkül, pusztán a tehetsége erejével jutott el a mai polcra”.
Kolozsvárott született, elszegényedett tizenegy gyermekes nemesi család lánya. Olajgyáros nagybátyjának hála, gondos nevelést kapott. Könyvmolysága megijesztette szüleit, akik megpróbálták az olvasástól eltiltani, de ebbe belebetegedett. Így inkább torockói utazásra küldték, ami a kislány élvezett ugyan (még időskorában is nosztalgiával emlékezett rá), de nem érte el a kívánt hatást: visszatérve népszínműveket kezdett írni.
Ehrental Regina néven született 1878. május 7-én a csallóközi Érseklélen szegény ortodox zsidó szülők hetedik gyermekeként. A család hamarosan Győrszigetre költözött, de iskolába ott sem járatták. A lánygyermekekkel egy idős bencés pap foglalkozott, aki felfedezte Regina rendkívüli intelligenciáját. Franciára, németre, irodalomra tanította és egy Újszövetséget ajándékozott neki. A lány már korábban elidegenedett a családi vallástól - a héber nyelvű esti imákból egy szót sem értett – és onnantól kezdve, öngyűlölettől sem mentesen, egész életében a két vallási tradíció közt őrlődött.
Ír-skót felmenők leszármazottja, San Franciscóban született, költői hajlamú, üzleteléssel próbálkozó apa és zongoratanárnő anya negyedik gyermekeként. Szülei kapcsolata az apa hűtlensége miatt megromlott, de a válás nehéz volt. A kislány innentől fogva nem tudta a házasságot az elvárt idealizált fényben szemlélni, és szabadsága megőrzését mindig fontosnak tartotta. Az iskolát börtönnek érezte, az órák után rendszeresen lement a tengerpartra, ahol a hullámok mozgása táncra inspirálta. Miután észrevették a tehetségét, anyja balettiskolába iratta.
1937-ben elnyerte a „Mitteleuropäischer Wirtschaftstag" ösztöndíját.
A szegedi egyetemen 1943-ban a fertőző és gyulladásos ideg- és elmebántalmak kór- és gyógytana tárgykörből magántanárrá habilitálták.
Fő kutatási területe az idegszövettan és kóros elváltozásai voltak. Számos közleménye jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban.
Fő műve: Die kindliche Ruhr und das Nervensystem (társszerzőkkel, Leipzig – Bp., 1940).
1861. december 28-án született Padovában. Krecsányi Ignác fedezte fel 16 éves korában. 1886-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1918-ban örökös tagja lett. A korszak egyik legszélesebb skálájú és legbensőségesebb drámai művészének tartották. Eleinte a klasszikus műsorban szerepeltették (Shakespeare Portiája és Hermionéja; Katona Melindája; Madách Évája). Egyénisége később modern drámák nőalakjaiban bontakozott ki. – F. sz. Lady Windermere (Wilde); Rose Bernd (Hauptmann); Gina (Ibsen: Vadkacsa).
Ady így írt róla:
Napok óta gondolkodom.
Próbálom szavakba önteni, amit érzek, de nehezen megy.
Újabb két gyermek, akinek haláláért felelős a bíró, az ügyész, a rendőr, az orvos és kb. mindenki, aki a korábbi bűncselekménye miatt került kapcsolatba azzal a lénnyel, aki kivégzett két ártatlan gyermeket, egynek pedig örökre fájó sebet hagyott a lelkén. Csak remélni tudom, hogy az édesanya és az életben maradt gyermek elég erősek lesznek ahhoz, hogy egymásba kapaszkodva túlélik a lehetetlen megpróbáltatásokat, ami rájuk vár...
1924-ben végzett az Országos Színészegyesület Színészképző Iskoláján, Székesfehérváron kapott szerződést. Az elkövetkező években játszott Kaposváron, Pécsen, Szegeden.
1929-ben szerződött el a Vígszínházhoz, sok komoly szerepet kapott. 1945-től a Nemzeti Színház tagja, egészen nyugdíjazásáig.
Kitűnő színpadi megjelenésű, nagy beszédkultúrájú színésznő volt, drámai és komikai szerepekben egyaránt nagy sikereket ért el. Leghíresebb szerepe talán Warrenné volt, Shaw Warrenné mestersége c. darabjában. Gyakran szerepelt a rádióban és filmeken is.
